Rangadó.hu exkluzív

Guzmics további magyar légiósokra számít Lengyelországban

A Wisla Kraków védője több honfitársunk nevét is hallotta egy-egy lengyel klub kapcsán...
 
 

Rangadó.hu exkluzív

Guzmics további magyar légiósokra számít Lengyelországban

A Wisla Kraków védője több honfitársunk nevét is hallotta egy-egy lengyel klub kapcsán...
 
 
 

Rangadó.hu exkluzív

Guzmics további magyar légiósokra számít Lengyelországban

A Wisla Kraków védője több honfitársunk nevét is hallotta egy-egy lengyel klub kapcsán...

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

A gusztusosan gőzölgő tojásrántotta mellett friss magvas zsemle és egy csésze cappuccino, a hátteret pedig Krakkó főterének történelmi díszletei szolgáltatják. A Wisla Kraków magyar légiósa, Guzmics Richárd tavaly szeptember óta él ebben a csodálatos városban, de elmondása szerint most először van abban a szerencsés helyzetben, hogy a Rynek egyik kávézójának hangulatos teraszán reggelizhet, én pedig azért vagyok szerencsés, mert vele tarthatok.

Amikor kifejtem, milyen riasztónak tartom a lengyel nyelvet a magánhangzó-torlódások, és a sok w, y, z, sz és cz miatt, egyetért velem, de a pincérkisasszonytól persze folyékonynak tűnően, lengyelül rendel. Ezután a főtér látványosságaira, nevezetességeire terelődik a szó, és máris előtör belőle a spontán idegenvezető, több épülettel kapcsolatban érdekes történetekkel szolgál. Mint mondja: naponta csak egy edzésük van, de mivel a modern, extra felszereltségű edzőközpontjuk a várostól húsz kilométerre található, ez napi öt-hatórás elfoglaltságot jelent, szabadideje csak ez után adódik.

Még ejtünk néhány szót a magyar fociról, a hazai hírekről, de aztán rá, a lengyelekre, illetve a Wisla csapatára váltunk... Kezdjük mindjárt a nyári szünet felelevenítésével, amiből krakkói társai többségének két hét jutott, neki viszont a válogatott kerettagság miatt mindössze nyolc nap.

– Valóban nem tűnik soknak, de jó érzés volt egy kicsit hazatérni. Szombathelyen töltöttem az időm nagy részét, és a családdal, barátokkal voltam. Ebben a nyolc napban teljesen más dolgokra figyeltem, nem a focira, úgyhogy ki tudtam kapcsolni az agyamat. Már a felkészülés vége felé járunk, hiszen a bajnokság pénteken kezdődik. Nagyon jó felkészülésen vagyunk túl, a szurkolóink, és mi is várjuk az első mérkőzést – mesélte Guzmics Richárd.

– Az előző szezonban érkezett Krakkóba, tavaly nyár végén, miközben már zajlott a bajnokság. Mennyiben lesz más ez a szezon, hiszen most végig tudta csinálni a nyári felkészülést.

– Mindenképpen jobb lesz, hiszen akkor belecsöppentem a csapatba. Csak két hetet töltöttem velük, de máris a kezdőben találtam magamat, és megragadtam ott. Ez nem egyszerű feladat, ha egy magyar játékos kimegy külföldre – pláne egy ilyen patinás klubba –, de sikerült megmutatnom az értékeimet.

– Mennyit változott a Wisla kerete nyáron?

– Sokat, mert öt játékos távozott, viszont érkezett egy lengyel válogatott, ketten hazatértek Angliából, illetve egy szlovén és egy brazil légiós. Eléggé átalakult a keret, de azt gondolom, jó képességű játékosok érkeztek, akik lökést adhatnak a csapatnak.

– Képesek lehetnek jobb eredményt elérni, mint az előző szezonban, amikor a hatodik helyen zártak? Volt már szó a célkitűzésről?

– A célkitűzés ennél a csapatnál az, hogy minden mérkőzést meg kell nyerni, nagyok az elvárások. Az előző szezon nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, végig ott voltunk a dobogó közelében, akár a második-harmadik helyet is elcsíphettük volna, de a végén lecsúsztunk, mert az egész szezont tekintve nyolc meccset rontottunk el úgy, hogy az ellenfél az utolsó öt percben egyenlített, vagy megfordította az állást. Ez mély nyomokat hagyott bennünk, és sok pontot hullajtottunk el így. Még a tévében is elemezték, mik lehetnek az okai ennek. Ha ezek a meccsek megvannak, tényleg ott lehettünk volna az Európa Liga-indulást érő helyeken. Most nagyon szeretnénk az első három hely valamelyikét megcsípni, és azt gondolom, reális esélyünk van arra, hogy ez valóban teljesüljön.

– Lovrencsics Gergő után ön volt a második, aki Lengyelországba igazolt, most pedig már öten vannak. Miért ilyen népszerű honfitársaink körében az itteni élvonal, illetve a lengyel klubok körében vajon miért ilyen népszerűek a magyar légiósok?

– Amikor idekerültem, azt tapasztaltam, hogy nem igazán tudták, jó játékos vagyok-e vagy sem? Fogok-e játszani, vagy csak kiegészítőember leszek? A magyar bajnokságból érkeztem, ezért nem tudtak rám mit mondani, de lejátszottam négy-öt meccset, aztán már jöttek is oda hozzám a menedzserek, illetve a klub elnöke, hogy a magyarok közül kit tudnék ajánlani? A menedzserek szerettek volna más csapatokba is magyar játékosokat vinni, és így is lett, hiszen azóta bővült a magyarok itteni piaca. Úgy hallottam, nem biztos, hogy vége ennek a folyamatnak, mert több magyar játékos nevét hallom egy-egy klub kapcsán... Kíváncsian várom az utolsó időszakot az átigazolási szezonban!

– Riválisként hogyan viszonyul a többi magyarhoz, ha nem ellenük játszik éppen? Figyeli őket? Szurkol a jó egyéni teljesítményüknek, a sikereiknek?

– Persze, ez egyértelmű, hiszen magyarok vagyunk, és szurkolok mindannyiuknak. A legjobbakat kívánjuk egymásnak, és szerintem ők is ugyanezt mondanák. Természetesen ha egymás ellen játszunk, akkor más a helyzet, de egyébként abszolút pozitívan állunk egymáshoz.

– Tapasztalatai szerint manapság mik a legfőbb különbségek a magyar és a lengyel foci között?

– Természetesen a szurkolók jelenléte, hiszen nem három-négy-ötezer ember előtt játsszuk a mérkőzéseket, hanem húsz-harmincezer néző előtt. Az infrastruktúra most is dinamikusan fejlődik, húzzák fel a stadionokat, tehát nem csak a korábbi Európa-bajnokság miatt van ennyi új és szép létesítmény. Manapság is építik a harmincezres stadionokat egy-egy kisvárosban, ahol alig százötvenezren élnek. Számomra ez nagyon érdekes, és mindenképpen jó dolognak tartom, hiszen megvan a megfelelő körítés a mérkőzéseken, a szurkolók jól tudják érezni magukat.

– Anyagilag is megtalálta a számításait?

– Természetesen jobb, mint Magyarországon, de inkább úgy fogalmaznék, hogy összességében találtam meg a számításaimat. Jobb a foci, folyamatosan játszom, a szurkolók nagyon szeretnek engem is, és mindenkit a csapatból – az új mezünk bemutatóján például ezer-ezerötszáz ember gyűlt össze. Nekem nagyon fontos, hogy ennyire szeretik a futballt, és a játékosokat.

– Mennyi szabadideje van, és mennyire számít, hogy ilyen csodálatos városban élhet, mit Krakkó?

– Sok szabadidőm nincs, de természetesen számít. Egy-két órám azért szinte minden nap jut egy sétára a főtéren és környékén, ami abszolút feltölt energiával, és egy ilyen szép esti momentum után újult erővel tudok nekivágni a következő napnak.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.