Edzői karrier

Profi szemléletet honosított meg Kuvaitban a magyar kapusedző

Módszereit a legnevesebb európai topcsapatok kapusedzőitől tanulta. Magyarországon még gyerekcipőben jár ez a stílus. Interjú Elbert Andrással.
 
 

Edzői karrier

Profi szemléletet honosított meg Kuvaitban a magyar kapusedző

Módszereit a legnevesebb európai topcsapatok kapusedzőitől tanulta. Magyarországon még gyerekcipőben jár ez a stílus. Interjú Elbert Andrással.
 
 
 

Edzői karrier

Profi szemléletet honosított meg Kuvaitban a magyar kapusedző

Módszereit a legnevesebb európai topcsapatok kapusedzőitől tanulta. Magyarországon még gyerekcipőben jár ez a stílus. Interjú Elbert Andrással.

A Rangadón korábban olvashattak már interjút Elbert András kapusedzővel, aki a 2006-os évek végétől tevékenykedik Kuvaitban, ahol Vadon Lajossal együtt – aki az al-Ketannál kapusedző hatodik éve – már csak ők ketten maradtak meg a magyar foci hírvivőjének. Elbert már elismert szaktekintély a délnyugat-ázsiai országban, elsősorban azért, mert profi szemléletmódot vezetett be ottani csapatainál, ezen felül nagy gondot fordít saját tudása frissítésére, több nemzetközi kapusedző-konferencián is részt vett már saját költségén. Ezeken az eseményeken olyan előadóktól tanulhatott, mint Claudio Filippi (a Juventus kapusedzője), vagy Luis Llopis (a Real Madrid kapusedzője). Legutóbb, amikor Elbert Andrással beszélgettünk az is szóba került, hogy idén nyáron hazalátogat egy kapusedzői napra, melyet Király Gábor szervezett a magyar első- és másodosztály, valamint az akadémiai kapusedzők számára – az élet azonban közbeszólt.

– Sajnos nem úgy alakult, ahogyan elterveztem, zűrös nyaram volt – kezdte honlapunknak Elbert, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal már tizenhét éve kapusedző. – Négy évet dolgoztam az al-Arabinál, a szezon végén pedig nem kaptam semmilyen visszajelzést a folytatást illetően egy hónapon keresztül. A feleségem és a gyermekem is kint él velem, velük együtt vártam a hogyantovábbal kapcsolatban. Annyi már korábban kiderült, hogy az addigi vezető- és pályaedzővel nem hosszabbítottak szerződést, nekem pedig azonban azt mondták, hogy rám továbbra is számítanak a spanyol erőnléti edzővel együtt. A következő napokban húzták-halasztották a döntést, végül pedig szóbeli megállapodást kötöttünk és ígéretet kaptam, hogy amint visszatérek augusztusban, aláírjuk a szerződést.

– Így a kapusedzői napon sem tudott részt venni?

– Azon a hétvégén volt a Király Gabi által szervezett szombathelyi Király Kupa. A kapusedzői napon nem tudtam részt venni, de ezen az eseményen igen. Találkoztam Gabival szombaton a meccsek után, ekkor nem volt sok időnk beszélgetni, vasárnap viszont szinte az egész napot együtt töltöttük. Aznap kaptam egy telefont, hogy a szóbeli megállapodást semmissé tették, nincs maradásom az al-Arabinál. Gondolhatja, milyen kellemes hangulatban telt a vasárnap. Igaz, az feldobta a napot, hogy Király Gabival nagyon sokat szakmáztunk, jó hangulatú beszélgetéseket folytattunk.

– Ez nem volt túl szép húzás az ottani vezetőktől. Sikerült azóta elhelyezkednie?

– Nyolc napot tartózkodtam otthon, miután visszatértem Kuvaitba, minden kapcsolatomat bevetve jelenleg egy másodosztályú klubnál dolgozom, amely utolsó előtti helyen áll. Kis vidéki csapat, szerényebb körülményekkel és lehetőségekkel – minden téren. Ez azonban átmeneti, az országon belül, vagy a környező országokban is lehet esélyem elhelyezkedni, hiszen a nyáron is kaptam ajánlatot Szaúd-Arábiából, Katarból és Bahreinből is.

–A hazatérés szóba sem jöhet?

–Benne van a pakliban. Egyfelől a gyermekem éppen iskolaválasztás előtt áll, másfelől pedig nagyképűség nélkül mondhatom, hogy hozzá tudnék tenni a magyar kapusok sikeresebb felkészítéséhez. Elgondolkodnék a lehetőségen, ha jönne egy megfelelő ajánlat otthonról.

– Követi a magyar bajnokságot?

– Természetesen, ismerem a hazai viszonyokat, naprakészen követem a bajnokságot, tudok mindent az otthoni csapatokról, kapusokról, Vass Lászlóval napi kapcsolatban állunk és sokat beszélgetünk az otthoni történésekről.

– Hogyan látja a magyar kapusok helyzetét?

– Nagyon örültem, hogy a Videoton játékosa, Kovácsik Ádám és a Fradi hálóőre, Dibusz Dénes lehetőséget kapott a válogatottban, mindketten megérdemelték, jóval a mezőny fölött teljesítettek az NB I-ben. Előttük jár azonban Gulácsi Péter, Bogdán Ádám és Megyeri Balázs is, ők nem véletlenül védenek nagyobb nemzetközi bajnokságokban, de a magyar NB I-ben mindenképp a fentebb említett két játékos viszi a prímet. Az utánuk következő generációnál azonban már látok hiányosságokat, nem igazán látni, kikből lehetnek méltó utódok.

– Ez a magyar kapusedzők kritikája is?

– A kapusok képzésének feladata a kapusedzőké, a kapusedzők oktatása azonban klub- és szövetségi szinten kellene történnie. Sajnos egy kezemen meg tudom számolni azon magyar kapusedzők személyét, akik nemzetközi konferenciákon, tanulmányi utakon részt vettek. Az utóbbi három évben a legnagyobb konferenciákon megfordultam, de sajnos nem találkoztam honfitársaimmal. A lengyel és a szerb konferencián sajnos más program miatt én sem tudtam részt venni, de ahogy hallottam, ott legalább volt néhány magyar kolléga, de ott sem az NB I-es és az NB II-es kispadokon dolgozók.

– Ha már említette a kapusedzők képzését. Tisztában van az itthoni viszonyokkal?

– Király Gabin kívül sajnos senki nem gondol arra, hogy egy- vagy többnapos konferenciát tartson a kapusoknak. A szövetség elindította az „Emeljük a szintet” konferenciasorozatot, de sajnos egy betű sem volt ebben a kapusokról.

– Ön milyen módszert alkalmaz a kapusainál?

– Arra kell felkészíteni a kapust, ami a meccsen várható, például a mérkőzésen egy kapus átlagban 15-20 métert sprintel, ezért nem indokolt elküldeni 3-4 kilométert futni. Én is próbálok ezen az úton menni. A videóanalizálás nagyon fontos, azt vallom, hogy egy kapusnak meg kell mutatni, mit csinált jól és rosszul egy meccsen. Egy napom úgy néz ki, hogy az edzéseken kívül 4-5 órát dolgozom a gép előtt, elemzem a kapusaimat, valamint egyéb különböző szituációkat is, hogy mi az az optimális helyzet, amit abban a pillanatban tenni kellene. Ez nagyon nehéz, hiszen nincs két ugyanolyan szituáció, a mi feladatunk pedig az, hogy olyan tudással kell ellátni a kapusokat, hogy a kiinduló pozíciója meghatározza a védési hatékonyságát.

– Mennyire nehéz ezt Kuvaitban megvalósítani?

– Itt a játékosaim nagyon vevők erre, de sajnos nem profik, így kevés idő áll rendelkezésre megmutatni nekik, minden egyes nap átbeszélni velük az elmúlt napi edzésmunkát vagy az utolsó meccset. Tudomásom szerint ez a fajta módszer pedig még Magyarországon is csak gyerekcipőben jár.

Elbert András rendszeresen feltölti edzéseit a közösségi oldalára

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.