Karrier

NB II-es stabilitás az ex-utánpótlás válogatott célja

Karacs Roland céljai hasonlóak a játéktéren és az életben is: megalkuvás nélkül, csak előre tekintve.
 
 

Karrier

NB II-es stabilitás az ex-utánpótlás válogatott célja

Karacs Roland céljai hasonlóak a játéktéren és az életben is: megalkuvás nélkül, csak előre tekintve.
 
 
 

Karrier

NB II-es stabilitás az ex-utánpótlás válogatott célja

Karacs Roland céljai hasonlóak a játéktéren és az életben is: megalkuvás nélkül, csak előre tekintve.

A harmadosztályban szereplő FC Dabasban futballozik most a korábbi U17-es válogatott középpályás, Karacs Roland. Az újpesti tiniévek nem múltak el nyomtalanul: a liláktól már 16 évesen Spanyolországba került. A mallorcai kitérő remek iskolának bizonyult mind a tanulást, mind a futballt illetően.

– Megtanult spanyolul, és belekóstolhatott nagyon fiatalon a profi életbe, amit a mai napig hasznosítani tud. De miként lett ebből dupla NB II-es ezüstérem?

– Mallorcán családoknál laktunk, így a gyors nyelvtanulás előnyömre vált. Délelőtt suliban voltunk, délután pedig edzésen, a korosztályos bajnokságban pedig egy teljes életre megtanulhattam, hogy elveszett labda nincsen. Amint visszakerültem Magyarországra, egy sajnálatos sérülés ért – a hátizmom szakadt be, de tizenhét évesen már a Kozármislenyt erősíthettem. Remek két és fél év volt ez, hatvan feletti mérkőzéssel a másodosztályban, gólokkal és két ezüstéremmel – mesélte a Rangadó.hu-nak Karacs Roland.

– Itthon sokan elmondhatják magukról a futballban, hogy sokszor a körülmények összjátéka meghatározhat egy-egy szerződést.

– Ez nálam is így volt. Misleny után közel volt a megállapodásom Gyirmóton és Balmazújvárosban is, aztán mégis a BKV Előréhez kerültem: egy osztállyal lejjebb is éremmel gazdagodtam, ugyanis a harmadik helyen végeztünk. Márton Gábor miatt az NB II-be kiesett Kaposvárt választottam, ahol jól is indult minden, ám lassan kiderült, hogy nincsen pénz a Rákóczinál, majd a tulajdonosváltás után a szerződésbontás tűnt az egyetlen járható útnak.

– Budafok, majd Csákvár következett, most pedig Dabas.

– Budafokon is remek edzői stábbal dolgozhattam, de a csákvári NB II-es lehetőségből szintén tanultam. Dabason folyamatos a játék, úgy érzem, ismét fel tudom építeni magam, ugyanis szeretnék még külföldön futballozni. Előtte stabil másodosztályra vágyom, de a spanyol vonal még mindig nagyon vonzó számomra, főleg úgy, hogy szó sem lehet nyelvi nehézségről.

– Hét mérkőzést vívtak meg veretlenül a csoportjukban, a legutóbbi hétvégén zárult le ez a széria: minek köszönhető ez a tavaszi menetelés?

– A csapatösszhang remek, egész jól összeállt a keret, mindenki küzd mindenkiért, senki sem lóg ki a sorból. Ez a titka ennek a sorozatnak, hogy nagyon összeszokott a brigád, nagyon együtt mozog a pályán. A vezetőség is teljesen korrekten áll a játékosokhoz, sokkal nyugodtabb a közeg a Dabasnál, mint egy-két másik klubnál.

– Külföldön is játszott, az NB II-ben több csapatban is. Ilyen tapasztalatokkal a háta mögött hová sorolná a mostani NB III-at?

– Egész erős bajnokságról van szó, bárki megverhet bárkit, nincs olyan csapat ebben a mezőnyben, amely ne tudna meglepetést okozni. Sokat fejlődött a harmadosztály az átszervezések miatt. A Budafok Magyar Kupa-szereplése például meglepetésnek persze meglepetés, hiszen nem olyan költségvetéssel rendelkezik, mint egy NB I-es vagy NB II-es klub, de pont a Budafoknak van olyan játékosállománya, amely képes lehet hasonló meglepetésekre bármikor.

– A mostani NB III mennyire lehet kiugrópont egy fiatalabb játékos számára?

– Mindenki megtesz mindent, ami tőle telik, hogy feljebb kerüljön, jobb lehetőségekhez jusson, felfigyeljenek rá. Nyilván jönnek a meccsekre játékosmegfigyelők, menedzserek. Egy fiatalnak az a legfontosabb, hogy minél többet játsszon, ráadásul ha ez az NB III-ban sikerül neki, akkor jóval nagyobb a kiugrási lehetősége, mint mondjuk pár évvel ezelőtt lett volna neki ugyanebben az osztályban.

– Az összeállításokat böngészve, több poszton is láthatjuk. Melyik az igazi?

– Leginkább a nyolcas, azaz a középpályán védekezni és támadni is képes vagyok. Még Márton Gábornál kaptam meg a jobb oldali középpályás feladatkörét, de mindkét oldalon feltalálom magam. Biztos, hogy a bal lábamat és fejjátékomat még fejlesztenem kell, ám az edzőim visszajelzése alapján tudom, hogy gyors, robbanékony és jó értelemben véve agresszív vagyok: nem ismerek elveszett labdát, és számomra nincsen megalkuvás, amíg a játékvezető le nem fújja a mérkőzést.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.