Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
E napokban a Gerd Müller gólcsúcsát hazavágó Leo Messi rekordjától hangos a fociközvélemény, de még friss csodák idején is érdemes felidézni a régi bajnokok példáját, főleg, ha „Az évszázad gólkirálya” nem más, mint a kissé elfeledett magyar középcsatár, Deák Ferenc.
A péklegényből lett őrülten kapuérzékeny csatár – mindenki Bambája – még az 1945–1946-os idényben, a Szentlőrinci AC színeiben elért 66 bajnoki góljával lett világsztár, hiszen ezzel a meccs/gól-átlaggal örökre beírta magát a focicsúcsok történetébe. Válogatott szereplései idején is elég jó gólátlaggal büszkélkedhetett: bár csak húsz mérkőzésen szerepelt címeres mezben, de rúgott 29 gólt. Igazi, minden ízében kapura törő fenevad volt, aki nem a labdazsonglőrök sorába tartozott, inkább azok közé, akik ha megindulnak a kapu felé, egyből sejteni lehet, hogy hamarosan váltani fog az eredményjelző.
Persze, jó magyar szokás szerint hamar elfeledték, a hazai sportpolitika nem nagyon foglalkozott vele, igazi elismerését 1996-ban egy müncheni gálán vehette át olyan gólvilágcsúcs-tartók társaságában, mint Gerd Müller, Hugo Sanchez és Puskás Ferenc.
Pályája elején kapusként kezdte, fel is jegyezte a családi legendárium, hogy egyszer úgy fejen találta a labda, hogy elvesztette eszméletét, mire az aggódó szülők megtiltották neki a labdakergetést és visszazavarták a péklapáthoz. De volt valaki, aki hamar megnyugtatta a szülőket, hogy ezentúl nem a fejét kell félteni a meccseken, hanem az ellenfél hálóját, mert a kaput kiválóan érző srácból középcsatárt farag.
(Csak lábjegyzet, de focifanatikusoknak érdekes lehet: az úriember nem volt más, mint a később a Barcelonában játszó, illetve a Zaragozát és az Espanyolt a kispadról iránytó Berkessy Elemér.)
Bamba a Szentlőrinctől hamar a Ferencvárosba igazolt, méghozzá elég kalandos módon, ugyanis a klubcseréért kapott háza árát 1947-ben a szurkolók dobták össze, amit gólokkal kellett törlesztenie. Egyik első meccse után, amin jó pár gólt vágott, így szólt hozzá egyik csapattársa: „Na, az ablakokat már ki is fizetted”. (Megjegyezzük: miközben Deák minden félretett pénzét a ház felújítására költötte, alig egy év után államosították az épületet, és elvették tőle.) Érdekes információ még, hogy akkoriban le akarta igazolni a Torino 150 ezer dollárért, de ő hajthatatlan maradt.
Pár hónapra rá nem külföldi sztárcsapathoz igazolt, hanem majdnem a börtönválogatottba. Történt ugyanis, hogy egy siófoki üdülőben az akkor már betiltott Fradi-indulót énekelte, mire két belügyes hozzálépett, a derék Bamba pedig volt szíves nyakon vágni őket, mire az illetékesek egyből feltették neki a kérdést: „Hova mész szívesebben, a börtönbe vagy a Dózsába?” Inkább az utóbbit választotta, ahol gyönyörű megmozdulásairól ma is ódákat zengenek. Vicces, de egyszer még a kapuba is visszatért, amikor a sérült Henni helyén, beugró kapusként tizenegyest is hárított.
S hogy miért volt Bamba? „Jó szokásomhoz híven a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni, ez a legszebb a futballban. Még ilyen bambásan is…” – mesélte.
A politikai állásfoglalásokban azonban – mint azt a fenti példa is bizonyítja – nem mozgott ilyen ügyesen, maximálisan megbízhatatlannak számított évtizedekig, s hiába tartotta nagy tehetségnek Sebes Gusztáv, a mester nem engedte meg neki, hogy az Aranycsapatban is kinyissa a gólzsákot. Hátralévő idejében nem bántották, „csak” lehetetlenné tették az életét. (Bár a kis magyar abszurdhoz hozzátartozik, hogy élete delén túl a korábban megbízhatatlannak tartott Bambából Deák elvtárs, meg kormányőr lett, többek között Biszku Béla és Kádár János személyi őrzője.)
Soha nem nézte meg a 6-3-as összefoglalókat, annyira kikészült a válogatottból való eltávolítása miatt, de Puskással való haverságát és humorát megőrizte. Amikor az ominózus díjátadáson Öcsi bácsi odaszólt neki, hogy „mi van Bamba, azért ekkora a hasad, mert oda dugtad a labdát?”, Gerd Müller feje fölött átszólva Deák egyből válaszolt neki: „még mindig jobb, mintha egy demizson lenne az öltönyöm alatt!”.
