Hírek

Allah is úgy akarta…

Rangos szakmai elismerésben részesült Tornyi Barnabás, aki az arab világ egyik leggazdagabb klubjánál dolgozik.
Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Kedden ismét Magyarországra érkezett Tornyi Barnabás, aki több mint egy évvel ezelőtt, a tavalyi bajnoki szezon végén járt itthon legutóbb. Kisebb megszakítással öt éve él az arab világban, de a közelmúltban kevés hír jelent meg róla, a munkájáról idehaza, pedig bőven van miről írni. Saját bevallása szerint alapvetően senki nem tudja hazánkban, illetve csak a szűk baráti köre, hogy Katarban az Al Sadd szakmai igazgatójaként dolgozik. Ez az a klub, amely az arab csapatok közül 22 évvel ezelőtt elsőként megnyerte az Ázsia Kupát, majd tavaly ismét az első helyen végzett a kontinentális Bajnokok Ligájában. Ennek köszönhetően részt vehetett tavaly decemberben, Tokióban a klubvilágbajnokságon, s ha már ott volt, a spanyol FC Barcelona elleni, elődöntőbeli vereséget követően bronzérmet szerzett.

Ennél a klubnál dolgozni önmagában is megtiszteltetés, de a magyar szakember nem éri be ennyivel. Minőségi munkát végez, erre bizonyíték, hogy az Ázsiai Labdarúgó Szövetség szakmai elismerésben részesítette Katar legjobb utánpótlás-képzési rendszerének kidolgozásáért. Mit is jelent ez pontosan? Átfogó szakmai, képzési és nevelési programot hattól huszonhárom éves korig, illetve a profi csapattal kapcsolatban szakmai észrevételeket, javaslatokat. Az elismerés megkérdőjelezhetetlen, hiszen az erre a célra szervezett workshop-on csak Tornyi projektjét mutatták be. Azóta ez az életben is bizonyított, hiszen ebben az évben a legjobb eredményeket érte el a klub, és az ennek megfelelő anyagi és erkölcsi elismerés sem maradt el.

– Akkor bizony kihúztam magam, jó érzés volt! Mindezt agyonhallgatta a magyar sportsajtó, de soha nem azért dolgoztam, hogy cikkezzenek róla, vagy esetleg a hátterében az is állhatott, hogy ha nincs balhé, akkor minek a Tornyi-cikk… – vélekedett a Rangadó.hu érdeklődésére Tornyi Barnabás. – Előttem soha nem volt még európai szakmai igazgatója a klubnak, sőt olyan sem, aki nem muszlim. Engem is meglepetésként ért, hogy felkértek erre az állásra. Olyan érzésem volt, mintha magát a CNN-hez hívnák, vagy mint annak a játékosnak, akit vésztartaléknak hívnak a válogatotthoz. „Számítunk rád, de úgysem lesz a behívásodból semmi, csak ha Allah is úgy akarja.” Aztán egyszer csak szóltak, hogy augusztusban kellene kezdeni…

– Vannak olyan edzők, akik csak pénzkereseti lehetőségként tekintenek az arab világra, és csak akkor szereződnek oda, hogyha hazájukban nem jutnak kispadhoz. Az ön helyzete viszont más…
– A Tatabánya csapatát annak idején, kétezer-hét tavaszán kilenc fordulóval a bajnokság vége előtt vettem át, kiesőhelyen, de végül csodával határos módon sikerült a bennmaradás. Egy ilyen széria után nem elmenekültem, hanem ennyit vállaltam. Úgy volt, hogy azon a nyáron megkezdem szerződéses munkámat Katarban, de vízumproblémák adódtak. Ősszel Nemes Ferenc hívott Siófokra, ahol négy bajnoki- és három Ligakupa-meccsen veretlenek maradtunk, és elmozdultunk a kiesőhelyről. Szinte fájt a szívem, amikor elkészült a vízumom, de mennem kellett, mert az adott szó kötelezett. Tehát szó sincs róla, hogy csak akkor vállalok munkát külföldön, ha Magyarországon nincs lehetőségem. Évekkel ezelőtt már dolgoztam Kuvaitban, mint vezetőedző, a térség tehát nem volt ismeretlen. Katarban, az Al Wakrah csapatánál szakmai igazgatóként tevékenykedtem, és biztosan elértem valamit, mert mindenki meglepetésére az Al Sadd engem választott a pozícióra.

– Eddig csupa-csupa pozitívum…
– Vannak buktatók is! Nem fenékig tejfel! A felnőtt csapatunk csak negyedik lett a legutóbbi bajnokságban. A tavalyi nemzetközi mérkőzéseken japán, koreai, iraki, szaúdi és ausztrál csapatok mezőnyében lettünk a legjobbak, otthon viszont mindenki minket akart megverni, és ez sokszor sikerült is ellenfeleinknek. Elképesztő gazdagság van, nehéz őket motiválni, kimozdítani a tunyaságból. Mondok egy egyszerű példát: önnek most azt mondom, adok öt forintot, készüljön fel, és fusson le egy perc alatt négyszáz métert! Ez aztán igazán embert próbáló kihívás! Na, az arab gyereknek meg azt mondom, legyél futballista, csináld meg a kemény fizikai edzéseket, végkimerülésig csináld a technikai és taktikai feladatokat, satöbbi… Erre ő meg azt válaszolja, hogy most kapott egy Toyota Land Cruisert sofőrrel, a hatodik születésnapjára. Nincs értékarányban a felajánlás és az érte való küzdés. Ezeket az eszközöket kell úgy bevetni, hogy motivált legyen a sportoló, és ez sikerült. Természetesen mi is kaptunk különféle ajándékokat, a legnagyobb meglepetés akkor ért bennünket, amikor a futballigazgató beültetett minket családostul a saját autójába, és kivitt a világ legnagyobb versenyteve-edzőközpontjába. Egyszer csak szólt, menjünk ki a szabadba, és ajándékba kaptam egy Aida nevű kétéves tevelányt! Ramadán után vesz részt az első versenyén. Azóta is többször voltunk kint, meglátogatni őt. Nagyon jól fut, jó lenne, ha Overdose-szintű képességekkel lenne megáldva a meglepetés-ajándékom, és sikert is érnénk el vele. Ezeket, és az egyéb furcsaságokat majd megírom a könyvemben…

– Mikorra várható a megjelenés?
– Mindig azzal fenyegetem a környezetemet, hogy vigyázzatok, mert benne lesztek! És benne is vannak! Akármikor kiadhatom egy részét, sőt a kiadó azt mondja, lehetne kétkötetes is. Az első arról szólna, hogy milyen irányból, és dombokról fúj a magyar foci szele, és hogy lehet a dombon maradni?! Ismerje meg mindenki az egyesületi vezetők kóklerségét – bár dolgoztam olyan helyeken, amelyek kivételt képeznek –, a társadalmi-politikai hátteret, a játékosok akaratát és erkölcsét. De benne lesz a muszlim világ, a vallás, és az ott élő emberek is. GDP alapján a világ leggazdagabb országa Katar. Itthon hőség van és vörös riadó? Mi 56 fokból jöttünk el, de éjszakára 42-re is lehűl a levegő! A tengervíz hőmérséklete 35 fok körüli. Különös óvintézkedések nincsenek. Vizet mindenki hord magánál, azt nem kell külön mondani. Csak arra figyelmeztettek, hogy ne tankoljuk tele a kocsit, mert robbanásveszélyes lehet a tele tank. Teljesen más, nagyon érdekes világ. Most is nyitva van például a házunk, az autóink és a hajónk, mert eszébe sem jut senkinek, hogy hozzányúljon a másik javaihoz. A várható büntetéseket csak akkor részletezném, ha elrettentésnek szánnánk ezt a cikket.

– Mennyi időt tölt most itthon?
– Ezt a hónapot itthon szeretném tölteni, de ha nagyon kegyetlen lesz a főnököm, akkor hamarosan azt mondja, hogy menjek Salzburgba. Ott edzőtáborozik majd a profi csapat, és mivel leigazoltuk a volt Real Madrid-játékost, Raúlt, ott lesz a bemutatása. Ha azt mondja, menjek, akkor nincs szabadság, de ha tartja magát a szavához, akkor a hónap végéig itthon leszek, és megyek MTK-meccsre, meg Debrecenbe, illetve a Szuperkupa-döntőre, hiszen jó pap holtig tanul!

– Ezt komolyan mondja? Ötvenkilenc éves korában mit tud tanulni egy ilyen mérkőzésen?
– Minden meccsen tanulok! Ha kimegyek az MTK bajnoki aranyérmes U14-csapatának mérkőzésére, elkerülhetetlenül hasonlítgatok, hogy a mi csapatunk mit tudna csinálni egy magyar együttes ellen. Ha egy NB II-es mérkőzést megnézek, vagy bármilyen meccset, azon is tanulok. A terveim, céljaim között szerepel, hogy kapcsolatot építsek ki a magyar és a katari labdarúgás között. Szeretnék edzőket, játékosokat és csapatokat kivinni. Már nagyon közel voltunk ahhoz, hogy egy magyar csapat is részt vegyen az egyik nemzetközi tornánkon, illetve hogy az egyik utánpótlás-csapatunkkal Magyarországra látogassunk. Az edzőtábori helyszínt már meg is nézte a klubunk menedzsere. Szeretném, ha augusztusban visszatérhetnék edzőtáborozni, de természetesen csak a Ramadán után, ami a felkészülésünket némileg megváltoztatja. A királyi családból az egyik sejk a tulajdonosunk, és szereti, ha a klubhoz tartozó 285 utánpótlás-játékos jó körülmények között sportolhat és készülhet a feladatokra. Minden egyes edzésre csapatbusz megy a játékosokért, és szállítja edzés után haza őket. Minden pálya villanyvilágításos, tandíjat vagy tagdíjat nem fizetnek, hanem ők kapnak havi pénzt azért, hogy sportolnak, és kalóriapénz is van. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy arrafelé bottal ütik a labdát, vagy leszállnak a tevékről, és ha véletlenül eltalálják, akkor a tevék röhögnek! Pedig nem… Amikor valaki azt kérdezi, mennyi a költségvetés, nem tudok válaszolni, mert olyan tulajdonképpen nincs. Ha valami szakmailag alátámasztott és indokolt, akkor anyagilag nem téma!

Olvasói sztorik