A kulcscsonttörése miatt magyar légiósát, a néhány hete leigazolt Dzsudzsák Balázst huzamos ideig nélkülözni kénytelen dagesztáni Anzsi Mahacskala futballklubot pár hónappal ezelőtt jó eséllyel csakis a szakmai bennfentesek és a kuriózumokra fogékonyak, például az orosz labdarúgás élvonala iránt lázasan érdeklődő kevesek ismerhették. Magát az etnikailag rendkívül színes, a vallást tekintve kilencven százalékban mohamedánok lakta Dagesztánt azonban ők se nagyon.
Legfeljebb akként, hogy ez a fél Magyarországnyi, hárommilliós lélekszámú észak-kaukázusi terület Oroszország egyik legingatagabb veszélyövezete, ahol – Csecsenföld tőszomszédságában – mindennaposak az iszlamista gerillák támadásai, a szeparatista indítékú terrormerényletek, ahol olcsó az emberélet, mert nem eléggé hatékony a központi hatalom, ahol általánosan nagy a szegénység, csupán a különböző, homályos úton-módon vagyonossá lettek élnek jól. Igaz, ők aztán hamisítatlan pompában, és persze legfőképpen tisztes távolban Dagesztántól…
Merthogy az újgazdagok is többnyire jobbnak látták, ha biztonságosabb miliőt keresnek maguknak és családjuknak. És hogy témánk szempontjából a látlelettel felérő legfőbb tényt itt említsük meg: az első osztályban szereplő dagesztáni élcsapat, az Anzsi Mahacskala is csak úgy mahacskalai együttes, hogy otthoni meccsei kivételével, amelyekre éppen csak átruccan Moszkvából, valójában felettébb messze tartózkodik a szülőföldtől.
Ettől persze még szűkebb pátriájában a legnépszerűbb sporttársulatok közé tartozik, sőt alighanem – a sportág jellegénél fogva – a legkedveltebb, de nyilvánvalóan ma még inkább a különleges helyzetben levő, és korántsem a normális életvitelű futballklubok sorát gyarapítja a dagesztáni alakulat. Amelynek tulajdonosa az olajüzletben ügyesen mozogva milliomossá emelkedett, alig 45 éves Szulejman Abuszajdovics Kerimov, aki fejébe vette, hogy márpedig ő focitörténelmet ír, pontosabban írat csapatával, amelyet ez év elején éppen a nagy ívű törekvések egyik első lépésenként vásárolt meg magának a helyi vezetéstől.
Hogy mennyiért, az titok. A Ria Novosztyi orosz hírügynökség januárban annyit közölt az ügyletről, hogy Kerimov sikerrel ütötte nyélbe az üzletet Dagesztán fejével, Magomedszalam Magomedov elnökkel, és vált a mindössze két évtizedes múltra visszatekintő Anzsi tulajdonosává. Az a várakozás azonban hangot kapott a beszámolóban is, hogy Magomedov a köztársaság felvirágoztatását is reméli a futballügylettől, amelynek része a már készülő, majdan 50 ezer ember befogadására alkalmas mahacskalai stadion.
Milliárdosok hobbija
A helyiek számításai azon az egyszerű tényen alapulhattak, hogy Kerimov egyfelől befolyásos személyiség – parlamenti képviselő, ráadásul ma már az orosz törvényhozás felsőházának a tagja –, másfelől dáriuszi magasságokba emelkedett, amennyiben rövid idő alatt a földkerekség legtehetősebbjeinek élcsoportjába küzdötte fel magát. Jelesül – s ezt a Forbes amerikai gazdasági magazin rendre jól értesültségről árulkodó listájából lehet tudni – ő a 118. helyezettje annak a listának, amely időről időre a világ leggazdagabbjait rangsorolja. Kerimov 7,8 milliárd dolláros tőkével holtversenyben áll az olasz miniszterelnökkel, Silvio Berlusconival, akinek ráadásul hasonló hobbija szintúgy akad: az itáliai politikus az egyik patinás talján labdarúgóklubnak, az olasz bajnoki címvédő, korábbi sokszoros Bajnokok Ligája-első AC Milan tulajdonosa.
Hogy éppenséggel Berlusconitól lopta-e el az ötletet, vagyis gondolta úgy Kerimov, hogy már miért ne lehetne ő Dagesztán Berlusconija, nem tudni, de az Anzsi felvásárlásával az első utánlépést megvalósította. A beszerzés persze önmagában mit sem ért volna, ha nem tölti meg fokozatosan tartalommal is a mahacskalai klubot, vagyis elkezdte a sztárjátékosok anzsisítását is.
Első nagy húzása az volt, hogy tízmillió eurót átutalva a török Fenerbahce számlájára – még ez év elején, és ha igaz, évi ötmillió eurós fizetésért – rávette Roberto Carlost, hogy szegődjön az ő futballcsapatához. Bár a maga 38 évével a brazilok világbajnoka, a még nyugdíjközelben is bravúros szabadrúgásgólokra képes balhátvéd leginkább levezetni ment a dagesztániakhoz, a mai napig igazi húzónév az övé, hiszen a válogatottban, illetve korábbi spanyol klubcsapatában, a Real Madridban is gondoskodott arról, hogy a futballvilág megismerje és megkedvelje őt, egyszersmind odafigyeljen rá és csapatára.
Ennél fogva tehát kiváló cégére az Anzsinak, ahová Kerimov a csapaterősítési folyamat következő állomásaként két – alig ismert és kevésbé drága – újabb brazilt (Tardelli, Jucelei) is szerződtetett, majd nyáron további beruházás gyanánt megvette az orosz válogatott 28 éves középpályását, Jurij Zsirkovot a londoni FC Chelsea-től potom 15 millió euróért. Utána következett a mi Dzsudzsákunk, akit négy évre, durván 14 és fél millió euróért szerzett meg a holland PSV Eindhoventól, becslések szerint évi hárommillió eurós fizetést garantálva a 24 esztendős magyar válogatott szélsőnek.
A folyamat eddigi csúcsa pedig a minap érkezett el a négyszer is Afrika legjobbjának megválasztott kameruni válogatott gólzsák, az FC Barcelonával kétszer, az olast Internazionaléval egyszer Bajnokok Ligáját nyerő Samuel Eto’o váratlan leigazolásával. A harmincévesen is villámléptű, rendkívül gólerős csatár 27 milliós beszerzési árért három idényre – 20 millió eurós évi „zsebpénzért” – mondott igent Kerimov hívó szavára, és hagyta maga mögött a kies Itáliát.
A földkerekség legjobban fizetett játékosa
Eto”o bére amúgy világklasszist megillető mértékű, olyannyira, hogy a húszmillióval a földkerekség legjobban fizetett futballistája lett, megelőzve két olyan szupersztárt is, mint amilyen a Real Madridban évi 12 milliót kereső portugál csatár, Cristiano Ronaldo és a Barcelona argentin támadózsenijeként jegyzett, jelenleg a világ első számú labdarúgójának számító, idényenként tíz és félmillió eurót bezsebelő Lionel Messi.
A mahacskalai futballgazdagok a tetemes bérért tulajdonképpen még csak nagyobb kockázatot sem vállalnak, hiszen a heti egy otthoni meccset leszámítva – egy idényben ez összesen 15 hazalátogatást jelent – Dagesztánnak a közelébe se mennek, Moszkvában laknak, a főváros peremén található Kratovóban edzenek, készülnek folyamatosan. Amellett hovatovább folyamatosan változó összetételben.
Merthogy közben röpködnek az újabb és újabb nevek is, mint akik hamarosan a mahacskalai együttes tagjainak listáját gyarapítják tovább. A fáma szerint a szuperalakulat megteremtőjének figuráját magára öltő Kerimov már édesgeti magához a Barca brazil jobbhátvédjét, a posztján a világ egyik legjobbjának tartott Dani Alvest is, ha igaz, őt 15 millió eurós évi fizetésért vinné a dagesztáni élcsapathoz. Esetében a katalán klub akár ötvenmilliós bánatpénzre is eredményesen tarthatna igényt.
Ha korábban akadtak is kétkedők, ma már cseppet sem lepődne meg senki, ha Alves és hasonló ászok – így a Milan nagy öregjei közül például Gennaro Gattuso vagy a holland Clarence Seedorf – választanák Eto’o-hoz hasonlatosan a több mint busás jövedelmet biztosító Anzsit, és vele az észak-kaukázusi alkalmi kiruccanásokat a moszkvai főbérletből. Merthogy van az a pénz, aminek köszönhetően kibírható-elviselhető áldozattá szelídül az idényenkénti 15, alkalmanként oda és vissza is kétezer kilométeres légi utat jelentő Moszkva–Mahacskala helyközi járat, Kerimov magánrepülőjével.
A dagesztáni futballklub immár kétségtelenül felkerült a nemzetközi labdarúgás térképére, még ha pici pöttyként szerepel is ott ma még. De jelentős ponttá válhat, ha marad Kerimov meg a pénze, és tényleg sikerül neki egy (legalább a fél futball) világot verő társaságot összeverbuválnia.
Jancsó Kornél, az MTI Sportszerkesztőség főmunkatársának írása