Eb-sorsolás

„Örüljünk, hogy végre nem a nyálunkat csorgatjuk!”

Elfeledett érzésekkel figyelhetjük hét végén az Eb-sorsolást: olyan szakembereket kérdeztünk, akik annak idején még érintettek voltak egy-egy magyar részvétellel zajló esemény sorsolásánál.
 
 

Eb-sorsolás

„Örüljünk, hogy végre nem a nyálunkat csorgatjuk!”

Elfeledett érzésekkel figyelhetjük hét végén az Eb-sorsolást: olyan szakembereket kérdeztünk, akik annak idején még érintettek voltak egy-egy magyar részvétellel zajló esemény sorsolásánál.
 
 
 

Eb-sorsolás

„Örüljünk, hogy végre nem a nyálunkat csorgatjuk!”

Elfeledett érzésekkel figyelhetjük hét végén az Eb-sorsolást: olyan szakembereket kérdeztünk, akik annak idején még érintettek voltak egy-egy magyar részvétellel zajló esemény sorsolásánál.

Ha nem is az egész ország, de a futballbarátok ott ülnek majd a tévé előtt szombaton, amikor Párizsban kisorsolják a jövő évi Európa-bajnokság csoportbeosztását. Utoljára pont harminc éve, a mexikói vb 1985. decemberi sorsolásakor volt érintett a magyar válogatott hasonló eseményen, azóta elfelejtettük, milyen érzés úgy figyelni egy sorsolást (ami nem selejtező), hogy a „Hungary” feliratú cetli előkerülését várjuk.

Pedig korábban ez volt a természetes – 1986 előtt két vb-n szerepeltünk egymás után, az ötvenes-hatvanas években pedig szintén rendszeresen ott voltunk a világbajnokságokon. Szerencsére még szép számmal vannak köztünk olyanok, akik résztvevőként voltak érintettek egy-egy sorsolásban. Arra voltunk kíváncsiak, milyen emlékeik vannak ezekről, hogyan fogadták annak idején a magyar válogatott beosztását.

Mészöly mindig megkapta a címvédőt a vb-n

Mészöly Kálmán speciel több ilyen sorsolása is emlékezhet, hiszen játékosként és szövetségi kapitányként is járt világbajnokságon a magyar csapattal. Érdekes, hogy szinte sosem kerültünk könnyű csoportba – persze régen, a tizenhat csapatos mezőnyben nem is nagyon volt ilyen. Mészöly különösen érdekes helyzetben volt, hiszen 1966-ban és 1982-ben (ekkor már kapitányként) egyaránt az aktuális címvédővel (Brazíliával, illetve Argentínával) került egy csoportba – nagy ok egyik esetben sem volt az ünneplésre…

– Először is azt kell elmondjam, mindig óriási élmény volt részt venni egy ilyen eseményen. Játékosként is sok rangos tornán szerepeltem, Dél-Amerikában is, a sorsolásokon is mindig részt vehettem, a világ legnagyobbjaival jöttünk össze ilyenkor – emlékezett a Rangadó.hu kérdésére Mészöly. – Most is így lesz nyilván, annak ellenére, hogy vannak gondok a FIFA és az UEFA háza táján. Nyilván az egész ország drukkol és tippelget, vannak kívánságok. Én máshogy álltam hozzá, mindig úgy voltam vele, jön, aki jön, tudomásul kell venni. És fel kell készülni ellene.

– Nem tudom, hogy a közvélemény mennyire volt optimista például 1966-ban, amikor a brazilokkal és az Eusebio-vezette portugálokkal kerültünk össze a csoportban, de én jól ismertem az ellenfeleket, és nem éreztem jobbnak őket nálunk. Akkoriban olyan körforgás volt a nemzetközi mezőny élén, hogy eleve nem is várhatott senki könnyű ellenfelet. Nem is csináltunk ebből nagy ügyet, a játékosnak nem ez volt a feladata.

– Az 1982-es sorsoláson Mezey Gyurival voltunk kinn. Akkor sem kaptunk éppen könnyű beosztást, a címvédő Argentínával, illetve a két évvel azelőtti Eb-döntős Belgiummal. De egy világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon amúgy sincs könnyű ellenfél, aki oda bekerül, az már komoly csapat. Most sem szeretnék tippelgetni, semmi értelme. Kívánhatok én bármit, felesleges, ennyi erővel lottó ötöst is kívánnék, mégsem lesz soha ötösöm. Akármit hoz a sorsolás, mindenképpen nagy dolog, hogy hosszú évek után mi is ott leszünk az Eb-n, nem csak a nyálunkat csorgatjuk... Tisztességgel fel kell készülni és megpróbálni helytállni, akárki jön szembe. Bebizonyította már a csapat a norvégok ellen, hogy hiba őket félvállról venni – véli az egykori Szőke Szikla.

Visszaesett az optimizmus a brutális 78-as csoport láttán

Zombori Sándor, a Sport Tv szakkommentátora volt a legjobbja az 1978-as argentínai vb-n végül pont nélkül záró magyar válogatottnak. A mieink akkor tizenkét év szünet után jutottak ki világbajnokságra, természetesen óriási volt itthon a várakozás, de a sors nem volt kegyes hozzánk, hiszen egy brutálisan erős csoportba kerültünk – ma már eleve nem nagyon jöhetne létre olyan négyes, amiben Argentína mellett Olaszország és Franciaország is szerepel, de akkoriban még így volt.

– Nem azt mondom, hogy megijedtünk, de némi visszafogottság lett bennünk a sorsolás láttán – emlékezett Zombori –, a hitünket ugyanakkor nem veszítettük el a továbbjutásban. Hozzáteszem, a házigazda első meccsét játszottuk ellenük, abban biztosak voltunk, hogy ott akárhogyan játszunk, nem fogunk nyerni. Be is jött, mint tudjuk, jobban játszottunk náluk, mégis kikaptunk, a portugál játékvezetőnek is köszönhetően. A sorsoláskor abban bíztunk, hogy a két európai közül valamelyiket el tudjuk kapni. Nagyon készültünk, sajnos nem sikerült egyik meccs sem.

– Nem optimizmusnak nevezném az akkori közhangulatot, hanem inkább egyfajta elvárásnak – emlékezik vissza az egykori Vasas-középpályás a sorsolást megelőző időszakra. – Sokan vártak tőlünk jó eredményt, a Bolívia elleni bravúros interkontinentális pótselejtező után, amikor remekül játszottunk (6-0-ra és 3-2-re nyertünk – a szerk.), a közvélemény mellénk állt. A sorsolás után aztán kicsit negatívabb lett a hozzáállás... Ami a maiakat illeti, nem nagyon akarok tippelni, úgysem tudhatjuk, melyik gömböt fogja meg az illető, amikor kihúzza az ellenfeleket. Nagyon bízom a válogatottban, látom bennük a munkát. Kicsit a játékot még hiányolom, de úgy gondolom, az Eb-n már bármi megtörténhet.

Mexikó előtt mindenki biztos volt a továbbjutásban…

Disztl Pétert az 1986-os mexikói világbajnokság sorsolásáról kérdeztük. A magyar válogatottat a Szovjetunióval, Franciaországgal és Kanadával sorsolták össze, ma már mindenki tudja, mi lett a történet vége – de 1985-ben, sikeres selejtezőkkel és nagyszerű felkészülési eredményekkel a hátunk mögött, az egész ország optimistán várta a vb-t. A válogatott stábja sem volt kivétel ez alól...

– Úgy emlékszem, az egész csapat együtt nézte a sorsolást, talán épp Mexikóban, ahol akkor túráztunk. Én mindig úgy voltam vele, hogy bárkit kapunk ellenfélnek, el kell fogadni, felesleges előre túlgondolni az egészet. Így voltam akkor is, ha a Videotonnal a Manchester Unitedet kaptuk az UEFA Kupában. A sorsolást el kell fogadni olyannak, amilyen. Sosem agyaltam azon, mi lett volna a jobb. Szerintem mindenki optimista volt a sorsolás után, úgy gondoltuk, hogy tovább fogunk jutni. Semmi jel nem mutatott arra, ami később következett a világbajnokságon – emlékezett Disztl Péter. Az egykori kitűnő kapus a mostani sorsolásról nem kívánt nyilatkozni.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.