Másodosztály

Szanyó a távozásáról: valamit biztosan másképpen kell csinálnom

Az NB II-es Csákvártól elköszönő tréner úgy érzi, hamar elfogyott a vezetőség türelme.
 
 

Másodosztály

Szanyó a távozásáról: valamit biztosan másképpen kell csinálnom

Az NB II-es Csákvártól elköszönő tréner úgy érzi, hamar elfogyott a vezetőség türelme.
 
 
 

Másodosztály

Szanyó a távozásáról: valamit biztosan másképpen kell csinálnom

Az NB II-es Csákvártól elköszönő tréner úgy érzi, hamar elfogyott a vezetőség türelme.

A másodosztályban szereplő Aqvital FC Csákvár kedden hivatalosan is bejelentette, hogy szerződést bontott Szanyó Károly edzővel. A Fejér megyei klub nyolc fordulót követően három döntetlennel és öt vereséggel a tabella utolsó helyén áll, ezért érezte úgy a vezetőség, hogy szükség van a vérfrissítésre. A 43 éves szakember honlapunknak beszélt az elmúlt napok történéseiről, és arról, mit csinálna másképpen.

– Mennyire érte váratlanul a váltás, volt előjele?

– Az eredményeket tekintve nem ért váratlanul, ha viszont azt nézem, hogy indultunk neki a bajnokságnak, milyen tervek voltak, akkor azt kell mondanom, hamar elfogyott a vezetőség türelme – kezdte a Rangadónak Szanyó. – Elsősorban az lett volna a lényeg, hogy fiatal csapatot építsünk, ehhez kaptunk is kölcsönbe játékosokat a Puskás Akadémiától, nekik pedig folyamatosan játéklehetőséget biztosítottunk. Ezt abszolút betartottam, sőt, merem azt mondani, nem a fiatal játékosokon múlt a jó szereplés. Többször is lett volna rá alkalmunk, de sajnos nem tudtunk három pontot szerezni, ez pedig rányomta a bélyegét a csapatra a továbbiakban is, előjött a rutintalanság. Voltam már hasonló cipőben a Vasasnál, ott valamivel jobbnak éreztem a közösséget, jobban vevők voltak az elképzelésekre, amelyeket szerettem volna megvalósítani.

– Említette, hogy nem a fiatal játékosokon múlt a jó szereplés. A rutinosabbakban csalódott? Többet várt tőlük?

– Ezt azért nem mondanám. Inkább abból a szempontból nézném a helyzetet, hogy nagyon sok fiatal játékosunk volt, akiknek az élére nem tudtak odaállni vezérként a rutinosabbak, és nem állították be őket maguk mögé. Döntő szituációkban pedig az idősebbek sem úgy teljesítettek, ahogy kellett volna. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul játszottak, vagy akaratgyengék lettek volna – bár ez utóbbi az utolsó meccsünkön mindenkire igaz volt –, hanem azt, hogy hét meccsből háromszor vagy négyszer vezettünk, ám nem tudtuk megtartani az eredményt. Ilyenkor kellett volna egy igazi vezér a pályára.

– „Csak” a gyenge eredményekkel érveltek a vezetők, vagy mást is nehezményeztek?

– Igen, csak a megszerzett pontok számával volt probléma. Ugye, milyen morbid az a szituáció, amikor azt mondják, hogy tulajdonképpen emberileg és szakmailag is elégedettek velem? Akkor miért nem lehetett volna folytatás? Biztosan én is követtem el hibákat, máskülönben nem három pontunk lett volna, de annyi hagy szolgáljon már a mentségemre, hogy én nem tudom a kapu előtt berúgni a helyzeteket, márpedig azok bőségesen megvoltak. Aki azt mondja, hogy ez nem így volt, az nem állít valósat. Minden meccsen rengeteg lehetőséget alakítottunk ki, de sajnos nem tudtunk ezekkel élni.

– Látott fejlődő tendenciát? Beérett volna a munka gyümölcse, ha több türelmet kap?

– Mondhatnám erre azt, hogy igen, de az utolsó találkozónk ennek pont ellent mond. Az előtte lévő hét találkozón viszont soha nem voltunk „lebunkózva”. A Gyirmót ellen, valamint Kisvárdán egy félidő nagyon színvonaltalanra sikerült, mindenki a tudása alatt teljesített, de a többi meccsen mindig pariban voltunk olyan csapatok ellen, amelyek a bajnokság előtt kijelentették, hogy a feljutás a cél. Egyik topcsapat ellen sem vallottunk szégyent úgy, hogy nálam nem kettő, hanem négy vagy hat fiatalkorú játékos szerepelt a pályán. A 2000-es születésűeknél például láttam az előrelépést. Náluk belekalkuláltuk, hogy esetleg jöhet egy holtpont, egy hullámvölgy, de azon is át tudtuk őket segíteni. Bízom benne, hogy a fiatal, tehetséges játékosokból néhányan bemutatkozhatnak majd az élvonalban.

– Néhány nap távlatából, hogyan látja, lenne olyan dolog, amit másképp csinálna?

– Lenne, de ezt csak azért nem mondom el, mert ha lesz következő csapatom, akkor tulajdonképpen elárulom mi az, amit másképp fogok tenni. Egy biztos, játékospárti leszek továbbra is, az is voltam világéletemben. Preferálom a támadófocit, biztos védekezésre alapozva. Talán a jövőben még nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a helyzetkihasználásokra, az egyéni képzésekre. Sajnos nagyon sok meccsünk múlt azon, hogy egy nulla után nem tudtunk újabb gólt lőni, vagy kétgólos előnyünk után a hosszabbításban – ami a rutintalanabb csapatokra jellemző – végül egyenlített az ellenfél. Ezekre a szituációkra jobban felhívnám utólag a figyelmet, bár annál hangosabban már nem lehet ordítani, mint ahogyan én tettem a kispad mellett. De ezek szerint ezt még hatékonyabban kell majd ezeket nyomatékosítanom.

– Friss még ez a szituáció: lehet már ilyenkor tervezni a jövőt?

– Szeretek tanulni, jelenleg folyamatban van a pro licences edzői képesítés megszerzése. Emellett minél több szakmai előadáson szeretnék részt venni, hiszen lehet épp ott kapok olyan segítséget, amivel előre tudok lépni. De amíg nincs munkám, nem szeretnék tétlenül ülni. Sosem fogom azt mondani, hogy jó edző vagyok, inkább úgy fogalmaznék, hogy tanulni vágyó tréner vagyok. A saját hibáimból szeretnék tanulni. Sajnos rövid időn belül egyrészt kiestem az NB II-ből a Kozármislennyel, majd nyolc forduló után fel kellett állnom a Csákvár kispadjáról: valamit biztosan másképpen kell csinálnom.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.