Akár Székesfehérváron, akár Siófokon hangzik el Tiber László neve, nem kell magyarázni annak, aki kicsit is járatos a fociban. Az immár 63 éves sportembert 1961-ben, 12 éves korában igazolta le a VT Vasas, majd a MÁV Előre és a Bp. Honvéd után, hosszabb-rövidebb kitérőkkel 1971 és 1982 között játszott a Videotonban, és szerepelt a Siófokban is. A fehérvári klub történetében 78 góljával Szabó József mögött és Karsai László előtt az előkelő második helyet foglalja el a góllövőlistán. Közelítőleg háromszáz mérkőzésen lépett pályára az első osztályban, kétszer ölthette magára a magyar válogatott mezét, s két találat fűződik a nevéhez.
A napjainkban a Videoton FC tehetségkutató edzőjeként dolgozó Tiber László a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, a többi sportág képviselőit sem tekinti konkurenciának, hiszen filozófiája szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekek sportoljanak, és ne a plázákban csellengjenek.
– Lehet még bajnok a Videoton a mostani idényben?
– Arra szerintem kevés esély van, a realitás a harmadik hely. Az előzmények ismeretében, hogy néhány játékos kivételével kicserélődött majdnem az egész csapat, ez kezelhető lett volna, ha a Ligakupán kívül a Magyar Kupát is megnyerik. Új edző érkezett, formálódik a csapat, két kupaelsőség elfogadható lett volna. Néhány volt játékostársammal beszélgetve kudarcnak ítéltük az idei szereplést – vélekedett a Rangadó megkeresésére Tiber László.
– A Paulo Sousa által meghonosított modellről mi a véleménye?
– Semmi közünk a szakmához, de azt sem értettük, miért kellett a teljes csapatot kicserélni. Csak öt-hat meghatározó játékost kellett volna hozni, jobbakat azoknál, akik itt voltak. Arra kellett volna fókuszálni, mert szerintem az érkezők a magyar bajnokságban sem meghatározók… Sousával hároméves szerződést kötöttek, ezt az első évet el fogják nézni, még ha kicsit kudarcnak is minősítik szakmai vonalon, a klubon belül. Nyáron vagy új igazolásokkal, vagy új modellel próbálnak majd korrigálni ezen.
– A Puskás Suzuki Kupa első napján volt egy nagy összejövetel…
– Minden évben meghívnak bennünket, s ez az esemény minden alkalommal nagyon érdekes! Akik több száz kilométerre laknak, azokkal sajnos csak egy-egy ilyen lehetőség hoz össze minket. Több ilyen eseményt kellene teremteni. Pásztor Józsit például évek óta nem láttam, meg is ragadtam a lehetőséget, hogy gratuláljak neki, mert nagyon jól állnak az NB II-ben, a feljutásra is van esélyük! Szűcs Lajos vagy Göröcs Jánossal találkozni maga a csoda!
– Az akadémiai rendszert jónak tartja az utánpótlásban?
– Jónak tartom, de egy kicsit talán lehetne finomítani a bentlakásos módszeren. Angliában például családoknál laknak a fiatalok, nálunk inkább börtönjellege van az egésznek. Szigornak lennie kell, hiszen ezek a srácok erre tették fel a fiatalságukat, nincs ezzel baj. De például Felcsút és Agárd is egy falu, néhányezer lakossal. Az akadémia területe extra, de visszajelzésekre, egy-egy panaszkodó szülő elmondására alapozva tudom, hogy elég egysíkúan telnek az esték. Nagyobb mozgástérrel, több programmal hangulatosabbá lehetne tenni a szabadidő eltöltését. Az ötletet egyébként nem mi, magyarok találtuk ki, ez régóta így működik a fejlett világ futballjában. Vannak eredmények, hiszen az MTK játékosainak zöme a Sándor Károly Akadémiáról került ki, a Videoton csapatából Szolnoki Roland és Gyurcsó Ádám is a Puskás Akadémián nevelkedett, és az NB II-es együttesben is vannak olyan fiatalok, akik már a nyáron felkerülhetnek az első kerethez. Létjogosultsága és eredményei tehát mindenképpen vannak. Egyébként én minden olyan dolognak örülök, ami elősegíti, hogy a fiatalok ne váljanak plázagyerekekké, akik a gyorsétteremben ülnek, hamburgert esznek és kólát isznak. Elítélem azt az életformát.
– Nem csak elítéli, hanem napjainkban is aktívan tesz ellene!
– Nyugdíjas vagyok, de a klub alkalmazásában állok, az utánpótlásba segítek be. A Videoton Utánpótlás Kupa tornaszervezése a feladatom, illetve a hét-kilenc-tizenegy éves gyerekek regisztrálása megyei szinten. Lehetőséget és teret adunk a fiataloknak, hogy amennyiben a szülők vállalják, idekerüljenek hozzánk. Tizenhét óvodával tartjuk a kapcsolatot, és van kettő, ahova járok testnevelés-órát tartani. Egyébként a kosárlabda- és a jégkorongedzők ugyanezt megteszik. Számomra ők elsősorban nem a konkurenciát jelentik, hiszen úgy vagyok vele, mindegy mit, csak sportoljanak a gyerekek, ne a számítógép előtt ülve zabálják dagadtra magukat! Mindegy, hogy magas, alacsony, sovány vagy kövér egy gyerek, a cél a labda, illetve a labdarúgás megszerettetése, a koruknak megfelelő gyakorlatok segítségével.
