Külföld

Dárdai Pál a visszavonuláson gondolkozott

Szinte biztos, hogy az Európa-bajnokságon nem lehetett volna kapitány; Erwin Koemantól tanult sokat.
 
 

Külföld

Dárdai Pál a visszavonuláson gondolkozott

Szinte biztos, hogy az Európa-bajnokságon nem lehetett volna kapitány; Erwin Koemantól tanult sokat.
 
 
 

Külföld

Dárdai Pál a visszavonuláson gondolkozott

Szinte biztos, hogy az Európa-bajnokságon nem lehetett volna kapitány; Erwin Koemantól tanult sokat.

A negyedik helyen áll a Dárdai Pál vezette Hertha BSC a német Bundesliga első 13 fordulója után. A tavaly még kiesés ellen küzdő együttes remeklésével már napi szinten foglalkozik a helyi sajtó – a magyar szakvezetővel ezúttal a Welt készített nagyinterjút.

Dárdai beszélt a csapat sikereiről, elmondta, négy-öt ponttal többet gyűjtöttek, mint amennyit tervezett erre az időszakra. Edzői gondolkodásába is betekintést engedett: úgy véli, alapfeladata, hogy játékosai minden pillanatban jól érezzék magukat a klubnál – ezt a környezetet igyekszik megteremteni vezetőedzőként.

– Aki tegnap még a lelátón ült, holnap már lehet, hogy kezdő lesz – tette hozzá, megjegyezve, hogy működik is ez a rendszer, hiszen kiváló a csapatszellem.

A korábbi magyar kapitányt leginkább az dühíti fel, ha valaki a csapattal szembe megy, bontja az egységet – arra nagyon „allergiás tud lenni”. A lap megjegyzi, edzői gondolkodását sok szakvezetőtől elleshette, hiszen Berlinben játékosként nyolc vezetőedzővel is együtt dolgozott, de Dárdai egy kilencedik nevet emelt ki:

– A magyar válogatottban Erwin Koeman irányítása alatt is játszottam. Nagyon sokat tanultam tőle a holland játékkultúráról, azért is, mert játékosként ő is azon a poszton játszott, melyen én is. Berlinben Jürgen Röber idejében mindig nagyon fittek voltunk, és bátor támadójátékot játszottunk. Lucien Favre kiváló taktikus volt, Huub Stevensnek pedig komplett saját taktikai elképzelései voltak. Hans Meyer személyében egy kiváló pedagógust ismertem meg – mindenkitől tanultam valamit.

A tetoválások is szóba kerültek: Dárdainak nincsenek, ám három fia könnyen lehet, hogy ellesi az idősebb futballisták szokásait, így varratnak maguknak is néhányat. A szakvezető apaként ebbe nem szól bele – bár szeretné, ha lesz tetoválás, akkor az ne mindig látható helyen legyen –, edzőként viszont segíti őket a pályán. A 16 éves Pál már a felnőttekkel is edzhetett; Dárdai szerint legidősebb fia is hasonló cipőben jár, mint anno ő: a technikai tudás megvan, de még nőnie és erősödnie kell.

Természetesen a magyar válogatott is téma volt egy kérdés erejéig. Mint ismert, Dárdainak a Hertha miatt kellett távoznia az őszi hajrá előtt, noha ő sokáig harcolt érte, hogy legalább az Európa-bajnoki selejtezők végéig irányíthassa a csapatot.

– A selejtezők végéig szerettem volna maradni, a csoportkört végig akartam csinálni, de az Európa-bajnokságon a Hertha miatt már aligha lehettem volna ott. Bernd Storckot javasoltam a szövetségnek, aki végül kiváló munkát végzett. A pótselejtezős siker az ő érdeme. Eufória lett úrrá odahaza a kijutást követően. A siker alapjait talán én raktam le, erre nagyon büszke vagyok.

Múlt héten a terrorfenyegetettség miatt a német fordulók is veszélybe kerültek, de végül lejátszották a meccseket. Dárdai Pál akkor is elmondta, nem fél a terrortól – ennek leginkább személyes okai vannak.

– Ez egy nehéz kérdés. Tudja, amikor az öcsém meghalt a pályán az édesapám karjaiban, úgy éreztem, soha többé nem akarok futballozni. Csak sírtam. Végül sikerült továbblépnem, és azt mondtam: nem! A labdarúgás mindig is az életem lesz; rengeteg örömet, élvezetet kaptam tőle, tartozom neki ennyivel. Az öcsém halála megváltoztatott, de éltem tovább az addigi életem, és most is ezt teszem, a rettenetes párizsi események után is.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.