NB I

Másodszor is szögre akasztja a stoplist

Az egykori válogatott csatár, Klausz László egy térdsérülés miatt ismét, immár végleg visszavonul.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Egyszer már visszavonult, de az NB III-as Sárisáp együttesébe nemrég visszatért Klausz László, aki most egy térdsérülés miatt kényszerül felhagyni az aktív játékkal – ezúttal már végleg. A 41 éves csatár annak idején 27 alkalommal szerepelt a válogatottban, itthon a Tatabánya és a Győri ETO csapatában játszott, de megfordult az osztrák Admira Wacker, a Salzburg és Bregenz, a francia Sochaux, valamint a német Mannheim együttesében is. A búcsúzó klasszis a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, továbbra is a tatabányai utánpótlásban fog dolgozni, de vannak ambíciói, hogy idővel felnőtt csapatnál is edzősködjön.

– Az orvosok javasolták, hogy most már jobb lenne, ha abbahagynám – mesélte Klausz László. – Mohácsi doktor csütörtökön fog műteni Székesfehérváron, eléggé el van kopva a térdem, már nem nagyon bírná a további igénybevételt. Egyszer már abbahagytam az aktív játékot, aztán Bozsik Péter kérésére visszatértem az NB III-ba. Nagyon élveztem a futballt a fiatalokkal, de sajnos így alakult. Remélem, nélkülem is sikeresek lesznek! Egyszer már visszavonultam, most azonban úgy néz ki, hogy véglegesen is megteszem ezt.

– Melyik időszakra tekint vissza a legszívesebben a pályafutásában?
– Minden időszaknak megvolt a maga szépsége. Tatabányán, amikor először játszottam NB I-ben, aztán Győrben futballoztam Verebes József kezei alatt, akkor lettem válogatott. Ausztriában bajnok és Szuperkupa-győztes lehettem a Salzburggal. Franciaországban a Sochaux csapatával feljutottunk az élvonalba. Mannheimben nagyon szép három évet töltöttem, megismerkedtem magyarokkal, csapatkapitány is lettem. Végül Bregenz következett, ami már csak a táj gyönyörűsége miatt is különleges volt számomra. A válogatott találkozók közül pedig azok voltak a legszebb emlékek, amikor gólt szereztem, külön itt sem emelnék ki semmit.

– Örömmel fogadta, hogy egykori csapata, az ETO bajnok lett?
– Győr városa megérdemelte ezt a sikert, nagyon örültem neki, akárcsak a kézilabdás lányok Bajnokok Ligája-győzelmének. Igényes a közönség, most végre megkapták, amire vágytak. Remélem, egyre többen fognak kijárni a focimeccsekre is, hiszen ott a szép stadion, most van egy jó csapat, úgyhogy minden adott.

– vajon nevelőegyesülete, a Tatabánya kiharcolja, hogy jövőre is az NB II-ben szerepeljen?
– Az a cél, a városvezetés is nagyban segíti a csapatot. Nem is nagyon gondolkodunk másban. Mindenképpen benn kell maradni. Tatabányához méltatlan lenne, ha csak harmadosztályú labdarúgócsapata lenne a városnak.

– Az utánpótlásban fog dolgozni, de tervezi, hogy idővel egy felnőtt csapatot is irányítson?
– Mondjuk azt, hogy vannak ambícióim. Amíg futballoztam, nem akartam edző lenne, aztán szintén Bozsik Péter kérésére foglalkoztam kisebbekkel, most pedig az U16-csapatnál vagyok edző. Nagyon tetszik, jó viszontlátni mérkőzéseken azokat a dolgokat, amiket a gyerekekkel edzéseken gyakorolunk. Nem tudom, mit hoz a jövő, le szeretném tenni a következő diplomákat is, aztán majd meglátjuk hogy alakul a dolog.

Olvasói sztorik