Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hat évig dolgozott az arab világban a hatvanéves edző, Tornyi Barnabás. Előbb az Al-Wahra csapatánál tevékenykedett, majd szaktanácsadó volt a labdarúgó-szövetségben, legutóbb pedig az Al-Sadd szakmai igazgatója volt. Munkáját kétszer is elismerte az ázsiai szövetség, hiszen a térség legjobb projektjének választották. A Rangadó.hu érdeklődésére a közelmúltban elmesélte, hogy egy adminisztratív döntés miatt távoznia kell, de nem csügged, hanem korábbi állomáshelye, az Egyesület Államok felé veszi az irányt. Az ATV hétfő esti, Húzós című műsorában elmondta, hogy Orlandóban az utánpótlás-neveléssel szeretne foglalkozni, de nem zárja ki, hogy egyszer még dolgozik a magyar futballban is.
– Amikor engem kineveztek szakmai igazgatónak, akkor már öt éve nem volt bajnok a csapat, miközben a legnépszerűbb klub Katarban, és a legveretesebb múlttal rendelkezik – mesélte az Al-Sadd csapatáról Tornyi Barnabás. – Egy reformfolyamatba kerültem bele, és mint szakmai igazgató, letettem a projektemet. Arab csapat korábban még nem nyert ázsiai Bajnokok Ligáját, ráadásul ezután egy bronzérem is összejött a Világkupán. Ott voltam ezeken az eseményeken, viszont nem kispadoztam. Nekem szakmai igazgatónként a szakmai felügyelet, illetve az egész klubnak a felépítése, működtetése, szakmai vonalvezetése volt a feladatom. Illetve az első csapat vonatkozásában még annyit megjegyeznék, nehogy túllihegjem a szerepemet, hogy nekem soha nem volt olyan lehetőségem, hogy beleszóljak az edzőválasztásba, vagy az edző elküldésébe.
– És az edző munkájába?
– Beszélgetés, konzultációs szinten voltunk. Nagyon jó munkakapcsolatunk volt Jorge Fossatival, akivel ezt az eredménysort elértük, és a mostani, marokkói edzővel is. A leglényegesebb, hogy mi, a szakmai stáb tagjai beszélgethetünk, de a döntés mindig a karmesternél van, akinek egyébként a zsebe tele is van pénzzel. Én leteszem a véleményemet, és vagy felhasználják, vagy nem. Nekem arról a szintről kellett elindulnom, hogy korábban soha nem használtak fel európai szakmai igazgató véleményét, mert előttem nem is volt, főleg nem magyar, és eljutottunk odáig, hogy elég sok dologban akceptálták a véleményemet.
– A magyar edzők rendszeresen elmondják, hogy ha nekik olyan lehetőségük lenne, ők is elérnének olyan eredményeket, mint mondjuk Josep Guardiola, mert úgy könnyű, olyan játékosokkal… A magyar edzők vannak olyan jók, mint Guardiola?
– Ezt azért nem merném mondani, mert abban a pillanatban az ellenségeim nagy száma, vagy a futballt nem szeretők nagy száma támadna, hogy mit fecseg ez, de a magyar edzők jobban felkészültek, mint amit a világ megkövetel, hiszen harminc-negyven éve bármelyik európai klub felépítését nézzük, az edző az első csapat összeállításával, taktikájával foglalkozik, és jön hozzá nyolc-kilenc segédedző. Az egyik élettanász, a másik a fizikai felkészítésért, a harmadik a technikai képzésért felelős. Mi a Testnevelési Egyetemen, vagy akár a licencképzésben mindenre rá voltunk szorulva.
– Akkor miért mondta Szalai Ádám, hogy a magyar edzők tehetnek róla, hogy ilyen állapotban van a magyar futball?
– Magyar edző vagyok, magyar iskolákat végeztem. Minden sár, ami kell, jöhet rám is, hiszen ennek én is része vagyok. Ugyanakkor hat éve dolgozom Katarban, tehát kívülálló is vagyok. Hat évvel ezelőtt még nem ez az MLSZ-elnökség volt, és az a támogatottság, ami most van, még nem volt a magyar futballban. Reform, reform hátán, változik minden, ez nem ugyanaz. Az utóbbi évek bajnokcsapatait kell megnézni: magyar edzőkkel lett többszörös bajnok a Debrecen. Mi világcsúcstartók vagyunk, hiszen azt mondja a statisztika, hogy tízezer játékosonként van egy klasszis, és százezer játékosonként van egy nemzetközi klasszis.
– De mit ért ez nemzetközileg? Ha elmegy Amerikába, ott referencia, vagy letagadni való, hogy ön egy magyar edző?
– Ez Katarban sem így működött. Régebben ott is volt egy holland vonal, majd jött egy brazil vonal. Utána megpróbáltak betörni olaszok, és más nemzetbeliek. Attól a pillanattól kezdve, hogy én ott leadtam a projektemet, már nem magyar voltam, csak azt nézték, mit tudok csinálni. Hogy fel tudom készíteni a szakembereket, a gyerekeket, olyan módon, hogy abból eredményes futball lehet.
– De akkor önre miért nincs szükség itthon?
– Én Magyarországon szerettem dolgozni. Itthon olyan feladatot vállaltam, amivel megbíztak. Onnantól kezdve az én minősítésemért a környezetem, a nézők és a szakma felelt.
– Állítólag ön nagyszájú. Gyakran összeveszett a klubtulajdonosokkal, mert nem nagyon tartják be az ígéreteiket.
– Szókimondó vagyok. Azért vagyok ilyen, mert nem tartják be a követelményeket. Amikor Magyarországon demokrácia lett, akkor a futballban beköszöntött az anarchia. Jelentkeztek az ingyenélők, a szerencselovagok, a fociban bizniszt látók. A könyvemben le fogom írni, hogy milyen szemétdombokra is sodort engem a szél, mert azok a tulajdonosok, akik kést forgattak a hátamban, el nem tudják képzelni, hogy hittel, akarattal, odaadással és tudással lehet ezt csinálni.
– Ezek a tulajdonosok itt vannak még a magyar fociban?
– Dehogyis. Ezek szerencselovagok. Ott van a kispesti példa, amikor azt mondta a tulajdonos, hogy tegyek be egy játékost a csapatba. Én megmondtam, hogy nem teszem be, mert nem vagyok megélhetési edző. Erre azt mondta, hogy akkor kirúg és tönkretesz erkölcsileg. Ha egy ilyen eset után nem mész bírósága, az elég csúnya dolog. Én odamentem, megnyertem a pert, és mindenkinek az ellensége lettem. Hol van most az a tulajdonos?
– Hol van Tornyi Barnabás?
– Katarban. És az Al-Sadd csapatával minden trófeát bezsebeltünk. Aktuális bajnokok vagyunk.
– Önnek jó ez így?
– Hogyne. Soha nem volt még ilyen jó dolgom. Katarban a beosztásnak hitele van. Ott az emberekben van egy alázat a rang felé. Lehet, hogy szókimondó vagyok, de ha én ott megszólalok, akkor kuss van mindenkinek, mert van az emberekben alázat a rangra és a beosztásra. És a válasz, amit kapok, az „igen, értettem”.
– De önnek is meg kell felelnie, mert ha a sejk azt mondja, hogy ennek így kell lennie, akkor önnek kell azt mondania, hogy „igen értettem.”
– Természetesen. Amikor odamentem, akkor hét magyar edző dolgozott kint utánpótlásvonalon, és azt mondták, hogy az én stílusommal hat hétig sem fogok ottmaradni. Az utolsó két évben már egyedül voltam kint. Mindenki kikopott, vagy különböző okok miatt elhagyta Katart, pedig jól dolgoztak. Én állva maradtam, és elértük ezt a sikert.
– Most megy Orlandóba. Valami hasonlóra készül, mint Katarban, vagy ez egy teljesen új fejezet?
– Jelen állás szerint megcsinálom a saját futballakadémiámat. Most van szervezés alatt, hogy újonnan kezdem el, új helyszínen, vagy bérlem, vagy megveszem azokat a pályákat, amelyek szükségesek, gyerekanyaggal együtt. Lehet, hogy valakitől megveszek egy működő rendszert, és a saját képemre fogom gyúrni. Esetleg az Orlando City Soccer Clubbal kötök együttműködést, amely pályázik az MLS-licencre, és ha profi csapatuk lesz, akkor alájuk dolgozhatok. Belevágtam, mert még nem érzem magamat öregnek. Ha jól emlékszem, ezelőtt két évtizeddel már volt hasonló kezdeményezés.
– Az előző kijelentésre nyilván sokan felkapják a fejüket, mondván, Tornyi így meggazdagodott, hogy megveszi a pályákat és megvesz egy klubot Amerikában?
– Ezen átsiklottam, pedig ez nem arról szól, hogy nekem pénzem van. Nemrég Beckham is beszállt egy klubba huszonöt millióval, csak ő egy kicsit délebbre, Miamiban. Itt arról van szó, hogy ki támogatja az elképzelésemet. Aki olvasta az önéletrajzomat, vagy látta az eredményeimet az ázsiai térségben, az láthat bennem fantáziát és lehetnek szponzoraim. Természetesen befektetőkkel együtt csinálnám.
– A magyar futballt végleg elengedte?
– A feladat mindig megtalálja az embert. Én soha nem pitiztem azért, hogy kispadom legyen.
– De ha most hívnák Diósgyőrbe, akkor hagyná az egész Orlando-tervet, és ismét belevágna a magyar fociba?
– Amikor legutóbb Diósgyőrben voltam, akkor is belefutottam egy rossz tulajdonosba.
– Ne is menjünk bele csapatnévbe. Ha hívnák önt, akkor hazajönne?
– Mindig mérlegelek. Most már nem vagyok olyan hirtelen, mint fiatalkoromban. Akkoriban elindultam otthonról reggel, és eldöntöttem, hogy ez, vagy az lesz, és mire hazaértem, már azt mondtam, hogy pakoljunk, és költözzünk el egy bérlakásba. Most már jobban, higgadtabban kell megnézni a dolgokat, mert már unokám is van. Mellette a serdülő gyerekemnek az érdekeit is figyelembe kell vennem, aki magyar iskolába még nem járt. Neki is fontos, hogy az életpályája egyenes legyen.
– Mi a baj a magyar focival?
– Meg tudnám mondani, de ahhoz huszonnégy órás adásidő kellene. Egy mondatban annyi lenne, hogy a kapkodás nem segít. Edzőktől, játékosoktól függetlenül, avagy azt feltételezve, hogy ők jók, szerintem a futballt lehetne erre a bázisra építeni, mert nekem szent meggyőződésem, hogy a magyar edzők tehetségesek és képesek megcsinálni a feladatot. A magyar játékosok szinte zsenik azon a szinten, amennyi tehetségből itthon kiválogatják a klasszist. Magyarországon sokkal több az alaptehetség, csak a feltételrendszer nem követi ezt, anélkül pedig senki nem tud jó csapatot csinálni.
– Akkor ezek szerint, ami most itthon zajlik, az utánpótlás-akadémiák beindítása, a stadionépítés, az jó?
– Ha a tulajdonosok nem csak az első csapatra koncentrálnak, akkor igen. Ha a hat-nyolc-tíz éveseket is felengedik a fűre, akkor jó. Egy általam szeretett városban is megcsinálták, hogy építettek egy pályát, és kizárták róla az utánpótlást.
– Nem lehet, hogy túl könnyen beszél a magyar futballról ilyen engedékenyen? Hiszen már évek óta nincs része benne.
– Én szerettem volna, és azt is megkockáztatom, hogy szeretném, ha ez változna. Viszont amikor megkeresés történt a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről, és akarták, hogy valamit csináljak, akkor megosztó személyiségnek tituláltak. Azért vagyok megosztó, mert megmondom a véleményemet? Soha nem káromkodom, nem láttak részegen, nem feltételezték rólam soha, hogy én elcsalom a focit.
– Pedig lehet, hogy a közeg azt jobban megbocsájtja.
– De már változott a közeg. Amikor olyan emberek vannak az Magyar Labdarúgó Szövetségben, mint most?! Ha ők elkezdik, és konzekvensek, és a klubvezetők a saját területeiken szétnéznek… Millió szegmense van, nem akarok belebonyolódni.
– De akkor ennek ön nem lesz részese, mert megy Orlandóba.
– Igen. Szeretnék ott is valami hasonlót csinálni, ami nagy áttörés lenne. Erről esetleg a későbbiek folyamán beszélhetnénk, mert mondjuk, akadémistáim jönnének Magyarországra.
