„Most migránsoznak, de voltam én már cigány és indián is”

Csak kettőt passzolhatsz: új rovatunk vendége Remili Mohamed.
 
 

„Most migránsoznak, de voltam én már cigány és indián is”

Csak kettőt passzolhatsz: új rovatunk vendége Remili Mohamed.
 
 
 

„Most migránsoznak, de voltam én már cigány és indián is”

Csak kettőt passzolhatsz: új rovatunk vendége Remili Mohamed.

Befutott a labda Remilihez, amellyel múlt szombaton – az élvonalban először – triplázott a Honvéd elleni bajnokin. Erről is szó lesz, akárcsak a csatár származásáról, a koráról és a családja jelentette segítségről. Beszélünk arról is, mi kellene a válogatottsághoz. Remili Mohamedet őszinte válaszokra buzdítottuk, „cserébe” felajánlottuk, két kérdésünkre passzolhat. Ha akar…

– Azt mondta, ha kell, fizet a labdáért, melyet háromszor juttatott a bajnoki címvédő kapujába. Meddig ment volna el a „licitben”?

– Reméltem, hogy nem kér sokat a Budapest Honvéd… Negyven-ötvenezer forintot simán kiadtam volna, de ingyen hozzájutottam, és ezért köszönet jár a két klub vezetőinek. Értékes ereklye ez számomra, hiszen ezzel a labdával szereztem meg életem első NB I-es mesterhármasát.

– Nehéz triplázni a magyar bajnokságban?

– Még szép. Bő tíz évet kellett várnom rá. Érdekes, hogy meccs közben egyáltalán nem jutott eszembe, hogy történelmi mesterhármast jegyezhetek.

– Megvan már a laszti helye?

– Édesapám gyűjti a velem kapcsolatos ereklyéket, ez a labda is megy hozzá Jászberénybe. Hamarosan elkészül a házunk, persze akkor majd igényt tartok rá.

– Mitől jött össze a Honvéd ellen, ami korábban még sohasem?

– Nehéz kérdés. Nem is a futball szakmai részével magyaráznám, hanem a teljesítmény emberi oldalával. Mostanra szépen összeállt körülöttem minden. Sok-sok erőt meríthetek a családomból, úgy látszik, a feleségem, a kisfiam és a kislányom jelentette háttér a pályán is megmutatkozik. A kudarcokat és a sikereket egyaránt ezerszer jobban élem meg a segítségükkel.

– Volt már jobb meccse az NB I-ben?

– Maradjunk annyiban, hogy top hármas a Honvéd elleni játékom.

– Ha már az ellenfelet említette: van kedvenc?

– Úgy tudom, a Honvéddal szemben öt találatnál és négy gólpassznál járok, de nagyon szeretek futballozni a Fradi és a Vidi ellen is.

– Ki az NB I legjobb játékosa?

– A fehérvári Lazovics és a honvédos Lanzafame lenyűgöző tapasztalattal rendelkezik, őket tenném a rangsor élére, ugyanakkor a csapattársam, Kire Risztevszki is hallatlanul stabil teljesítményre képes. Simán el tudnám képzelni valamelyik erősebb bajnokságban.

– Szombat este óta eszébe jutott a válogatottság?

– Nem. Egészen a keddi edzésig, amelyen az edzőm, Michael Oenning megjegyezte, ha tíz évvel fiatalabb lennék, most azt mondaná: „hoppá-hoppá”.

– Az „öreg” Remili esetében már nincs hoppá-hoppá?

– Ő tudja, pontosan mire gondolt.

– Hisz a mesékben? A nagy fordulatokban, a csodás karrierben?

– Hiszek. Sok mindenbe bele tudok kapaszkodni.

– Mit gondol, további hány mesterhármas kellene ahhoz, hogy válogatott lehessen?

– Még néhány, az biztos. Ha egyáltalán elég lenne, ezt a szövetségi kapitánytól kellene megkérdezni.

– Aki, mármint Bernd Storck történetesen kint volt a Honvéd-Vasas mérkőzésen.

– Tudom, de aligha miattam.

– Mi hiányzik ahhoz, hogy felvetődjön a neve a válogatott kapcsán?

– Talán a kiegyensúlyozottság. Az, hogy ne csak két-három jó meccsem legyen, hanem hétről-hétre stabilan hozzak egy szintet. Hozzáteszem, mostanában azt vettem észre, a sajátomnál sokkal jobban izgat az együttes teljesítménye. Örülök, persze, hogy örülök a góloknak, ám a csapat az első. Kapitányként ez természetes, de az is lehet, hogy a korral jár…

– Játszott már a mostaninál erősebb Vasasban?

– Nem. Sőt talán ez a legjobb klub, amelyikben megfordultam. Korábban az Újpestben ragyogó játékosokkal szerepeltem együtt, ám ott inkább peremembernek számítottam.

– Sosem volt légiós. Nem is akarja kipróbálni magát?

– Elképzelhető, a legkevésbé sem zárkózom el. Nem könnyű külföldre menni, már csak a korom vagy a családom miatt sem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgat a téma. Nagyon kíváncsi vagyok, az új ország, az ismeretlen közeg mit hozna ki belőlem.

– Csak jelzem, még egyszer sem passzolt…

– Ilyen vagyok: nyílt és őszinte. Jöhetnek a kérdések.

– Érez, érzett bármiféle negatívumot a neve, a származása miatt?

– Rengeteget. Tíz-tizenegy éves lehettem, amikor már folyton cigányoztak. Kezdetben nehezen értettem, miért bántanak, nem is nagyon tudtam feldolgozni, de még Jászberényben mondta az edzőm, hogy csak a jó játékosokat szidják. Később megtanultam kezelni, hogy kapok hideget-meleget a szurkolóktól. Most migránsoznak, de voltam én már cigány és a hosszabb hajam miatt indián is.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.