Van úgy, hogy az embernek nincs kedve focimeccsre mennie Veszprémben!
Az újságíróra ez persze nem vonatkozik, hiszen kötelességtudat is van a világon! De a szurkolók enyhén szólva sem tolongtak a futball- és atlétikapálya keresztezéséből létrejött ösztövér létesítményben. Pedig a veszprémiekre enyhén szólva ráfér a bíztatás, hiszen az előzetes fogadkozásokkal ellentétben nagyon úgy tűnik, ebben a szezonban is a kiesés elkerüléséért kell harcolniuk, bár az kétségtelen, hogy a Sopron és az Ajka ellen is szerencsétlen körülmények között szenvedtek vereséget az első, illetve a második fordulóban.
Különösen a megyei rivális, immár évek óta sokkal jobban teljesítő ajkaiak győzelme lehetett fájó a veszprémi drukkerek számára, és azt se felejtsük, hogy ebben a csodálatos nyári időben sokkal hívogatóbb volt az egyik balatoni stand csábítása, mint a stadion kényelmetlen padsoraiban gutaütést kapni a rekkenő hőségben. Igazság szerint az utóbbi években a Ferencváros is elég sokat vesztett vonzerejéből, így nem csoda, hogy mindössze körülbelül háromszázan voltak kíváncsiak a találkozóra.
Az FTC veretlenül érkezett Veszprémbe, de az első percekben a hazaiaknak voltak óriási gólhelyzeteik, amelyek azonban sorra kimaradtak. Egy héttel ezelőtt, az Ajka ellen is úgy kapott ki odahaza a VFC, hogy végigtámadta a meccset, de a rengeteg lehetőségéből egyet sem tudott kihasználni, viszont kapott egy potyagólt. A Ferencváros második csapatát számos élvonalbeli labdarúgóval erősítette meg a szakmai stáb, a bakonyiaknál viszont hat idegenlégiós is bevetésre várt. Közülük ugye csak hárman lehetnek egyszerre a pályán a másodosztályban, de ez a szabályozás minden bizonnyal elkerülte a klubvezetők figyelmét az igazolási időszakban…
A kilencedik percben kimarat az első nagy fővárosi helyzet, ez pedig mindkét szurkolótábort tűzbe hozta, és élénk hangpárbaj kezdődött. A várakozásoknak megfelelően őszinte futballt, nyíltsisakos támadójátékot láthattak a nézők mindkét együttestől. A 17. percben a veszprémiek kapusa, Kádár Balázs a levegőben úszva ütött ki egy bombaerős szabadrúgást, ezzel bizonyította, hogy valójában nem olyan rossz kapus ő, mint azt a múlt heti potya mutatta!
A két edző közül Vágó Attila csípőre, Lipcsei Péter karba tett kézzel figyelte az eseményeket, de mindketten a sárga műanyagszalaggal megjelölt területükön belül maradtak. Pedig bőven akadtak izgalmas pillanatok, a 24. percben például a Veszprém szöglete után az egyik menteni igyekvő FTC-játékos majdnem öngólt fejelt, majd Burcsik Martin közeli lövését védte vetődve Jova Levente. A 28. percben aztán már ő is tehetetlen volt, mert a szélen elnyargaló utánpótlás-válogatott Burcsik hajszálpontosan ívelt a brazil Alex elé, ő pedig könnyedén a hálóba továbbított (1-0).
A folytatásban tovább gyarapította a kihagyott helyzetek számát a VFC, de így is folyamatos, élvezetes volt a játék. Csak akkor torpant meg néha a játék, amikor a labda a vonalon túlra pattant. Nem voltak labdaszedők, így meglehetősen körülményesen került vissza a játékszer a futballistákhoz, legtöbbször a fotósok, illetve a helyi műsorközlő jóvoltából. Úgy látszik, Veszprémben a labdaszedő-probléma nem csak a röplabdások számára megoldhatatlan… Az utolsó percekben némileg alábbhagyott a lendület, ezt valószínűleg már a játékvezetőt sem szórakoztatta, ugyanis egyetlen pillanatnyi hosszabbítás nélkül lefújta az első félidőt.
A kőkorszakból ránk maradt villanyújság már jó ideje nem működik a veszprémi stadionban, így akik a szünetben toppatak be, a közönség segítségére szorultak a részeredmény megérdeklődésével kapcsolatban.
– Jó szar meccs, mi?! – kérdezte a helyi műsorközlő. Persze csak négyszemközt, a mikrofon ki volt kapcsolva.
De nem! Tényleg nem szar, hiába mondja! Nem tudni, ő mihez szokott, vagy éppen mihez hasonlítja ezt a találkozót, mert nem egy Barcelona – Real Madrid, az biztos, még csak nem is egy Debrecen – Győri ETO, de tudni kell mindent a helyén kezelni, ez pedig egy kifejezetten élvezetes másodosztályú mérkőzés volt. Az 54. percben talán már ő is megenyhült, hiszen egy gyors hazai támadás során egyik veszprémi fejről a másikra pattant a labda, végül Novothny Soma bólintott az FTC kapujába (2-0).
A második találat után ismét a kapus, Kádár Balázs pillanatai következtek, mert kapujához szegezte a házigazdát a Ferencváros. Amikor a tehetséges, húszéves hálóőr már verve volt, mellé szegődött a szerencse, ám a hatvanadik percben góllá érett a fővárosiak fölényem Tóth Bence szépített, ez pedig garancia volt arra, hogy a folytatásban is legalább olyan lendületes és szórakoztató lesz a játék, mint eddig volt.
Nem is kellett csalatkozni, ez így is történt! Továbbra is az FTC volt kezdeményezőbb, helyzeteket is kialakított, de a másik oldalon is akadtak lehetőségek. A 71. percben Gárdos András lépett ki a veszprémi védők közül, teljesen egyedül roboghatott a kapu felé, de a játékvezető az asszisztens jelzésére, les címén megállította. Tévesen! Aztán a 73. percben a mezőny legalacsonyabb tagja, a csereként beállt szerb Vitomir Nikolin elszaladt a szélen, néhány méter megtétele közben kicselezett három ferencvárosit, majd hajszálpontosan középre adott, ahol a másik veszprémi cserejátékos, Finta Péter várta a labdát, és a kiszolgáltatott Jova Levente mellett a kapuba továbbította (3-1).
Néhány perccel később Novothny Soma hagyta faképnél őrzőit, és a tizenhatos vonalán tanítanivaló mozdulattal átemelte a labdát az FTC kapusán, de a játékvezető a női partjelző intésére les miatt nem adta meg a bakonyiak negyedik gólját. A találat szépségdíjas, az ítélet viszont téves volt, hiszen lesről szó nem volt. A másik oldalon Tóth Bence csavart alig a kapu fölé szabadrúgásból a 81. percben. Öt perccel később ismét egy életveszélyes szabadrúgás okozott aggodalmat a hazaiak körében, de ez is kimaradt. Ferencvárosi szöglet után Hegedűs Gyulának a gólvonalról kellett kirúgnia a labdát, ezzel pedig percekre felszabadult a bakonyiak kapuja.
Több gól már nem esett, így megszakadt a Ferencváros győzelem- és a Veszprém vereségsorozata. Összességében mindenképpen megállapítható, hogy egy élvezetes, izgalmas, lendületes meccsen a helyzeteit jobb arányban értékesítő dunántúliak megérdemelten nyertek 3-1-re.
Van úgy, hogy az embernek nincs kedve focimeccsre mennie Veszprémben!
Pedig megéri!
