Kaposvár

Nem dobták el a kalapácsnyelet

Sisa Tibor örül neki, hogy játékosai motiváltak voltak és nyerni akartak a Vasas ellen.
 
 

Kaposvár

Nem dobták el a kalapácsnyelet

Sisa Tibor örül neki, hogy játékosai motiváltak voltak és nyerni akartak a Vasas ellen.
 
 
 

Kaposvár

Nem dobták el a kalapácsnyelet

Sisa Tibor örül neki, hogy játékosai motiváltak voltak és nyerni akartak a Vasas ellen.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az OTP Bank Liga 29. fordulójában a Kaposvár 1-0-ra nyert a Vasas otthonában. A meccsre a várakozásoknak megfelelően rányomta bélyegét a tétnélküliség. Kevés néző, visszafogott iram, burleszkjelentek. De ne legyünk gonoszak és igazságtalanok, nem volt ez olyan szörnyű, somogyi részről pláne nem! Inkább az angyalföldiek zaklatott szezon után lévő játékosainak és szurkolóinak volt keserű a hazai búcsú. A Rákóczi futballistáin az első perctől kezdve látszott, hogy nem túlélni, inkább átélni szeretnék a kilencven percet, amelyen számukra már semmi nem múlt, hiszen korábban eldőlt, biztosan bennmaradtak az élvonalban. Ennek ellenére mentek előre, helyzeteket alakítottak ki, szimpatikusan küzdöttek, és végül a szerencse is melléjük szegődött, hiszen Farkas I Balázs kihagyta a tizenegyest, a másik oldalon Ndiaye viszont belőtte, így alakult ki a végeredmény.

A Kaposvár távozó vezetőedzője, Sisa Tibor a meccs után a Rangadó.hu érdeklődésére úgy fogalmazott, néhány játékos ilyenkor már óhatatlanul is el szokta dobni a kalapácsnyelet, de a somogyiak nem így tettek, de ezt a mester el is várja!

– Hogy tetszett csapata Vasas elleni győztes meccse?

– Labdabirtoklásban végig jobbak voltunk, és úgy gondolom, hogy a játékunk alapján is megérdemelten nyertünk. Az első félidőben kapufát rúgtunk, sok helyzetünk volt, közte három-négy olyan ziccer, ami gólt érdemelt volna. Ezeket azonban kihagytuk – elemezte a látottakat a Rangadónak nyilatkozó Sisa Tibor. – Ilyenkor óhatatlanul eszébe szokott jutni az edzőnek, hogy nem büntet-e a labdarúgásnak az a bizonyos verziója, ami ilyenkor elő szokott fordulni?! És úgy is nézett ki, hiszen ha Farkas Balázs berúgja a tizenegyest, legjobb esetben is egy-egy lehetett volna a vége. Szerencsére képesek voltunk váltani a második félidőben, a cserék is tudtak lendíteni a játékunkon, egy kicsit a szerkezetváltással is lehetett segíteni.

– Mi volt a találkozó pozitívuma a győztes edző számára?

– Volt stílusa a csapatnak. Nehéz dolog, hogy amikor egy társaság eléri a célját, akkor is motivált legyen, de úgy érzem, a Kaposváron az látszott, hogy motivált, és mindenáron meg akarja nyerni ezt a meccset. Egy-két játékos ilyenkor már óhatatlanul is el szokta dobni a kalapácsnyelet, és azt mondja, hogy most már szaladjon más, de mi nem így tettünk. Ezt én el is várom, és örülök neki, hogy ez így volt a mérkőzésen. Az a stílus, amit eddig képviselt a Kaposvár, ezúttal is látszott, mert fiatal, futós, lendületes játékot mutattunk be most is. Ez nagyon fontos egy edzőnek, ezért mindenképpen dicséretben részesítem a csapatot.

– A szezon végén távozik a Rákóczitól. Mit lát, ha visszatekint?

– Amikor két éve idejöttem, akkor Illés János hívószavára Kuvaitból tértem vissza. Nagyon korrektek voltak a vezetők, és elmondták, hogy mi várható, milyen lehetőségek vannak, tehát hogy csak az idehozott játékosokból válogathatok. Nem nézhetek ki senkit az interneten, nem azért, mert tilos, hanem azért, mert nincs rá lehetőség. Nekem kell nevelnem, alakítanom, és úgy gondolom, nevelőedzőnek tartva magam, hogy nagyon szép és nemes feladat volt, hozzáteszem, nagyon nehéz. Múlt évben minden várakozást felülmúlva a nemzetközi kupaindulásra jogosító helyezésért küzdött a csapat, nem a kiesés ellen, de azóta is nagyon sok változás történt. Amióta én a klubnál vagyok, huszonegy játékos igazolt más csapathoz. Ha új csapat lett építve valahol, akkor Kaposváron biztosan! Fiatalokról van szó, akik közül például ötöt az NB III-ból hoztunk fel. És játszanak! És jól játszanak! Horváth Tamás például meghatározó játékosává vált a Rákóczinak. Egy nevelőedzőnek az a dolga, hogy meglásson, kiválasszon, neveljen, és aztán próbálja motiváció révén ezt a fejlődést tovább biztosítani. Büszke vagyok rá, hogy ilyen embereket sikerült beépíteni, fölépíteni, és a csapat részévé, tagjává tenni.

– Az elmúlt szezon teljesítményét, eredménylistáját hogyan értékeli?

– Kilenc vereségünk van. A negyedik helyezettnek több van! Nagyon stabil csapatteljesítményt mutattunk végig, és mindenki ellen partiban tudtunk lenni. Egy debreceni, idegenbeli három-nullás vereségünk van, a többieknek vért kellett izzadniuk ellenünk, bárhol. És nem úgy, hogy a háló feltörte a hátunkat, hanem úgy, hogy játszottunk, futballoztunk. Ez nagyon jó dolog volt, és nagyon őszintén mondom, hogy ez egy reménykeltő csapat, egy megfiatalított, morálisan felépített együttes. Ha ebbe a csapatba sikerülne még egy-két játékost, esetleg hármat-négyet igazolni, ez egy nagyon masszív, jó kis gárda lesz, és nagyon sok örömet fog még szerezni a szurkolóknak!

– Ennyi volt? Büszke a munkássága kaposvári fejezetére?

– Öregnek nem mondom magam, de fiatal sem vagyok már. Én nem tudtam meggazdagodni a magyar labdarúgásból, már nem is fogok, de legalább büszkén elmondhatom, hogy nagyon sok játékost adtam az NB I-nek, nagyon sok játékos lett az én időszakomban élvonalbeli labdarúgó. Nagyon bízom benne, hogy ezek a játékosok később ezt nem fogják elfelejteni, és valamilyen úton-módon jelzik majd. Mondok egy példát: nagyon nagy öröm volt, hogy Korhut Mihály méltatta azt a munkát, amit itt végzett, és amitől a magyar válogatott közelébe került. Nem jogtalanul! Ismerem a képességeit, úgy gondolom, és bízom is benne, hogy oda is jut. Már három U21-es válogatottunk van, és őket nem igazoltuk, hanem neveltük. Ez nagyon szép teljesítmény.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.