Németh Barnabás pályakezdő edzővel jelenleg a Rákosmenti TK utánpótlásában tevékenykedik. Elsősorban a fiatal magyar edzőgeneráció helyzetéről, lehetőségeiről kérdeztük. A beszélgetés során kiderül, hogy a feltételezettnél sokkal kisebb a különbség az angliai és a magyar képzés között; az FC Barcelona focija rá is komoly hatással volt; érdekli a tapasztaltabb kollégák véleménye; a célja egy felnőtt profi csapat kispadja.
– Azon magyar edzők csoportját erősítem, akik első képesítésüket külföldön szerezték. Én elvégeztem az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) által indított edzőképzés legelső szintjét, majd utána Magyarországon is elvégeztem az ehhez hasonló tananyagú MLSZ Grassroots C-képzést – kezdte Németh Barnabás.
– Mennyi idő alatt?
– Angliában három hetet vett igénybe a kurzus hétvégi tanítási napokkal, míg Magyarországon jóval huzamosabb ideig tart a képzés, hiszen ritkábban vannak a tanítási napok. Az angol edzőképzésre bárki bekerülhet, hiszen rengeteg kurzust indítanak, míg Magyarországon ez korlátozott, ám arra biztatok mindenkit, hogy próbálkozzon, mert előbb-utóbb sikeresen bekerül az egyik tanfolyamra.
– Milyennek látja a magyar utánpótlásképzést, mit csinálna másképp és mik a hiányosságok?
– Fiatal koromból adódik, hogy nem vagyok bent régóta ebben a körforgásban, viszont a mostani edzőképzés szerintem jó, számomra szimpatikus és modern úton indult el. Már most nagyon várom, hogy elvégezzem a következő lépcsőfokot, az UEFA B-tanfolyamot. Azonban, ha a körülmények engednék, akkor több edzőképző tanfolyamot indítanék, hogy bárki képezhesse magát, aki szeretné. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy az edzői munkát felügyeljék és az edzőkkel betartassák azt, amit megtanítottak nekik. Ebben az utóbbiban látom a megoldást a további javulás felé.
– Minőségében hová sorolná a magyar edzőképzést európai összevetésben?
– Az edzőképzés minősége nem sokban tér el az első szintnél az angol tanfolyamtól, így ahhoz hasonlítva azt tudom mondani, hogy nincs miért szégyenkeznünk ezen a téren. Persze, mindig van hova fejlődni.
– Mi vezérelte, hogy edzősködjön?
– Gyermekkoromban természetesen én is részt vettem labdarúgóedzéseken, ahol leginkább a labda nélküli, fizikális felkészítésre helyeződött a hangsúly. Ez számomra nem volt túl szimpatikus, úgy éreztem, ennél a labdarúgás sokkal több. Így találkoztam évek múlva a Barcelona játékával, amit a televízión keresztül követtem láttam, hogy gyakorlatilag bolondot csinálnak az ellenfélből és látványos játékot mutatnak. Ez jelenti számomra a labdarúgást és úgy gondoltam, én ezt a fajta játékstílust szeretném átadni másoknak, hogy a fiatalabb generációk is művészetként tekintsenek a labdarúgásra.
– Tehát ezt a mintát követi? Esetleg van valamilyen edzői filozófiája?
– Mint utánpótlásban tevékenykedő edző, úgy gondolom, hogy a legfőbb feladatunk az, hogy a maximumot kihozzuk minden játékosból. Élvezzék a labdarúgást, szeressék meg a focit és adják át a játék örömének fantasztikus érzését a többi generációnak is. Természetesen én is tanulok, olvasok és képzem magam, amennyire csak tudom, így rengeteg információhoz jutok, ezek közül pedig szelektálom azokat, amiket én magam, a saját képemre formálva tudok hasznosítani.
– Hogy látja, mennyire számít a jó pszichológiai készség ebben a szakmában?
– Óriási szerepe van a pszichológiának a jó mentalitás kialakításában, és annak ellenére, hogy a legtöbb edző hetente négy-öt órát találkozik összesen a játékosaival, hatalmas befolyással vagyunk erre, mi edzők, hiszen az edző is példakép. Az edzésen vagy mérkőzésen kapott pozitív impulzusokat pedig átemelhetik és hasznosíthatják a saját életükben is a játékosok.
– Fiatalokkal, 12-13 évesekkel foglalkozik. Mennyire érzi szükségesnek a kapcsolat közvetlenségét ön, illetve a gyerekek és szüleik között?
– Nagyon fontos, ám nagyon nehéz elérni, hogy egy utánpótlás-csapatnál az edző legyen a főnök, ne pedig a szülők irányítsák az edzőt. Igenis kell a közvetlenség a szülőkkel a könnyebb kommunikáció és megértés miatt, de azt a bizonyos két lépés távolságot mindig meg kell tartani. A szülőkkel való közvetlen viszony továbbá elősegíti azt is, hogy gyermekét szívesebben küldje edzésre. A gyermek és edző közti kapcsolatról pedig minden edzőnek más a filozófiája. Van, aki azzal tart rendet, hogy szigorú, és van, aki jó hangulatot varázsol, majd a gyermekek isszák a szavait.
– Véleménye szerint milyen tulajdonság szükséges ahhoz, hogy egy fiatal magyar labdarúgó kitűnjön a társai közül?
– Szerintem a sokszor emlegetett mentalitásban van a válasz erre a kérdésre. Ha egy gyermeknek jó a mentalitása, győzni akar, sosem adja fel és bármit képes megtenni célja elérése érdekében, akkor küzdeni, edzeni, gyakorolni fog, a sok munka pedig meghozza a gyümölcsét. Talán mindennek a kiindulópontja a mentalitás.
– Melyik magyar edző munkáját tekinti példaértékűnek?
– Több olyan kollégát ismerek, aki képzi magát, tanul és fogékony az újra. Próbálom magamat ilyen emberekkel körülvenni, hiszen ezek azok a kollégáim, akikkel közös a célunk. Neveket nem szeretnék említeni, viszont fontosnak tartom, hogy legyen mentor-mentorált kapcsolat fiatal edzők és tapasztaltabbak között.
– Mit szeretne elérni edzőként, illetve mik lehetnek a reális célkitűzései egy önhöz hasonló fiatal magyar edzőnek ezen a pályán?
– Mindig úgy próbálok reális célokat kialakítani, hogy magasra teszem a lécet. Csak a cél lebeg a szemem előtt. A célom pedig az, hogy felnőtt, profi labdarúgóklubnál dolgozzak, mint vezetőedző vagy szakmai igazgató. Én minden nap, minden percben hiszek abban, hogy a céljaimat el fogom érni és arra biztatok mindenkit, hogy tegyen hozzám hasonlóan.
