Interjú

Várhidi minél több meccsen játszatná a válogatottat

A nemrég az édesapját elveszítő szakembert a szomorú eseményről és a válogatottról is kérdezte a Rangadó.hu.
 
 

Interjú

Várhidi minél több meccsen játszatná a válogatottat

A nemrég az édesapját elveszítő szakembert a szomorú eseményről és a válogatottról is kérdezte a Rangadó.hu.
 
 
 

Interjú

Várhidi minél több meccsen játszatná a válogatottat

A nemrég az édesapját elveszítő szakembert a szomorú eseményről és a válogatottról is kérdezte a Rangadó.hu.

A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Várhidi Péter manapság sem tétlenkedik. Évek óta dolgozott az NB II-es Szigetszentmiklósnál, emellett a SportTV állandó szakértőjének számít. Nemrég távozott a Pest megyei gárdától, s kedden bejelentették, az NB III-as Tatabánya szakmai igazgatója lesz, de közben egy óriási veszteséget is elszenvedett: nemrég hunyt el édesapja, a magyar futball egyik legendás alakja, Várhidi Pál. A Rangadó.hu az 57 éves szakembert kérdezte.

– Harminc év után ismét világeseményen láthatjuk a magyar válogatottat. Hogyan értékeli a sikert?

– Hatalmas eredmény. Mára már mindenki szkeptikussá vált és nem igazán bízott a kijutásban – legalábbis azokon kívül, akik nem a futballban tevékenykednek. Nálunk ugyanis azt szokás mondani, a remény hal meg utoljára. Amikor megismertük a csoportot, már lehetett bizakodni, főleg miután kiderült, milyen mélyponton vannak a görögök. Ezek után teljesen reális elvárás volt, hogy kvalifikáljunk, de legalább a pótselejtezős helyet megszerezzük. Végül oda-vissza meg tudtunk verni egy olyan válogatottat, amely az elmúlt években jóval előttünk járt. Helyén kell kezelnünk ezt is, de végre van miről beszélgetnünk a magyar futball kapcsán – mondta Várhidi Péter.

– Roppant közel volt ahhoz a magyar válogatott, hogy egyenes ágon, legjobb harmadikként kvalifikáljon, de végül mégsem sikerült. Miből tudtunk akkora erőt meríteni, hogy a pótselejtezőn ilyen kiválóan szerepeljünk?

– Azt szoktuk mondani, hogy mindenki annyira játszik jól, amennyire hagyják. Minket most hagytak. Ehhez jött még hozzá, hogy nagyon jó felfogásban futballoztunk. Nem védekezőleg léptünk fel, de mégis mindenki keményen odatette magát hátul is. A kinti siker után az itthoni meccsen már kényelmesebben játszhattunk, nem kellett az eredmény után futnunk; a norvégokat viszont hajtotta az idő. Egy megingásukat ki is használtuk, hiszen abszolút nem tűntünk elveszettnek elöl sem. Akkor tud igazán küzdeni egy csapat, ha van miért. Az elmúlt években ez nem így volt, már az első egy-két meccs után világos volt, hogy nem fogunk kijutni az aktuális világeseményre. A másik ok pedig az, hogy ez egy beérett generáció. Ők már abban a világban nőttek fel, amikor a magyar labdarúgásban rengeteg probléma volt. Az elmúlt években viszont elkezdtek valamit kapni is a futballtól.

– Az akadémiákra gondol?

– Az a korosztály még nem teljesen vette át a szerepet a válogatottnál, de az előszele már megérkezett. Néhány onnan érkező játékoshoz – például Kleinheisler László, Nagy Ádám – bátran nyúlhatnak a kapitányok. Mellettük persze ott vannak azok a rutinos emberek, akik már nemzetközileg is sokat teljesítettek – gondolok itt Király Gáborra, Gera Zoltánra, Juhász Rolandra.

– Szokatlan helyzetet teremt, hogy a válogatott ezúttal ott lesz az Eb-n. Felkészülés gyanánt rendszerint velünk szoktak találkozni a kvalifikált csapatok, most viszont a helyzet akár fordított is lehet. Mit javasolna, mi legyen a stratégia a felkészülésben? Minél több meccset játsszunk vagy inkább ne mutassuk meg a kártyáinkat? Milyen ellenfeleket választana?

– Játszani kell, amennyit csak lehet. Lényegtelen, hogy gyengébb vagy erősebb az ellenfél. Óriási megmérettetés lesz az Európa-bajnokság, úgyhogy ami lehetőségünk akad, azt ki kell használni a felkészülésre, hogy még tovább építhessük a csapatot, kiderüljön, kire lehet számítani.

– Beszéljünk egy kicsit önről is. Nemrég távozott a Szigetszentmiklóstól, majd elvállalta az NB III-as Tatabánya szakmai igazgatói posztját. Mi volt a motivációja?

– Semmiképp sem szerettem volna az állóvízben maradni, olyan feladatot kerestem, ami függetlenül a bajnoki osztálytól sok kihívást nyújt, így döntöttem végül a Tatabánya mellett.

– Nemrég hunyt el az édesapja. Váratlanul érintette?

– Az ilyen sosem érheti felkészülten az embert, de az utóbbi hetekben már érezhető volt, hogy rendkívül legyengült. Tudtuk, hogy nehéz lenne már ebből visszajönni.

– Hogyha pár szót kéne mondania az édesapjáról, mi lenne az?

– Büszkeséggel tölt el, hogy a fia vagyok. Elképesztő eredményeket ért el a magyar futballban mind játékosként, mind vezetőedzőként. Emellett emberként is következetes tudott maradni, tiszta lelkiismeretű volt. Nem véletlen, hogy klubhovatartozástól függetlenül mindenki szerette.

– A temetéséről van már bármiféle információ?

– Több szervezet is jelezte, hogy saját halottjának tekinti. Egyelőre nem dőlt el, hogy milyen úton-módon bonyolítják le a szertartást.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.