Fantasztikus pályafutást tudhat maga mögött Kereki Zoltán, az egykori 37-szeres válogatott hátvéd. A Haladás és a Zalaegerszeg gólerős védőjét 1976-ban az év labdarúgójának választottak, alapembere és csapatkapitánya volt az argentínai világbajnokságon szereplő válogatottnak, majd amikor már lehetett, az osztrák Wacker Innsbruck színeiben a légióskodásba is belekóstolt.
Játékos karrierje befejezése után sem szakadt el a labdarúgástól, Nagykanizsán és Zalaegerszegen vezetőedző, Szombathelyen szakosztályvezető, a BVSC-nél és a ZTE-nél, majd az MLSZ alkalmazásában utánpótlás-igazgatóként is tevékenykedett. Éppen ezért érthetetlen, miért nincs rá szükség napjainkban, egyetlen komoly pozícióban sem! Mivel ellenőrként hétről-hétre járja a pályákat, mindenről lehet vele beszélgetni, a Rangadó.hu érdeklődésére az Újpest–Ferencváros rangadóról, a Zalaegerszeg kieséséről, és a Debrecen bajnoki címéről is elmondta véleményét!
– Ellenőrként ott volt a Szusza Ferenc Stadionban, az Újpest–Ferencváros derbin. Mi volt a véleménye, benyomása?
– A hangulattal elégedett voltam, ilyen meccsek kellenek, bár volt egy-két fegyelmezetlenség, fáklyabedobás, petárdázás – mondta Kereki Zoltán. – Az állandó anyázást és cigányozást abba kellene hagyni, mert szerintem semmi szükség rá. A futballunk csak kulturáltan tud előrelépni! Mondják, hogy nyugaton is van ilyesmi, de szerintem jobban körül kellene nézni, mert ilyen atrocitások igazán nem fordulnak elő. Szakmailag annyit jegyeznék meg, hogy az egyik kapusnak két védenivalója volt, a másiknak meg egy, ez nagyjából mindent elmond. A Ferencváros gólja kapushibának is köszönhető, mert Balajcza Szabolcs bennragadt a szöglet után. Jova Leventének a második félidő végén volt először dolga. A meccs nem volt túlságosan izgalmas, az izgalmat és a hangulatot a nézők jelentették.
– Egykori klubja, a ZTE kiesett a másodosztályba. Hogy látja a csapat helyzetét?
– A játékoskeretben több volt, mint amit elért. Hogy milyen belső gondok voltak, pénzügyi, szakmai és morális problémák, ezt csak belülről lehet megítélni. Nézőként azt mondom, hogy a jelenlegi mezőnyben négy-öt hasonló játékerőt képviselő együttes van a Zalaegerszegen kívül, és ezek közül az esik ki, ahol több a gond. Még nagyobb baj, hogy az utánpótlás is kiesik a másodosztályba! Mióta a klub a hetvenes években felkerült az NB I-be, az utánpótlása az élmezőnybe tartozott, most viszont az U19, az U18, az U17 és az U16 is kiesik. Ez nagyon nagy gond. Én is voltam szakágvezető, és tudom, hogy ez egy hosszabb folyamat eredménye, nem csak ennek az évnek a rossz szereplése. Kevés vezető érti meg, hogy az utánpótlásban eredményt várni egy év alatt abszurditás! Ez nem olyan, hogy odamegy a Mourinho, és egy szezon alatt ragyogóan fog szerepelni a csapat! Az óvodás és általános iskolás alapokat kellene először megteremteni. Minimum öt év kell ahhoz, hogy az utánpótlásban dolgozó vezetők vagy edzők munkáját meg lehessen ítélni. Hosszú ideig tevékenykedtem ezen a területen, bejártam a világot, van tapasztalataim, melyik gyerekkel érdemes foglalkozni. Manapság már nem féltétlenül a szupertehetség kerül előtérbe, hanem az emberi tulajdonságok. A megfelelő motiváció megelőzi a tehetséget. És az edzők között is így kell válogatni, hiszen elsősorban emberek vagyunk, nem edzők.
– Lassacskán vége a szezonnak. Önnek mi volt az elmúlt idény pozitívuma?
– Évek óta nagyon pozitív számomra a debreceni vezetési elképzelés, a klub filozófiája. A helyi erőkre támaszkodás a legfontosabb, mert teljesen mást jelent egy játékosnak, ha végigmegy a korzón, és bárki megszólíthatja, mert ott él. A DVSC az egyetlen klub, ahol mindig a helyiek határozták meg az idegenek sorsát, és nem fordítva. Amikor találkoztunk, elmondtam Kondás Elemérnek is, hogy nem vagyok hízelgő típus, még nőknek sem, de nagyon sokat jelent a helyi kötődés! A debreceniek mindig úgy nyertek bajnokságot, hogy a helyi erők alkották a csapat gerincét, és az utánpótlásban is a helyiekre támaszkodnak. Külföldiekre is szükség van, persze, de egy zsoldos, egy légiós elsősorban pénzt akar keresni, egy játékosnak pedig érzelmileg is teljesen mást jelent az adott klub, ha odakötődik. Ez nagyon fontos lenne mindenhol. Debrecenben nagyon jól csinálják a vezetők, hogy megfelelő a kapcsolat az önkormányzat és klub között. Ez is példaértékű. A Haladás is nagyon jó utat járt be, hasonló szisztémával. Megvan a kötődés, és jó a kapcsolat a városvezetéssel. A játékosnak is jó érzés, hogy olyan környezetben van, ahol béke van. Sok helyen érzem a harcot: a szakembergárda a vezetés ellen, a klubvezetés meg a városvezetés ellen.
