Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
– Túl vagy egy intenzív rehabilitáción. Hogy érzed magad?
– Most már jól, nagyon hosszú volt a rehabilitáció, de ma már megvan az esélye annak, hogy decemberben pályára léphessek tétmeccsen is. Naponta kétszer két-három órát foglalkoztattak, de hozzáértő kezekben voltam, és én is mindent megtettem, hogy minél hamarabb felépüljek és egészséges legyek.
– A Sampdoriától úgy jöttél el a Vicenzába, hogy januárban akár vissza is térhetnél, sőt más csapat is vihet. Mik a kilátásaid és motivációid? Korábban a Dinamo Kijevvel is szóba hoztak…
– Egy motivációm van most, hogy újra pályára léphessek a Vicenza színeiben, jelenleg ez a legfontosabb. Nem gondolok másra! Mindenki azt szokta mondani, hogy majd meglátjuk, mi lesz. Bármi lehet, de számomra most a játék a legfontosabb!
– Fiatal korod ellenére több külhoni ligáról vannak komoly tapasztalataid. Görögországban kezdtél, aztán az angol Leicester következett, most pedig Olaszországban játszol. Mik az alapvető különbségek attitűdben, követelményekben, figyelembe véve az említett országok markánsan eltérő futballkultúráját?
– Görögországban technikásak a játékosok, és megvan a szenvedély is bennük. Jók voltak az ételek, a hely, az időjárás, de ami a focit illeti: a három nagy csapaton kívül a többi nem erős. Az mindenki álma, hogy egyszer Angliában focizzon. Fantasztikus stadionok, teltházas meccsek és alázatos szurkolók! A foci meg, tán ez a legjobb szó rá: őszinte. Nincs mellébeszélés, nagyon sokat kell futni és a szurkolók is azt szeretik, ha a saját csapatuk is csak támad. Angliát leginkább fizikálisan lehet megközelíteni, más, mint a többi európai bajnokság. Megkockáztatom, talán a legokosabb emberek dolgoznak Olaszországban a fociban. Mindent tudnak a fociról és taktikailag is verhetetlenek. Viszont hiányzik belőlük a támadófoci iránti pluszlelkesedés. Hozzám azonban mégis a legközelebb az olasz stílus áll, nem tudom miért, de nagyon szeretek itt lenni.
– Rövid ideig egy igazi legenda, Ciro Ferrara volt az edződ a Sampdoriánál, míg korábban a Leicesterbe a Queens Park Rangers egykori kiváló játékosa, Ian Holloway csábított. Melyek voltak velük az emberi és szakmai tapasztalataid, élményeid?
– Ferrara nem véletlenül a Serie A-ban edző. Mint edző nagyon jó, bár az emberi oldala elfogadhatatlan, mert két első osztályú csapattól is három hónapon belül távozott. Ami Holloway-t illeti: ő óriási szenvedéllyel van a foci iránt, és húszévesen tátva volt a szám, hogy egy edző hogyan lehet ennyire fanatikus?! Azon edzők közé tartozik, akikkel meg lehetett beszélni bárhol, bármit.
– Válogatott játékos vagy. Sérülésed miatt ki kellett hagynod a közelmúltbéli meccseket, de gondolom követted az eseményeket. Miképp látod a nemzeti tizenegy kilátásait, esélyeit?
– Jó esélyeink vannak, másodikok vagyunk a csoportban, de nehéz meccseink vannak még, és mindenképpen komoly plusz- és kiemelkedő teljesítmény kell, hogy továbbjussunk. De ez szerintem benne van a csapatban.
– A közelmúltban Dzsudzsák Balázs és Juhász Roland is arról nyilatkozott, hogy szívesen hazaigazolna. Te – mint arra nyilatkozatokban utaltál rá – nem osztod válogatottbeli társaid véleményét.
– Mindenkinek a saját dolga eldönteni, hogy mit akar a jövőben. Ennek a két játékosnak még van jövője, és kár lenne, ha hazaigazolnának.
– Mi a véleményed a Huszti-polémiáról? Vissza kellene térnie a válogatottba, vagy érthető az álláspontja? Egervári Sándor szerint ő mindent megtesz Huszti visszacsábításáért, sokszor hívja telefonon.
– Ezzel én nem foglalkozom, de egy biztos: Huszti nagyon jó játékos és tudna segíteni a válogatottnak, de hozott egy döntést, ezek meg már a következmények.
– Érdemes volt hallgatni televíziós kommentárjaidat a nyári Európa-bajnokság mérkőzései alatt. Mi izgat a legjobban a mai, modern futballban? Játékfelfogásra, edzői stratégiára, kiemelkedő játékosokra, csapatokra, játékfilozófiára gondolok, amik hatással vannak rád, amelyeket kiemelendőnek tartasz.
– Azt mindig szeretem, amikor lehet tanulni valakitől és azokat az embereket is, akik hasonló felfogásban gondolkoznak a fociról, mert nagyon szeretek a fociról beszélgetni. És nem titok, a focival kapcsolatban minden érdekel, mert ez egyfajta szenvedély nálam. Amikor csinálunk vagy tapasztalunk valami újdonságot, mindig megjegyzem, leírom, mert a jövőben még hasznos lehet. Ráadásul rengeteg szakirányú könyvvel tágítom a tudásom. Minden apró dologra figyelek. És az is biztos, hogy Görög- és Olaszországban, Magyarországon és Angliában is vannak olyan pici dolgok, amik segíthetnek a jövőmben!
