Európa-bajnoki selejtező előtt

Dárdai: „Sosem leszek igazán edző”

A szövetségi kapitány szerint a korábbiaknál nehezebb felkészülés előtt áll a magyar válogatott.
 
 

Európa-bajnoki selejtező előtt

Dárdai: „Sosem leszek igazán edző”

A szövetségi kapitány szerint a korábbiaknál nehezebb felkészülés előtt áll a magyar válogatott.
 
 
 

Európa-bajnoki selejtező előtt

Dárdai: „Sosem leszek igazán edző”

A szövetségi kapitány szerint a korábbiaknál nehezebb felkészülés előtt áll a magyar válogatott.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Mind Dárdai Pál szövetségi kapitány, mind a játékosai szerint sötét lónak számít a görög csapat, amelyet vasárnap fogad a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésen.

A szakvezető a Telkiben rendezett sajtótájékoztatón elmondta, hogy ezúttal nem tudnak olyan precízen felkészülni az ellenfélből, mint a korábbi meccseiket megelőzően. Ezzel arra utalt, hogy az uruguayi Sergio Markarián személyében új tréner irányítja a tavalyi világbajnokságon nyolcaddöntős Görögországot, így nehéz előre megmondani, mire számíthatnak. Dárdai azt viszont kijelentette, hogy a három pont megszerzése óriási eredmény lenne, az egy ponttal pedig versenyben maradna a nemzeti együttes.

Az első kérdés valójában egy kérés volt: kommentálja azokat a sajtóhíreket, miszerint ha benntartja a Bundesligában a Hertha BSC-t, akkor nyáron megválik a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztjától.

– Ezzel a témával kapcsolatban sokat nem szeretnék mondani. Azt tudom, hogy mindenhol keményen dolgozom, és nem tudom mi van a szerződésben, mert nem voltam ott, amikor kötötték. A Herthában ugyanúgy ifjúsági fizetésért dolgozom, itt pedig ugyanúgy – eddig – pénz nélkül, mert még nem vettem fel fizetést. Teszem a dolgomat mindenhol, teljes szívvel-lélekkel. Ma láttam egy újságot, hogy „Enyém, tiéd?!”, de én egyedül a feleségemé vagyok, a többi majd eldől – kezdte Dárdai Pál.

A folytatásban természetesen sok szó esett a görög válogatottról. A kapitány dolgát és a csapat felkészülését jelentősen megnehezíti, hogy vasárnapi ellenfelünknek új edzője van...

– Nehéz dolgunk van. A mai edzés után fogunk az ellenféllel foglalkozni, és az edző stílusát is elemezzük. Meg fogunk nézni néhány percet a legutóbbi mérkőzéseikből, de nem tudunk olyan precízen felkészülni az ellenfélből, mint a finnek vagy más csapatok ellen. Inkább saját magunkkal foglalkozunk, hogy a játékosok hétvégére fizikálisan, mentálisan, és taktikai fegyelem terén is rendben legyenek. Ez a három egység elég ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Az eredmény nekem az egy pont és a három pont. Egy ponttal versenyben maradnánk, a három pont pedig óriási dolog lenne a harmadik hely megszerzéséhez.

Dárdainak most még nincs meg a szokásos mérkőzéstervezet a fejében, mert egyelőre nem tudja, mit várhat az ellenféltől, ennek ellenére bízik benne, hogy nyugodtan ülhet a fenekén és élvezkedhet.

– Még nem tudjuk pontosan, mik a gyengéik és hogy szeretnénk nyerni. Mindig van egy mérkőzéstervezetem, tervezett cseréim is, és végiggondolom, mikor, hogyan szeretném megnyerni a meccset. Most ezzel egy kicsit döcögünk, mert nem tudom, milyen az ellenfél. Magunkra koncentrálunk, és szükség lesz Nyilasi Tiborra, Szabics Imrére, rám, fent a lelátón Sallói Istvánra és Késedi Gáborra. Most szükség lesz mindenkinek a szemére, mert lehet, hogy ők fognak olyan információt adni nekem a szünetben, vagy meccs közben, ami segít. Lehet, hogy most a meccselés fog dönteni. Ettől függetlenül ha a srácok olyan formában lesznek, akkor az ember nyugodtan ülhet a fenekén, és élvezkedhet.

Nem csak az ellenfél edzőváltása adja fel a leckét Dárdai Pálnak, hanem a saját játékosai is, hiszen különböző fizikai állapotban érkeztek az edzőtáborba. A sérültek közül Korcsmár Zsolt nem is tudott csatlakozni a csapathoz, Lovrencsics Gergőnek pedig vissza kellett mennie Lengyelországba.

– Az első két nap a regenerálásé. Van több sérülés, van, aki nem tudott bejönni, van, aki hazament. Minőségi edzés még nem volt, abszolút nem tudom felmérni jelenleg, milyen állapotban és milyen formában vannak a játékosok. Kedden délután lesz az első minőségi edzés, holnap lesz kettő, azok után többet fogok tudni. Nem egyszerű... A hosszú felkészülés után vannak, akik játszanak, de vannak, akik nem játszanak. Vannak, akik sérültek voltak, és most kezdenek játszani, és olyan is van, akinek klubot kellett váltania, de nem sikerült jól, és csak most kezd belelendülni. A stáb dolga és az én dolgom, hogy vasárnapra taktikailag, fizikálisan és mentálisan is a csúcson legyenek. Ha szerencsénk van, és jó lesz a napi forma, akkor nyerünk. Ha nem tudnak jó formát hozni, akkor is úgy kell felkészíteni a csapatot, hogy legalább egy döntetlent elérjünk.

A folytatásban is a sérültek maradtak terítéken, és bár a kapitány elismerte, hogy Korcsmár és Lovrencsics kiesése némileg keresztülhúzta a számításait, de hangsúlyozta, hogy rajtuk kívül is klassz játékosok szerepelnek a keretben.

– Valamilyen szinten keresztülhúzta, de aki ismer, tudja, hogy soha nem panaszkodom. Jó játékosaim vannak, beléjük kapaszkodom, meg fogjuk oldani. Zsolt a románok ellen kezdő volt, jó teljesítményt nyújtott, de peches volt, mert megsérült. Gergő fixember a keretben, egyszer kezdő volt, egyszer csere, de a finnek ellen is úgy szállt be, ahogy kell. Sajnálom, mert nyerőember, viszont nem panaszkodom, mert ugyanolyan nyerő, klassz játékosok vannak a keretben.

Ezután kiderült, hogy a kapitány számára komoly feladat volt, hogy az elmúlt hetek rendkívül intenzív német feladatai után fejben átálljon magyarra.

– Elnézést kértem a csapattól, mert az első megbeszélésen alig találtam a szavakat. Annyit gondolkoztam németül az elmúlt hat hétben, annyira nyomás alatt voltam mind a média, mind a csapat, mind az egész közeg részéről, hogy otthon sem beszélgettem szinte. Az első megbeszélésen szerintem úgy beszéltem, mint egy hároméves kisgyerek az óvodában. Kerestem a magyar szavakat. Elnézést kértem, és mondtam, hogy kérek egy napot, addigra átáll az agyam. A délutáni edzésre már át is állt, és ma már abszolút nem volt gond a taktikai megbeszélésen, mert visszaállt az agyam a magyarra.

A Finnország elleni győztes selejtező előtt Dárdai üzent a szurkolóknak, kvázi elmondta, mit vár, mit kér tőlük. Most hasonló üzenetet nem küldött, mert nem tartja szükségesnek.

– Sok mindent szerintem nem kell üzennem, mert nagyon kulturált volt a közönség. Ha most is nagyon nyugodtan tudunk dolgozni, a média segíti a munkánkat, a közönség ott lesz, és biztosan segíti a munkánkat, innentől kezdve rajtunk múlik. Ez egy ünnepnap, mert megint meg fog telni a stadion, és megint mindenki összefog. A vége úgyis rajtunk múlik, hogy ez a meccs után is ünnepnap marad-e, vagy pedig egy döntetlen esetén a szokásos... A többiről nem szeretnék beszélni.

Várható volt a következő kérdés: melyik a nehezebb feladat, a Herthát benntartani a német élvonalban, vagy a magyar válogatottat kijuttatni az Európa-bajnokságra?

– Mindkettő nagyon nehéz feladat, először is, mert rutinos játékos vagyok, de fiatal, rutintalan edző. Most értem meg, amikor a komolyabb edzők azt mondják, hogy nem vesznek át csapatot szezon közben, csak télen vagy nyáron. Nagyon nehéz belecsöppenni így a Herthába, hogy nem én csináltam meg a felkészülést, és mindent meg kell változtatni. Ez más típusú munka, hiszen napról-napra dolgozik az ember, és folyamatosan minőségi edzéseket végezhetünk. A válogatottnál nem így van, hiszen tizenkilenc edzést végeztünk, amiből kilenc vagy tíz volt minőségi, ebből lett a hét pontunk. Ez azért sikerülhetett, mert összefogott a csapat, nem azért, mert a Dárdai olyan jó edző. Összefogott a stáb, a csapat, a média, a közönség, és ebből a lelkes magyar csapatból lett a hét pont. Ha ezt fenn tudjuk tartani, senki nem kényelmesedik el, mindenki a saját dolgát csinálja, akkor a továbbiakban is szépen csipegetjük majd a pontokat, aztán legyen úgy, hogy sikerül a Herthával és sikerül a magyar válogatottal is az én történetem, mert az jó belépő egy fiatal edzőnek.

Az is kiderült, hogy a berlini és a hazai körülmények között nem kell az átállással bíbelődnie az edzőnek, hiszen itthon ugyanolyan jók a feltételek, mint a Herthánál.

– A válogatott idehaza más kategóriát képvisel, mert olyan körülmények között készülünk, mintha a Bajnokok Ligájában lennénk. Itt Telkiben a pálya, a gyepmester, a szakács, a takarítónő, a létesítményvezető, mindenki segíti a munkánkat. Ez olyan, mintha a Herthánál lennénk, mindig megkérdeznek, segítőkészek. A csapat ugyanúgy profi, nem kell őket cseszegetni, mert dolgoznak és szót fogadnak, mint a Herthánál. Amit most csinálunk, az nem is magyaros, hanem egy nagyon komoly történet. Ezért kellene jól kijönni belőle, jó lenne, ha az emberek hétfőn boldogan mennének munkába.

Újabb frappáns kérdés vagy felvetés következett: a magyar és a berlini kispadon töltött rövid, de annál intenzívebb időszak vérbeli edzővé tette-e már Dárdait?

– Sosem leszek igazán edző. Szerintem félig mindig játékos maradok, mert úgy tudom fenntartani ezt a motivációt. A pályán nálam rend és fegyelem van, ott nagyon kellemetlen vagyok, talán sokszor is, éppen ezért ezt valahogy kompenzálnom kell. Én ezt a szabadidőben kompenzálom, és amíg ezzel nem él vissza senki, addig rendben van. Intelligens játékosaim vannak itt is, ott is, mert nem élnek vissza vele, egyelőre működik a dolog.

Arról is megkérdezték a kapitányt, hogy mennyire tartja csalókának a görög csapat eddigi egy pontját és rossz szereplését, illetve mennyit lendíthet az ellenfél teljesítményén az új edző személye?

– Az egy pont szerintem csalóka, mert ha őszinték vagyunk, akkor elismerjük, hogy komoly csapatokban játszanak a játékosaik. Gyors játékosaik, jó védőik vannak. Ha szervezetten lépnek fel, nagy csata lesz. Éppen az volt a bajuk, hogy nem voltak szervezettek. Ha az egyik erre megy, a másik arra megy, és nem találják meg a közös irányt, akkor nem lesz soha komoly csapat. Bízom benne, hogy egy darabig még eltart náluk, ami nálunk már megoldódott.

Választ kaphattunk arra is, miért tudja megnyerni a hajrában a meccseinek egy részét válogatottunk edzője. Erre a finn mérkőzés és a Hamburg elleni bajnoki is jó példa, de a románok ellen is a végén jött össze az egyenlítés.

– Olyan kemény munka folyik a mi taktikai rendszerünkben a középpályán, hogy ott mindenki fárad, az ellenfél is, meg mi is. A padon sokszor van olyan játékosom, aki kezdő lehetne. Ezt meg is mondom nekik kezdés előtt, és szólok, hogy ő lesz a következő csere, aki azért megy be, hogy megnyerje a meccset. Ha eltelik hetvenöt-nyolcvan perc, nyúlik a pálya. Tizenöt perc rengeteg idő, manapság ott komolyan meg lehet nyerni a meccset.

A rutinos, idősebb játékosok témaköre volt a következő, hiszen számos tapasztalt tagja van a mostani keretnek (például Király, Hajnal, Gera), fiatalokból viszont egyre kevesebb.

– Segítsetek rajtam! Melyik fiatal játékosunk játszik mondjuk Bajnokok Ligája-mérkőzéseket. Melyik fiatal játékosunk játszik annyi nemzetközi meccset, hogy most be lehessen tenni, és ne az legyen, hogy adott egy rossz passzt, utána meg rá és rám fogják, hogy elment a mérkőzés. Nagyon szurkolok mindenkinek, nagyon aranyos mindenki, de itt a válogatottban nincsenek edzőmeccsek, amin kísérletezgethetnék. Ebben az új rendszerben évente vagy hat-nyolc meccs, ezért ez nem az a pillanat, amikor a fiatalokkal próbálkozhatok. Most a rutinosokat hívtam meg, mert ez egy olyan meccs, amelyen minden rutinra szükség lesz. Amit beléjük tettek az évek során, azt most nekem kellene leszüretelnem. Nagyon rendben van, jól koncentrálnak, a következő két napban sok minden el fog dőlni.

Terítékre került a kapuskérdés, hiszen Király Gábor nem véd a klubjában, Bogdán Ádám pedig többet volt sérült ebben a szezonban, mint egészséges.

– A múltkor is mindenki mondta, hogy Király Gábor nem véd, de végigkísértem a hetet, láttam, hogy a hét elején nem úgy mozog, de szépen fölépítette magát. Csütörtökön odahívtam a kapusokat, és mondtam, hogy ő véd, a mérkőzés után pedig mindenki ütögette a hátamat, hogy ez micsoda nagy húzás volt. Ez az én szemem, ilyen szempontból bízom magamban, eleget láttam. Néhány évet lehúztam a Bundesligában, komoly játékosokkal. Két nap múlva többet tudok mondani. Hogy ki milyen formában van, nem érdekel, mert fel fogunk hozni mindenkit. Itt komoly munka folyik, jó kisugárzású edzők vannak, meg tudjuk oldani, hogy mindenki jó lelkiállapotba kerüljön vasárnapra. Egy mérkőzésre, ilyen szituációban mindenki fel tudja magát szívni. Egy biztos, lehet hogy az utolsó tíz perc döcögni fog, mert nem tudom, ki milyen kondiban van, nem játszottak folyamatosan, idehaza nemrég kezdődött a bajnokság, még nincsenek igazán ritmusban a játékosok. Ezt még össze kell rakni – mondta végül Dárdai Pál.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.