Horváth Ferenc megint porig alázza a játékosait

Az NB I utolsó helyén álló Diósgyőr edzője mintha függetlenítené magát a pocsék szerepléstől, és kitartóan szapulja a saját futballistáit.
 
 

Horváth Ferenc megint porig alázza a játékosait

Az NB I utolsó helyén álló Diósgyőr edzője mintha függetlenítené magát a pocsék szerepléstől, és kitartóan szapulja a saját futballistáit.
 
 
 

Horváth Ferenc megint porig alázza a játékosait

Az NB I utolsó helyén álló Diósgyőr edzője mintha függetlenítené magát a pocsék szerepléstől, és kitartóan szapulja a saját futballistáit.

Érdekes interjút közölt a DVTK - posztjában hétfőn megerősített - szakvezetőjével a borsodi klub honlapja. Alább ebből emeltünk ki részleteket, ám még egyszer hangsúlyoznánk, aki nagy erőkkel ostorozza a játékosait, nem más, mint Horváth Ferenc, a szakmai munka első számú felelőse. Csak a rend kedvéért: a Diósgyőr 2-2-7-es mutatóval és 11-23-as gólkülönbséggel az NB I-es tabella utolsó helyén áll, július 23-a, a második bajnoki forduló óta kilenc mérkőzést játszott. A mérleg: két hazai döntetlen és hét vereség…

Csak néhány kiragadott mondat arról, hogy gondolkodik Horváth a labdarúgóiról…

Olyanok voltunk, mint egy lánycsapat… Nem értem, hogy ennyi ember előtt, hogyan lehet így játszani. Akit visszafog a közönség, annak el kell mennie olyan sportot űzni, ahol nincsenek emberek. Az az utolsó utáni pillanat egy játékos életében, ha levetetik vele azt a mezt, amiért küzd. Ennél jobban nem lehet megalázni egy játékost.

Kemény szavak

- Amikor azt mondtam, hogy olyanok voltunk, mint egy lánycsapat, nem az volt a célom, hogy bármelyik női sportolót vagy csapatot megbántsam, de ha mégis így történt a kirohanásom okán, azért teljes mértékben elnézést kérek – magyarázta a tréner. - Viszont, ha egy női csapatot indítasz egy férfi bajnokságban, az nagyon nagy baj.

Töprengés

- Mostanában nem telnek jól a hétvégék – így Horváth. - Nem vagyok egy nyugodt családapa otthon. Nehéz feldolgozni ezeket a mérkőzéseket, és van némi elmaradásom alvásból is, de aki erre adja a fejét, annak ezt vállalnia kell. Ez a hétvége azonban különösen megviselt, ami a pályán történt, azzal nagyon nehezen tudok azonosulni. A gondolataim kitisztultak, de a kérdések továbbra is megmaradtak bennem. Nem értem, hogy ennyi ember előtt, hogyan lehet így játszani. Ha én leülök a barátommal „ki nevet a végén-t” játszani, és azt nézi az ő öt barátja és az én öt barátom, akkor én mindent el fogok követni, hogy hatost dobjak és hogy nyerjek. Ez lehet, hogy furcsa hasonlat, de engem ez ijesztett meg igazából. Akit visszafog a közönség, annak el kell mennie olyan sportot űzni, ahol nincsenek emberek. Egy futballistának azért is kellene játszania, hogy a kilátogató ötezer ember az ő nevét skandálja. Ha valakit ez nem motivál, akkor nem tudom, hogy mi fog.

Mit hoz a jövő?

- Hiszem, hogy elindulunk fölfelé. Ha nem hinnék abban, hogy változhat, akkor már felálltam volna. Én azt gondolom, hogy az az utolsó utáni pillanat egy játékos életében, ha levetetik vele azt a mezt, amiért küzd. Ennél jobban nem lehet megalázni egy játékost. Onnantól kezdve, hogy ez a dolog megtörtént, én már mondhatok bármit, büntethetek akárhogy, ha valaki nem érzi át ennek a súlyát, akkor nincs miről beszélni. Én nem fogok már mondani semmit, hiszen elpuffogtattam mindent és mindenféle hangszeren játszottam. Csak annyit fogok elmondani, hogy gondolkodjanak el azon, mi történt a lefújás után, mert szóban ennél jobban nem lehet kifejezni azt, amilyen helyzetben vagyunk.

Ki a hunyó?

- Annyiból igen, hogy ezek szerint sokan látják azt, hogy nem egy személyben én vagyok a hibás a kialakult helyzetért. Abban, hogy a tabella utolsó helyén állunk, mindenkinek megvan a maga felelőssége, és mindenkinek vállalnia kell a sajátját. Én vállalom az enyémet. Játékosként is olyan voltam és edzőként is olyan vagyok, hogy a hibát először magamban keresem. Örülök annak, hogy nem az volt az első lépés, hogy a madámot kiteszik a bordélyból. Ugyanakkor tudom azt, hogy ha ez így megy tovább, akkor lehet szó bármilyen bizalomról, az egy idő után el fog fogyni. Diósgyőrben minden feltétel adott a kiváló munkához, csak a szakmai stábon és a labdarúgókon múlik, hogy a csapat úgy szerepeljen, ahogy azt a szurkolótábor és a vezetőség elvárja.

A menetrend

- Edzeni fogunk. Foglalkozunk az erőnléttel és a játékkal is természetesen. Ugyanakkor, ahogy többek között Thomas Doll is fogalmazott, taktikailag nehéz hozzányúlni a csapathoz olyankor, amikor szinte a komplett középpályánk több hetet hiányzik. A hétfői edzésen 11 játékos vett részt, ma csatlakozik hozzánk az az öt labdarúgó, akik vasárnap a tartalék csapatban pályára léptek. Ilyenkor nagyon nehéz azt gyakorolni, amit majd a pályán szeretnék látni. Nem lesz könnyű, de amit ebben a három hétben el lehet végezni, azt biztos, hogy el fogjuk. Próbálok majd sok olyan labdás dolgot csinálni, amitől kicsit visszajön a játékosok önbizalma, hogy jobban próbáljanak játszani, mert ez is egy nagy hiba jelenleg, hogy nem merünk játszani. Bujkálunk a labda elől, ez elég sokszor előfordul. Szét fogjuk szedni a játékosokat, és mindenkinél megpróbáljuk majd egyénileg azokat a dolgokat fejleszteni, ahol hiányosságok vannak. A következő héten a tervek szerint néhány napos összetartáson veszünk majd részt, valamint szervezés alatt van egy felkészülési mérkőzés is. Sajnos nagyon nehéz ellenfelet találni, hiszen a magyar bajnokságon kívül a világon szinte mindenhol játszanak, ráadásul most hétvégén a másodosztályú együtteseknek fordulójuk is van, de jövő hét péntekre igyekszünk lekötni egy mérkőzést.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.