Sztanó, a korszakos egyéniség

Sorozatos osztályváltások után most a biztos bennmaradás a Dunaújváros Pálhalma célja.
 
 

Sztanó, a korszakos egyéniség

Sorozatos osztályváltások után most a biztos bennmaradás a Dunaújváros Pálhalma célja.
 
 
 

Sztanó, a korszakos egyéniség

Sorozatos osztályváltások után most a biztos bennmaradás a Dunaújváros Pálhalma célja.

2000 tavaszán bajnokcsapatot ünnepeltek Dunaújvárosban, napjainkban, teát bő egy évtizeddel később pedig annak örülnek, hogy újra másodvonalbeli együttese van a településnek. A Dunaújváros Pálhalma Agrospeciál SE-nek túl sok köze nincs a hajdani aranycsapathoz, hiszen a jelenlegi gárda a megyei harmadosztályból jutott el NB II-ig.

A két korszakot három játékos köti össze: Salamon Miklós, Kóczián Ferenc és Sztanó Miklós. Illetve utóbbi már nem is játékos, hiszen néhány héttel ezelőtt, a NB III Duna-csoportjának megnyerése után visszavonult az aktív élsporttól, s immár Nagy Zoltán vezetőedző segítőjeként dolgozik az együttes mellett.

– Időben elkezdtük a felkészülést, dolgozunk, csináljuk az eltervezett munkát – kezdte a Rangadó érdeklődésére Sztanó Miklós. – Abszolút ismerem a csapatot, senki nem hatott rám idegenül. Annyi a különbség, hogy most nem játékosként, belülről látom az együttest. Régebben el voltam foglalva a saját dolgaimmal is, most viszont talán jobban látom a csapat egészét.

– Csak a dunaújvárosiak kedvéért vállalta az edzősködést, vagy hosszútávra tervez, és később szívesen dolgozna más csapatoknál is?

– Ebbe egyelőre így nem gondoltam bele. Eltökéltem, hogy az aktív játékot abbahagyom, de már akkor mondtam, hogy teljesen nem kívánok elszakadni a labdarúgástól. Bár a B-licences edzői tanfolyamot már régen elvégeztem, tehát számítottam rá, hogy egyszer ilyen lehetőséget kapok, erre a feladatra most nem készültem teljesen tudatosan, de kapóra jött a felkérés.

– Hosszú és eredményes játékos-pályafutása során bizonyra bőségesen tudott tapasztalatot szerezni.

– Persze, az ember nyitott szemmel járkál a saját közegében. Az évek során tudatosan próbáltam edzői szemszögből, edzői szemmel is nézni, próbáltam megérteni, mit miért csinálnak, és ezek a tapasztalatok lerakódtak bennem. Nyilván más, amikor játszik az ember, illetve amikor segítenie kell a felkészülésben.

– A kezdetektől aktív részese volt a csapat újjászületésének, fejlődésének. Hogy látja, tartható ez a tempó, nem jön újabb visszaesés?

– Valóban, amikor öt évvel ezelőtt Pálhalmára kerültem, a megyei másodosztályban vitézkedtünk, tehát legalulról kezdtük, és azóta jó néhány osztályt léptünk felfelé. Úgy érzem, Dunaújvárosban van igény a másodosztályú labdarúgásra. Régen a Kohász SE, aztán a Dunaferr SE, végül a DFC keretein belül működött a futball a városban. Ez most egy alulról jövő kezdeményezés, nagyon bízom benne, hogy stabilizálni tudjuk a helyünket az NB II-ben. Az edzéseink továbbra is Pálhalmán lesznek, de a meccseinket a dunaújvárosi stadionban játsszuk.

Sztanó Miklós

A dunaújvárosi Ságvári Endre Általános Iskola sporttagozatos osztályában az atlétika volt a fő sportága, de emellett focizni is szeretett. Tizenhat évesen igazolt a Kohász labdarúgó-szakosztályához. A felnőtt csapatban 1985 őszén mutatkozott be. Pályafutása utolsó fellépése pedig a Dunaharaszti ellen volt, idén júniusban. A két mérkőzés között majdnem huszonhat év telt el!

Szerencsés alkatnak számít, hiszen komoly sérülése ezalatt csupán egyszer volt. Több csapatban is szerepeltem, de nem volt vándormadár, hiszen a legtöbb helyen éveket töltött el. A külső körülmények azonban néha váltásra kényszerítették. A legnívósabb meccseket az MTK színeiben játszotta, amellyel negyedikek lettek az NB I-ben. Szinte minden találkozón kezdő volt. A fővárosiakkal az UEFA Kupában is szerepelt.

Vidéki állomásai között említhető Sopron, Budafok, Tatabánya és Százhalombatta, majd 2004-ben ismét Dunaújváros színeiben lépett pályára, hiszen olyan játékost kerestek a vezetők, akire a nehéz időkben is fel tudnak nézni az akkori fiatal játékosok. Ahogy múltak az évek, Sztanó csak nem vonult vissza, és 2006-ban egy baráti hívó szóra Pálhalmára igazolt, hogy pályafutása utolsó éveit nyugodt körülmények között fejezze be. Az utolsó öt esztendőben sikert sikerre halmozva, csapatkapitányként többször is magasba emelte a bajnokcsapatnak járó trófeát.

Már tizenhét éve vállalkozóként készült a teljesen civil életre, de közben az egyesület kötelékében is szeretett volna maradni, így lett másodedző.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.