Európa-bajnokság

Dzsudzsákéknak olyat kellene tenni, amit utoljára az Aranycsapat tudott

Annyiszor emlegettük az elmúlt évtizedekben Puskásékat, most viszont joggal: az '54-es vb óta nem nyertünk meccset kieséses szakaszban.
 
 

Európa-bajnokság

Dzsudzsákéknak olyat kellene tenni, amit utoljára az Aranycsapat tudott

Annyiszor emlegettük az elmúlt évtizedekben Puskásékat, most viszont joggal: az '54-es vb óta nem nyertünk meccset kieséses szakaszban.
 
 
 

Európa-bajnokság

Dzsudzsákéknak olyat kellene tenni, amit utoljára az Aranycsapat tudott

Annyiszor emlegettük az elmúlt évtizedekben Puskásékat, most viszont joggal: az '54-es vb óta nem nyertünk meccset kieséses szakaszban.

Alighanem minden magyar labdarúgónak és a sportággal foglalkozó szakembernek a könyökén jön már ki az állandó, folyamatos nosztalgia a magyar foci kapcsán, és joggal – egyszerre érthető és nevetséges, hogy nálunk még mindig a rég elmúlt dicsőség a mérce és a „közös nevező”. Csak hát nem volt más, hiszen a jelenben nem voltak sikereink, sem jó csapatunk, sem jó játékosaink, így maradt a régi dicsőség emlegetése.

Brazilverés után szovjet akadály

No, most megint lehet emlegetni az Aranycsapatot, de ezúttal joggal: mert ezúttal a jelenlegi magyar válogatott került olyan helyzetbe, amilyenben akkor voltunk utoljára, mikor még magasan jegyezték a magyar futballt. Visszafelé ugrottunk az időben, de nem három évtizedet, hanem ötöt – mert a két legutóbbi világversenyen, amelyen szerepeltünk, nem sikerült az, ami most igen, így a hatvanas évek tornáival állíthatjuk párhuzamba a mostanit, a magyar szereplés kapcsán.

A világbajnokságok történetében utoljára 1966-ban lépett tovább csoportjából a magyar együttes. Az emlékezetes angliai világbajnokságon, amikor még csak tizenhat csapatból állt a mezőny. A csoportunkban álomfutballal vertük a címvédő brazilokat (akik ki is estek), bejutottunk a legjobb nyolc közé, ahol – noha addigra az egész világ a magyar csodáról beszélt – kikaptunk 2-1-re a Szovjetuniótól, pedig nem volt rosszabb a csapatunk. Akkoriban ez volt a magyar átok, nem az, hogy ki sem jutunk egy tornára…

Csehszlovák, walesi átok

Merthogy négy évvel korábban szintén ragyogóan kezdtük a vb-t, magabiztosan mentünk be a nyolc közé, aztán jött a kieséses szakasz és egy elátkozott meccs a csehszlovákok ellen, Tichy meg nem adott felső léces góljával, egy bekapott potyagóllal és fél tucat kihagyott magyar ziccerrel (0-1). Megint hiába voltunk titkos favoritok, hiába vertük az angolokat a csoportban és rúgtunk hatot a bolgároknak – kiestünk.

Ismét négy évet visszaugorva: 1958-ban voltunk is meg nem is ki-ki szakaszban: a csoportunkban egyformán végeztünk Walesszel a svédországi vb-n, így az akkori szabályok szerint újra meg kellett mérkőznünk velük a továbbjutásért, két nappal az utolsó csoportmeccsek után. Megjegyzendő: a hárompontos rendszerben simán előttük végeztünk volna, ahogyan a gólkülönbségünk is sokkal jobb volt… Mégis, meccselni kellett, és az addig három döntetlent felmutató Wales legyőzte Albertéket. (Ugyanígy estek ki az angolok, a szovjetekkel szemben.) Pedig a nyolc között a későbbi győztes, Pelével felálló brazilokkal találkoztunk volna...

Amikor összejött, vb-döntőt játszottunk

Így aztán, nem tévedés, 1954-ig, a legendás svájci vb-ig kell visszamennünk időben, hogy kieséses szakaszban győztes magyar válogatottat találjunk. Az Aranycsapat a futballtörténelem legnagyobb mérkőzései közé sorolt fantasztikus meccseken győzte le a nyolc között Brazíliát, a négy között pedig Uruguayt. Mindkét meccs 4-2 lett, utóbbi hosszabbításban. A felejthetetlen elődöntőben Kocsis Sándor két fejesgóljával kerekedtünk felül, miután Uruguay 2-0-s magyar vezetésről még kiegyenlített. Sajnos, a fináléban a németek is megtették ezt, csak ők utána belőtték a harmadik gólt is.

Az 1934-es és 1938-as világbajnokságok az első mérkőzéstől kezdve kieséses rendszerben zajlottak, és ezeken jutott sikerélmény nekünk, hiszen már elsőre is mentünk egy kört (Egyiptomot verve), négy évvel később pedig a döntőig menetelt a magyar válogatott, igaz, ez három mérkőzést jelentett, amennyit ma egy csoportkörben le kell játszani. Indonéziát, Svájcot és Svédországot is legyűrtük, ilyen sikeres sorozatra azóta sem volt példa a magyar futballban.

Eb-n sem sikerült eddig

Ami az Európa-bajnokságokat illeti, ott sem nyertünk még ki-ki meccset: 1980 előtt a mai labdajátékokból ismert Final Four-szerű lebonyolítással rendezték a sorozatot, vagyis csak négy együttes jutott az egy helyszínen zajló végjátékba. Mi kétszer voltunk ott a négy között, de mindkét elődöntőt elbuktuk, az akkor még Európai Nemzetek Tornájának hívott sorozatban 1964-ben a négyes döntőt rendező spanyoloktól kaptunk ki hosszabbításban 2-1-re, nyolc évvel később Németországban pedig a Szovjetuniótól 1-0-ra.

Most senki se lenne szomorú és elégedetlen, ha a kieséses körben végül csak egy meccsig tartana számunkra a torna, hiszen nem mi leszünk az esélyesek már a nyolcaddöntőben sem – de ha már így is sikerült történelmet írnia a csapatnak az ötven év utáni továbbjutással, nyilván megpróbálnak a hatvankét éve született utolsó győzelmünkhöz is hozzáírni még egyet a fiúk.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.