Dicső múlt, keserű jelen

Fantombajnokság régi nagyoknak

Elképzeltünk egy olyan magyar ligát, amelyben kizárólag a múltban sikeres, illetve NB I-ben többször megfordult, de mostanra le- vagy elsüllyedt csapatok szerepelnek.
 
 

Dicső múlt, keserű jelen

Fantombajnokság régi nagyoknak

Elképzeltünk egy olyan magyar ligát, amelyben kizárólag a múltban sikeres, illetve NB I-ben többször megfordult, de mostanra le- vagy elsüllyedt csapatok szerepelnek.
 
 
 

Dicső múlt, keserű jelen

Fantombajnokság régi nagyoknak

Elképzeltünk egy olyan magyar ligát, amelyben kizárólag a múltban sikeres, illetve NB I-ben többször megfordult, de mostanra le- vagy elsüllyedt csapatok szerepelnek.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Tele a magyar futball alsóháza (NB II-től a megyei bajnokságig) olyan csapatokkal, amelyeknél a klubház folyosóján talán még mindig kint vannak a régi dicső idők tablói. Csak semmire sem mennek vele. Összeszedtünk egy tizenhatos mezőnyt hajdanvolt élvonalbeli csapatokkal. Egyetlen jelenleg is (még) NB I-es kivétel van köztük – sajnos, az ő történetük az egyik legszomorúbb az alább következő névsorból. Igaz, hamarosan követőik lehetnek, mint kiderült...

Ebben a bajnokságban nem az egymás ellen lejátszott meccsek, hanem a klubtörténeti sikerek és a presztízs döntötte el a sorrendet. A képzelt liga sorrendjét ugyanis a klubok múltja alapján állítottuk össze – természetesen szubjektíven.

Íme, a magyar fantomliga tabellája. A csapat neve után jelenlegi osztálya és helyezése, élvonalbeli szerepléseinek, illetve magyar bajnoki címeinek száma következik.

1. Vasas: NB II, 1. hely (84 élvonalbeli szezon) – 6-szoros bajnok

Nem is lehet vitás, hogy a hagyományok alapján az angyalföldiek állnak a presztízs-tabellánk élén, nem mellesleg szombat este óta ismét valóságos élvonalbeli csapatnak mondhatják magukat. A Vasas a magyar futball szerves része volt sokáig, hatszoros bajnok, egykor világválogatott futballistái voltak és rengeteg szurkolója. Aztán gyengélkedett, egyszer ki is múlt, eltemették, feltámadt, meglátjuk, mi jöhet még.

2. Győri ETO: NB I, 9. hely, de tulajdonképpen NB III Nyugati-csoport (73) – 4-szeres bajnok

A Győri Vasas ETO, majd Rába ETO nélkül nagyjából mostanáig elképzelhetetlen volt az NB I mezőnye, túlélte a szocialista gyáripar kimúlását, új stadiont is kapott meg elvileg egy modern klubmodellt – aztán kiderült, mindez illúzió volt, a Quaestor-csoport csődje pillanatok alatt megtette, amit a rendszerváltás sem tudott, összedöntötte a győri profi futballt. NB III-as klubként tekintünk immár rá, így került ebbe a mezőnybe, a négy bajnoki cím, kupagyőzelmek miatt viszont az egyik legelőkelőbb helyen.

3. Tatabánya: NB III Nyugati-csoport, 6. hely (44)

Nincsenek bajnoki címei, kupasikerei, mégis: a Tatabányai Bányász nélkül vagy harminc éven át nem létezett élvonal itthon. A bányászat persze virágzó iparág volt, amikor még valódi bányász-csapatról beszéltünk, de még a leáldozása idején is legendás játékosok fociztak Tatabányán, Kiprich József és Csapó Károly világbajnokságon is megfordult közülük, utóbbi gólt is lőtt. A Tatabánya pedig a nyolcvanas évek elején még a Real Madridot verte nemzetközi kupameccsen. Aztán elmúlt a bányászat, elindult a süllyedés – ki tudja, lesz-e még újra élvonal.

4. Zalaegerszegi TE: NB II, 8. hely (36) – 1-szeres bajnok

Zalaegerszegen sem nagyon tudták elképzelni hosszú éveken át, hogy nélkülük rendeznek NB I-es idényt. Az előkelő helyezésük fiktív mezőnyünkben a 2001-es bajnoki címnek szól, na meg a sok remek labdarúgónak, akikkel régen elképzelhetetlen volt a másodosztály középmezőnye.

5. Vác: NB III Közép-csoport, 1. hely (14) – 1-szeres bajnok

Nagyon sűrű volt a nyolcvanas évek vége–kétezres évek eleje közé eső időszak Vácon: az a 14 év, amit az élvonalban töltöttek, sok mindent magában foglalt. A Csank János vezette Váci Izzó, majd Vác FC Samsung (szponzorokban gazdag idők...) folyamatosan fejlődve a bajnoki címig vitte, MK-döntőt is játszott és nemzetközi kupákban szerepelt – miközben végig megőrizte kiscsapat-státuszát. A státusz később maradt, sőt egyre kisebbek lettek, a vége pedig csődhelyzet, majd újrakezdés a negyedosztályban. De elindultak felfelé, és Csank János az edző...

6. Csepel: NB III Nyugati-csoport, 12. hely (51) – 4-szeres bajnok

Ma már kevesen gondolnák, hogy a Csepelnek helye van egy ilyen összeállításban, pedig valamikor régen, amikor a pesti klubok gyakorlatilag külön ligában játszottak, nem létezett élmezőny a piros-kékek nélkül. Négy bajnoki címük ugyan az „ősi” időkben született, de még a későbbi nagyok árnyékában is megbízhatóan ott voltak mindig az élvonalban. 1996-ig. Akkor kiestek, azóta alig hallani róluk, igaz, a stadionjukat többször használták albérlők.

7. Salgótarján: NB III Keleti-csoport, 12. hely (38)

Az idősebbek talán még ki is kérik maguknak, hogy csak a hetedik helyre tettük a tarjániakat. Bizony, a „Stécé”, ahogy becézték, a magyar futball hőskorától ott volt az élvonalban, annyira, hogy a Nemzeti Bajnokság alapítói közé tartoztak és első bányászcsapatként szerepeltek az NB I-ben. A hetvenes évekig tartott a fénykor, 1972-ben bronzérmesek voltak és indultak az UEFA Kupában. Aztán jött a süllyedés, egészen a megyei bajnokságig. De a régi nagyjaik, köztük az olimpiai bajnok Básti István, Szalay Miklós, vagy a világbajnoki ezüstérmes Szojka Ferenc neve ma is jól cseng. És övék volt sokáig az egyetlen fekete-fehér klubszínű csapat széles e hazában az élvonalban.

8. Békéscsaba: NB II, 3. hely (26)

A Vasas mellett a másik szép múltú klub, amelyik talán hamarosan megint első osztályú lehet. Igazi színfoltjai voltak a magyar mezőnynek a kilencvenes évek közepén, a „bajuszkirályok” csapata, akik az eggyel korábbi generáció csabai bálványa, Pásztor József vezetésével majdnem bajnokságot nyertek, végül bronzéremig jutottak. De még előtte, Csank Jánossal becsúszott egy Magyar Kupa-győzelem is. Aztán sokáig semmi, csak a gondok – na, majd most, talán...

9. Szeged: NB II, 7. hely (26)

Emlékszik még valaki a drámai szegedi osztályozóra, 1989-ből? Amikor a Vasas az utolsó percben kezezés miatt befújt tizenegyessel ütötte el a feljutástól a Szegedet? Nem az volt az egyetlen nagy sztorija a Tisza-parti város futballjának, hiszen 1969 és 1991 között többször is megfordult az NB I-ben, nem beszélve a korábbi idők SZEOL AK néven futó csapatáról. Az ötvenes és hatvanas években pedig a Szegedi Haladás, majd Szegedi Honvéd névvel az NB I élmezőnyében is megfordult, volt, hogy 30 ezer néző előtt fogadta a Fradit. Nagylaki Kálmán dicstelen tevékenysége vetett véget az élvonalbeli futballnak Szegeden. Jelenleg a gyulai Grosics Akadémia csapata szerepel a nevükön, hazai meccseiket is Gyulán, nem Szegeden játsszák.

10. BVSC: Budapest II. osztály, 4. hely (10)

A vasutasklub NB I-es időszaka szinte röpke fejezet a futballtörténelemben, de érdemes feleleveníteni, mert volt időszak, amikor valamiért szinte földi paradicsom volt Zuglóban: bajnoki ezüstérem, jó nevű egykori válogatottak (még a hazatérő Détári Lajos is ott mutatta be valamelyik újrakezdését, Dárdai pedig onnan igazolt a Herthához) – csak közönség nem volt igazából, aztán már bázis sem. Most meg BLSZ II van. Emlékünkben megőrizzük a sosem felejthető Mávtransped nevet!

11. Siófok: NB II, 13. hely (20)

Anno, 1984-ben igazi egzotikum volt a többnyire kiöregedőfélben lévő ex-fehérvári spílerekből álló kiscsapat feljutása – de még inkább a másodosztályú klubként aratott Magyar Kupa-győzelme! –, aztán voltak gazdagabb idők is a Balaton partján, bajnoki reményekkel, válogatott játékosokkal. Később csökkent az érdeklődés, elmúlt a varázs, de sokáig így is ott maradtak az NB I-ben, mint állandó tartozék – most a másodosztályért is küzdeniük kell és nem túl rózsás a jövőkép.

12. Sopron: NB II, 6. hely (8)

Egy újabb klub, amely már a rendszerváltás utáni időszak kegyeltje majd áldozata. Több néven is szerepelt, a MATÁV támogatásának köszönhetően egy ideig felsőházi csapat volt, amely kupát nyert és gólkirályt is adott a mezőnynek (Tóth Mihály). Később aztán elfogyott a pénz, most ismét felfelé iparkodnak.

13. Kaposvár: NB II, 16. (utolsó) hely (18)

Az elmúlt évekig a mintaszerűen gazdálkodó kiscsapat fenntartható modelljét igazolták a hazai mezőnyben: sosem voltak sztárjaik, de évről évre kijött egy-egy játékos, akinek az eladásából aztán volt komoly bevételük. André Alves, Nikolics Nemanja, Waltner Róbert és Rajczi Péter személyében gólkirályok indultak tőlük, sosem nyújtózkodtak tovább a takarójuknál. De a kevés pénz is elfogyott egyszer, azóta csak a „szokásos” magyaros huzavona és süllyedés van.

14. Dorogi Bányász NB III, Nyugati-csoport 9. hely (22)

Buzánszky Jenő, vagy az innen indult majdani magyar és UEFA Kupa-gólkirály Szabó József önmagában megérdemli, hogy klubjukat a fontos ex-élvonalbeli egyesületek közé soroljuk, de Dorogon az 1945-ös feljutás és az 1977-es végső NB I-es búcsú között is voltak sikeres időszakok, később pedig megfordultak máshol sikeressé váló játékosok. Ezzel együtt az ő történetük inkább a régmúlthoz tartozik.

15. Eger: Heves megyei II. osztály, 1. hely (6)

Anno egy fiatal edző, Csank János irányításával jutottak fel az NB I-be, ahol nem sikerült megragadniuk. De nem az volt az egyetlen kísérlet: érdekes jelenség az övék, ugyanis ötször jutottak fel úgy, hogy rögtön utána ki is estek. Pedig az alsóbb osztályokat gyakran évről-évre nyerték, a menetelés azonban mindig véget ért az NB I-ben. Utolsó próbálkozásuk csak arról marad emlékezetes, hogy nem játszhattak saját stadionjukban egész szezonban, így „végighaknizták” a fél országot, majd ismét kiestek és meg sem álltak a megye kettőig...

16. Veszprém: a téli szünetben visszalépett az NB III Nyugati-csoportjától (5)

Múltja és jelene sem predesztinálja sajnos ennél előkelőbb helyre őket, pedig a nyolcvanas évek szépek voltak a Bakonyalján. Nagy meneteléssel jutottak fel 1988-ban, aztán két évre rá már a hatodik helyen zárták a szezont az élvonalban. Náluk vezetett le a volt Vasas-gólvágó Kiss László, vagy a Videotonnal néhány évvel azelőtt UEFA Kupa-döntős Csongrádi Ferenc. És akkor a Bakony Maradonájáról, Rugovics Vendelről még nem beszéltünk! A daliás idők 1993-ban kieséssel értek véget, majd jött a szokásos amortizáció, megszűnés, újjáalakulás, NB III – és most ismét a semmi.

A fantomliga általunk összeállított mezőnyéhez még annyit fűznénk hozzá: a cikk írásakor még nem tudtuk, hogy jövőre akár újabb nagy múltú NB I-es klubok csatlakozhatnak, kicsit többen, mint a versenykiírás eredetileg megszabta...

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.