Értékelés

Őszi bizonyítványosztás, 4. rész: a nagy menetelők

A három dobogós csapatnak egyaránt akadt parádés sorozata, de a Fradi messze kiemelkedik.
 
 

Értékelés

Őszi bizonyítványosztás, 4. rész: a nagy menetelők

A három dobogós csapatnak egyaránt akadt parádés sorozata, de a Fradi messze kiemelkedik.
 
 
 

Értékelés

Őszi bizonyítványosztás, 4. rész: a nagy menetelők

A három dobogós csapatnak egyaránt akadt parádés sorozata, de a Fradi messze kiemelkedik.

Jócskán túl vagyunk a 33 fordulós 2015/16-os bajnokság felén, a válogatott Eb-szereplése miatt rövidebb is lesz a szezon, az őszi értékelés tehát nem csak a fél szezonról szól. A nemzeti csapat sikere sem szépíti meg a bajnokság képét, kevesebb csapat, de sokkal kevesebb néző, elmaradt színvonal-emelkedés – ez jellemezte az őszt. Persze, minden klubnál a helyezés függvényében tekinthetnek derűsen vagy borúsan vissza a kis magyar helyzetre.

Négy részes sorozatunkban három csapatonként értékeljük az elmúlt időszakot, nem a statisztikák, hanem általános benyomásunk alapján. Az utolsó részben következzen a három dobogós.

3. Videoton – túl a csúcson

Mérleg: 10-0-9, 22-19, 30 pont

Nagyjából két szezonra elegendő drámai fordulat és forgatókönyv-változat történt egyetlen idényben a bajnoki címvédőnél: tipikusan az az eset, amikor az ősz végi táblázatra pillantva senki se gondolná, milyen kaotikus időszakon van túl a csapat. Mert a harmadik helyre csak odaért a Vidi – na de honnan… A gondok már tavasszal elkezdődtek, amikor a menedzsment jelezte, nem elégedettek a bajnokságot toronymagasan vezető csapatnál – szinte semmivel. Megindokolni lehetett, megmagyarázni kevésbé azt a gyökeres átalakítást, amit nyáron véghezvitt a Burcsa Győző vezette szakmai grémium. Mennie kellett a sikeredző Joan Carrillónak, távozott – ingyen – a gólkirály Nikolics, és legkésőbb nyár végére kiderült, egyiküket sem tudja pótolni a csapat, sőt. A Burcsa által igazolt edző, Bernard Casoni és a vezetőség részéről csapatba követelt (Carrillónál kevés lehetőséget kapó) új játékosok gyorsan megmutatták, mennyire rossz döntés volt miattuk szétszedni a bajnoki állományt.

Az új Vidi sem a BL-, sem az EL főtáblájára nem jutott fel, a bajnokságban pedig az összezavarodott csapatban még azok is elfelejtettek futballozni, akik megmaradtak a bajnok bástyái közül. Mire a Burcsa-vonalat végül megszüntették, a Videoton kilátástalanul vergődött a kiesőzónában. Hogy ennél azért még így is több van az állományban, azt Horváth Ferenc tűzoltómunkája igazolta: lett szerkezet és lett olykor koncepciózus játék, az abszurd őszbe az is belefért, hogy végül nyolc meccses hazai győzelmi szériával klubrekordhoz közelítsen a Vidi. Így értek oda a harmadik helyre – ám kérdés, hogyan tovább, mert Gyurcsó Ádám várható távozása után ismét kulcsembert kellene pótolni, miközben a nem túl izmos csatárjátékot is meg kell erősíteni. A végére lendületbe jött piros-kékeknek talán rosszkor jön a szünet, de tavasszal így is egyértelműen a dobogóért kell harcban lenniük. A címvédés esélyét – sok egyéb esély mellett – már eljátszották a szurkolókat is a klub ellen fordító kora őszi szakaszban.

2. Újpest – hajrá, lilák

Mérleg: 8-7-4, 27-19, 31 pont

Még a Videotonénál is nagyobb feltámadást produkáltak a lila-fehérek, őszi hajrájuk egészen pazarra sikeredett. Úgy tűnik, Nebojsa Vignjevics az aprólékos munkában hisz: addig bajlódott a részletekkel, míg összeállt a szerkezet. Kis szépséghiba, hogy a munka közben összejött lemaradás miatt a bajnoki címre már nincs esély, de ha az Újpest folytatja sorozatát, a Ferencváros aranyérme miatt is kevésbé fognak bosszankodni a szurkolói. Pláne úgy, hogy a történelmi tettet, az új Fradi-stadion első vendég-győzelmét a lilák vitték végbe, méltóan katartikus befejezéseként nagy sorozatuknak. Mbaye Diagne személyében van egy igazi kedvenc is Újpesten, aki miatt úgymond ki lehet járni a meccsre. Aligha véletlen, hogy a szenegáli csatár elképesztő gólsorozata nagyjából egybeesik a csapat győzelmi szériájával: minden és mindenki a helyére került.

Pedig a 4. és a 12. forduló közötti, klubtörténeti kontextusban is mélypontnak mondható kilenc meccses nyeretlenségi sorozat aligha volt alkalmas arra, hogy megalapozza az önbizalmat a huszáros hajrához. Október közepéig nyelték a pofonokat a lila-fehérek, Vignjevics azonban dolgozhatott tovább. És amit például Balajcza Szabolcs, a rutinos kapus a Rangadó.hu-nak nyilatkozva is hiányolt korábban: kulcsemberek vezér-szerepe, megalkuvás nélküli küzdés hátrányban is, az az utolsó két hónapra megvalósult. Bejöttek a szerkezeti változások, felnőttek a feladathoz a fontos játékosok – Litauszki, Balogh, Diagne – és még Suljic távozásából is jól jött ki a csapat. Utolsó hét meccséből hatot megnyert az Újpest, legtöbbször egynél több gólt szerezve. A csapat támadófutballt játszik, de nem biztosítás nélkül, és erre vevő a közönség. A Fradi-pályán már zsúfolt szektornyi vendégszurkoló biztatta a csapatot. Akármi lesz a menetelés vége – most már a dobogónál aligha adnák lejjebb –, elismerésre méltó, hogy hagyták dolgozni az edzőt, a jelek szerint a csapat a mélységek idején sem az egyéni sérelmekkel és a fúrógép használatával volt elfoglalva. Így lett végül jeles az őszi érdemjegy.

1. Ferencváros – zöld volt az ősz

Mérleg: 16-1-2, 41-8, 49 pont

Volt már olyan, hogy hivatalosan fél szezon alapján avattak bajnokot a magyar bajnokságban. Most nem hivatalosan bár, de tulajdonképpen ugyanez történik. A Fradi nemhogy a 19., de már az első 10-15 forduló után agyonnyerte magát, sokáig az is elképzelhető volt, hogy megismétli a megismételhetetlen száz százalékos bajnoki sikert – végül ez nem jött össze, sőt, a veretlenség is megszakadt. De csak a történelmi rekordokkal szemben állhat vesztésre a csapat (és a pontmennyiséget illetően még történelmet írhat), egyetlen más területen sem ad esélyt senkinek. Előnye a második helyezettel szemben nagyobb, mint annak a kieső helyen álló Puskás Akadémiával szemben – gyakorlatilag egy külön bajnokság zajlik a Doll-csapat háta mögött.

Nem egyik pillanatról a másikra alakult ki a félelmetes dominancia, akárcsak Újpesten, az FTC-nél is a szisztematikus munka dícséretével kell kezdeni. Thomas Doll megérkezése óta azon dolgozott, hogy olyan együttest állítson össze a rendelkezésre álló, nem éppen gyenge keretből, amelyik fizikálisan és ebből következően játékban is „agyonveri” ellenfeleit. De legalábbis hazai szinten képes brutálisan dominálni a játékot. Már a tavaszi idényben megvoltak a jelei, hogy a fizikális felhozatallal mindez simán megvalósítható, őszre nem maradt kérdőjel. Az agresszív letámadással kombinált, erős szélsőjátékra alapozó támadófutball, az ősz elején élete formájában futballozó, középen tankként érkező Böde Dániellel egyszerűen megfeküdte az ellenfelek gyomrát. Doll nagyszerűen építette be a csapatba a rutint és a fiatalos lendületet, mindenkinek megtalálta a helyét. A Fradi sokáig ellenállhatatlan volt – az ősz végére viszont kicsit kifulladt a lendület, látszott, hogy ha van kellő energiája az ellenfélnek felvenni a kemény, sok ütközéssel járó harcot, gondban lehetnek a zöld-fehérek a helyzetek kialakításával. De hát eddigre már behozhatatlan előnyük volt és szót kaphatott néhány korábban mellőzött játékos is, akik közül Radó például meghálálta a bizalmat.

A nagy kérdés most már csak az, hogy nemzetközi szinten képes lesz-e előrébb lépni a Fradi (mert a hazai meneteléshez azért a korai EL-búcsú is kellett) – a sűrű nyári menetrend miatt szép kihívás lesz ez is, az Európa-bajnokság után a válogatottaknak igen kevés pihenőjük lesz. Korai lenne még ennyire előreszaladni? Lehet, de hát a bajnoksággal kapcsolatban nem maradt semmi érdemi kérdés, egy ilyen zöld ősz után.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.