A Rangadó.hu szakértője

Ez a meccs is csak a Fradiról szólt

A Ferencváros immár 15 mérkőzés óta veretlen az élvonalban; ezúttal a Diósgyőrt győzte le 3-0-ra.
 
 

A Rangadó.hu szakértője

Ez a meccs is csak a Fradiról szólt

A Ferencváros immár 15 mérkőzés óta veretlen az élvonalban; ezúttal a Diósgyőrt győzte le 3-0-ra.
 
 
 

A Rangadó.hu szakértője

Ez a meccs is csak a Fradiról szólt

A Ferencváros immár 15 mérkőzés óta veretlen az élvonalban; ezúttal a Diósgyőrt győzte le 3-0-ra.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

A téli szünetben a Diósgyőr egy ponttal jobban állt a Ferencvárosnál, de tavasszal nagyot fordult a világ, hiszen a borsodiak nyeretlenek, a fővárosiak viszont veretlenek voltak az egymás elleni mérkőzésük kezdetén – ez a Fradinak 15 pontos előnyt jelentett a DVTK-val szemben.

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a Fradi rögtön magához ragadta a kezdeményezést és már a második percben helyzetet alakított ki: Mateos beadása után Böde előtt adódott lehetőség a vendégek tizenhatosán belül, de nem találta el a kaput. Három perccel később Dilaver adott be, Busai pedig a keresztlécre fejelt. A 11. percben Varga Roland beadása után Böde rúgott lyukat óriási helyzetben, egy perccel később megint Varga volt az előkészítő, beadásáról Nalepa csak centikkel maradt le.

Óriási fölényben játszott a Fradi, úgy tűnt, csak idő kérdése, mikor szereznek vezetést a hazaiak. Ez az idő végül a 29. percben jött el, bár ezúttal nem egy kidolgozott akció után. Két perccel korábban Varga botlott el a büntetőterületen belül Krsztics lábában, miközben a ferencvárosi akció éppen az oldalvonal mellett futott. Bár a játékvezető háttal állt az esetnek, némi meglepetésre büntetőt fújt a teljesen ártalmatlannak tűnő szituáció után. Mateos-nak mindenesetre nem volt lelkiismeret-furdalása, magabiztosan lőtt a jobb alsóba (1-0).

A Ferencváros teljesen megérdemelten szerzett vezetést, más kérdés, hogy a büntetőt igen könnyű síppal fújta be a játékvezető. A Fradi továbbra is lendületben maradt, és a 43. percben megszerezte második gólját: Gera tartotta meg a labdát a tizenhatos előterében Okukával szemben, Ramírezt indította, az ecuadori védő visszagurított Böde elé, aki félfordulattal a kapu bal oldalába lőtt (2-0). Mintaszerű akció volt. Az első félidőben hatalmas fölényben játszottak a hazaiak, kétgólos vezetésük teljesen megérdemelt volt. A Diósgyőrnek gyakorlatilag helyzete sem akadt.

A második félidő ott folytatódott, ahol az első véget ért. Továbbra is a Ferencváros játszott fölényben, és az 54. percben háromgólosra növelte előnyét. Gera indította a jobb oldalon Dilavert, az osztrák jobbhátvéd középre ívelt, a néhány perccel korábban még nagy helyzetben hibázó Lamah pedig sarokkal lőtt Antal Botond lábai között a diósgyőri kapuba (3-0). Gyönyörű támadás, gyönyörű gól!

A hazai csapat a harmadik gól után sem ült rá az eredményre, továbbra is nyomás alatt tartotta a kizárólag a védekezésre koncentráló vendégcsapat kapuját. A kilencvenedik percben jutott el a legnagyobb lehetőségéig a Diósgyőr, a korábbi ferencvárosi támadó, az ezúttal csereként pályára lépő Jenner szabadrúgását ütötte ki a bal sarok elől Dibusz. Egy perccel később feltehették volna a koronát szombati teljesítményükre a zöld-fehérek, de az egyedül kapura törő Varga a keresztlécet találta el.

A Fradi összességében teljesen megérdemelten, látványos, jó játékkal, szép gólokkal győzött a gyámoltalan Diósgyőr ellen, csak rajtuk múlott, hogy végül nagyobb különbséggel tudnak-e győzni. A Ferencváros láthatóan jó úton halad, a Diósgyőrnél viszont valami tényleg nagyon elromlott a télen.

A Ferencváros immár 15 mérkőzés óta veretlen a bajnokságban, a DVTK pedig az áprilist is nyeretlenül zárja.

A mérkőzést a Rangadó.hu szakértője, Glázer Róbert, a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya elemezte:

Erre számítottam. Rendkívül sajnálom, hogy a Diósgyőr így visszaesett tavasszal, és sajnálom az edzőiket is. A nyilatkozataim többségéből kitűnik, hogy nem vagyok nagyon oda a külföldi játékosokért és edzőkért, de Tomiszlav Szivics azok közé tartozik, akik tiszta szívvel, lelkesedéssel nagyszerű csapatokat raktak össze, és eredményt értek el, gondoljunk csak a Kecskemétre vagy a Paksra, de a DVTK-val is nagyszerűen szerepelt. Tipikus magyar tragikomikum, ahogy az őszi Diósgyőrből tavaszra ilyen csapat lett. Nem hiszem, hogy ennek csak az edző az oka, sőt szerintem egyáltalán nem edzői probléma.

Teljesen egyetértek Tomiszlav Szivics nyilatkozatával, miszerint a játékosai kihozták magukból a maximumot, ez a csapat erre képes, többre nem. Megtört az egységük, az igazolásaik nem sikerültek, ráadásul sérültjeik is vannak. Nincs szervezőjátékuk középen; a maguk módján mennek, játszanak, nem lehet hibáztatni őket.

A Ferencváros az első perctől kezdve nagyon agresszív futballt játszott. Az egycsatáros játékról is többször beszéltem már a Rangadó.hu-n, és a Fradinál is ugyanígy van, de összességében öt támadójátékos szerepel. Öröm nézni, hogy erőtől duzzadó a játéka a csapatnak fordulóról fordulóra. Mind az öt támadójátékos a támadásokkal foglalkozik. Felállási formáról most azért nem beszélnék, mert Busai Attila teljesen szabadon játszott, az első félidőben négy helyzete is volt.

Ehhez még jött Dilaver, illetve Ramírez, tehát gyakorlatilag heten támadtak. Gera Zoltán rendkívül nagy kedvvel játszott, fantasztikus, amit a második gól előtt csinált. Lamah nagyon szép gólt rúgott, de összességében a Ferencvárosnál lehetett érezni a támadójátékot. Böde Dániel elöl nyilván meg tudja tartani a labdát, de az első félidőben nagyon sokszor ott volt mellette Busai. Nagyon jó játékot produkált a hazai csapat, ült a letámadás, nagyszerűek voltak a pontrúgásaik.

És ha már a pontrúgásoknál tartunk: ez nem volt tizenegyes. Nem volt mérkőzést befolyásoló tényező, mert már előtte is volt három-négy helyzete a Fradinak, tehát előbb vagy utóbb biztosan gólt lőtt volna. Biztosan nyugalmat adott az első találat, amely után szintén sok támadást vezettek, sok helyzetet dolgoztak ki, erőtől duzzadó volt a játékuk. A második félidőre egy nagyon picit visszavettek, de utána megint beleerősítettek. Varga Roland rendkívül nagy kedvvel játszott, sajnálom, hogy nem tudott gólt rúgni, pedig megérdemelte volna.

Megítélésem szerint ma is kevés néző volt a meccsen, mert amikor a Fradi ilyen formában van, minden mérkőzésen húszezer embernek kellene lennie a stadionban, mert szép futballt játszanak. Jók voltak a szögleteik, a szabadrúgásaik. Az első félidőben úgy vettem észre, mintha Barczi Dávid fennmaradt volna Grumiccsal a diósgyőrieknél, mintha kétcsatáros játékkal próbálkoztak volna. Egerszegi és Krsztics eléggé passzív volt, illetve Marjanovics és Gosztonyi sem játszott túlzottan jól. Ez érződik az egész csapaton.

Nem azért van ez, mert az edző elmegy, hiszen máshol is előfordul, hogy lejár az edző szerződése, és távozik a következő csapathoz. A DVTK-nál nincs meg az összhang, lehet érezni, hogy valami elszakadt. A két középhátvédjük olyan, amilyen... Egyértelmű, hogy onnan nagyon hiányzik az erősítés. Ha Antal Botond nem véd ilyen jól, akkor több gólt is kaphattak volna. Mentek, mentek, még ők is alkalmazták a letámadást, egységesek is voltak, de nagy helyzetig nem jutottak Jenner lövésén és Grumics lehetőségén kívül. Mást nem is lehet említeni, nem volt átütőerő bennük. A Fradi teljesen megérdemelten nyert.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.