Mesés Eb-gólja sokáig repítheti Szalait

Egyetlen találat. S persze a magyar győzelem. A csaknem fél évszázad utáni első Eb-meccsünkön elért csodálatos siker. Ennyi kellett ahhoz, hogy Szalai Ádám a pokolból a mennybe jusson.
 
 

Mesés Eb-gólja sokáig repítheti Szalait

Egyetlen találat. S persze a magyar győzelem. A csaknem fél évszázad utáni első Eb-meccsünkön elért csodálatos siker. Ennyi kellett ahhoz, hogy Szalai Ádám a pokolból a mennybe jusson.
 
 
 

Mesés Eb-gólja sokáig repítheti Szalait

Egyetlen találat. S persze a magyar győzelem. A csaknem fél évszázad utáni első Eb-meccsünkön elért csodálatos siker. Ennyi kellett ahhoz, hogy Szalai Ádám a pokolból a mennybe jusson.

Nos? – kérdezhetné a magyar szurkolókat a sokak által nagyon nem kedvelt, hogy azt ne mondjuk, közutálatnak „örvendő” Szalai, aki az osztrákok elleni Eb-nyitómeccs 62. percében megszerezte a vezetést. A történet innentől kezdve meseszerű: szűk fél órával később Stieber is betalált, a mieink pedig csodálatosan, 2-0-ás diadallal tértek vissza az európai porondra.

Szalai egy csapásra hős lett, az őt utáló drukkerhad megbocsátott, a benne szinte egyedüliként bízó Storck szövetségi kapitányt „mágusként” emlegetik. De vajon jobb futballista lett-e Szalai a találatától, mellyel egy egészen elképesztő, több mint másfél éves gólcsendet tört meg? S egyáltalán: szabad-e ünnepelni egy „gyűlölt” játékost? Mit vált ki a mennybe jutás a csatárból? A sok-sok kérdésre Nagy Sándor sportpszichológussal kerestük a választ.

A megunhatatlan Szalai-találat

- Hadd kezdjem azzal, hogy Szalai Ádám aligha lett rosszabb labdarúgó azzal, hogy hosszú ideig képtelen volt a kapuba találni – kezdte a néhány éve a magyar válogatott mellett is dolgozó szakember. – Egy profi játékos életében előfordul, hogy valami miatt megtörik a pályafutása. Szalait nagyon tehetséges labdarúgóként ismertük meg, fiatalon felfedezte magának a Real Madrid, majd szép pályát kezdett építeni Németországban. Ezek után elképesztően nehéz feldolgozni a sikertelenséget, a teljesítmény megtorpanását, Ádám is szenvedett tőle. Ismerem őt, rövid ideig dolgoztunk együtt, jó szellemiségű, profi gondolkodású sportember.

A sportpszichológus természetesen kitért Szalai emlékezetes nyilatkozatára is, ami után tüske lett sokak szemében.

- Egy-egy ilyen kifakadás mindig nagyon megosztó – tette hozzá Nagy Sándor. – A sport egyik örök igazsága, hogy a játékosnak mindig a teljesítményével van igaza. Szalainak az utóbbi időben nem ment a játék, értelemszerű, hogy fekete bárány lett. Itt jön a képbe az úgynevezett „sors-faktor”, hogy Ádám a létező legjobb, legfontosabb pillanatban talált be a kapuba. Az osztrákok elleni találata hihetetlenül fontos, nem túlzás, egy egész országot tett boldoggá, és innentől kezdve nem lehet rá azt mondani, hogy „a csatár, aki képtelen gólt lőni”. A fiatalember nagyon pozitívan jöhet ki ebből a történetből, rengeteg energiát meríthet a góljából, amely megindíthatja az újabb fénykorát.

A keddi „csoda” másik szereplője a magyar szurkolótábor. A Szalai-ellenes sereg szempillantás alatt fújt visszavonulót…

- Ez teljesen érthető – jegyezte meg a szakember. – Ezt nevezik tömeglélektannak. A szurkolósereg bizonyos értelemben nagy masszaként viselkedik. Szalai Ádám felfokozott érzelmi állapotban lévő magyar tábort örvendeztetett meg a nagyszerű góljával, az ő felszabadultsága és határtalan boldogság találkozott. Ezt az állapotot is tudni kell kezelni, de, mint mondtam, nem féltem Ádámot. A sors sok mindent visszaadott neki, amit korábban elvett…

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.