Pályafutását Cegléden kezdte, majd a BVSC-ben folytatta, az NB I-ben először az Ózdi Kohász színeiben lépett pályára. 1962-ben került Tatabányára, ahol nyolc esztendeig futballozott. A kiváló csatár 175 mérkőzésen hatvan gólt szerzett. 1964-ben és 1966-ban tagja volt a bronzérmes együttesnek. Legnagyobb sikerét 1964-ben Tokióban érte el: olimpiai bajnok lett. A magyar együttes nagy diadalához hat góllal járult hozzá, ezzel a góllövőlistán holtversenyben a harmadik helyet szerezte meg. 1970-ben vonult vissza a labdarúgástól. Tatabányán élt, a város Ezüst Turul Díjjal tüntette ki. Testvére, Pál, a híres futballedző.
