Videoton

Aranyra váltaná a családi ezüstöt

Fejes András gólpasszt adott a Győr ellen; az édesapja nyomdokain haladó hátvéd szeretné stabilizálni helyét a kezdőcsapatban.
 
 

Videoton

Aranyra váltaná a családi ezüstöt

Fejes András gólpasszt adott a Győr ellen; az édesapja nyomdokain haladó hátvéd szeretné stabilizálni helyét a kezdőcsapatban.
 
 
 

Videoton

Aranyra váltaná a családi ezüstöt

Fejes András gólpasszt adott a Győr ellen; az édesapja nyomdokain haladó hátvéd szeretné stabilizálni helyét a kezdőcsapatban.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Bajnoki mérkőzésen másodszor szerepelt a Videoton kezdőcsapatában Fejes András, és a 26 éves védő nem okozott csalódást Győrben. Mozgalmas meccse volt: balhátvédként kezdett – az eltiltott Stopira helyett –, majd Juhász Roland sérülése után belsővédőként fejezte be a találkozót. És nem csak a védekezéshez tett hozzá: erős és pontos beadásából fejelte Nikolics Nemanja a Vidi első gólját.

– Joan Carrillo minden meccs előtt elmondja, mit vár az adott csapatrésztől, ezúttal is így történt. A feladataim közé tartozott, hogy a szélen próbáljak az ellenfél mögé kerülni, szerencsére ez sikerült, így tudtam gólpasszt adni – idézi fel a történteket a Rangadó.hu érdeklődésére Fejes András.

– Az első félidő szerintem rendben volt, bár vezethettünk volna három góllal is. Sajnos a szünet előtt jött a tizenegyes, a második félidőben pedig nem tudtuk igazán játszani a saját játékunkat, bár szerintem az ETO sem, inkább csak vagdosták előre a labdát. Sajnos Juhász Roli sérülés miatt nem tudta befejezni a meccset, ami azért komoly érvágás volt a csapatnak. Így be kellett mennem a védelem közepére, de ez nem jelentett gondot, hiszen a felkészülés alatt végig ott játszottam. Az eredeti posztom a balhátvéd, bár a korosztályos csapatokban annak idején védekező középpályást is játszottam. A meccs után kicsit csalódottak voltunk, mert kettő-null után fájó a döntetlen, de rögtön megbeszéltük a srácokkal, hogy pozitívak leszünk, úgy fogjuk fel, hogy elhoztunk Győrből egy pontot. És ahogy eddig, ezután is előrefelé tekintünk – zárja le a győri történetet a hátvéd, aki azzal is tisztában van, hogy nem lesz könnyű dolga, ha újabb meccseken szeretne a kezdőcsapatban szerepelni, mert a Videotonnál minden poszton többen hajtanak erre.

– A szezon előtt úgy terveztem, harcolni fogok a kezdőcsapatban a helyemért. Amikor azonban a csapat győzelmi szériában volt, érthető módon nem volt oka Joan Carrillónak változtatnia az összetételen, hiszen remekül szerepeltünk, mindenki jól teljesített. Persze, jobb lett volna többet játszani, de az az igazság, én sem változtattam volna a helyében. A Ligakupában szerencsére tudtam játszani, a Magyar Kupában győztes gólom is volt, úgyhogy ez a része rendben van a dolognak – teszi hozzá Fejes.

A mutatott teljesítményét mindenesetre „felpontozza” a gólpassza, amiről csak ennyit fűz hozzá:

– A helyzet nem volt szokatlan, korábban az MTK-ban is feladatom volt felfutni a támadásokkal, ugyanakkor a gólhoz elsősorban az kellett, hogy Nikolics olyan remekül érkezzen középen.

Fejes András a nyáron tért vissza az MTK-tól Fehérvárra, korábban pedig Siófokon is eltöltött két idényt. A Vidi-nevelésű balhátvéd nem elégedetlen azzal, ahogy a pályafutása eddig alakult, ebből a szempontból rá is igaz, ami a csapatra: előretekint.

– Talán csak annyi hiányérzetem van, hogy jó lett volna előbb visszakerülni Fehérvárra. Bár ki tudja, lehet, hogy pont ez a három év kellett ahhoz, hogy itt tartsak. Amit tudtam, megtettem, azon vagyok, hogy a jelen és a jövő rólam is szóljon. A konkurencia erős a poszton, hiszen télen érkezett Stopira mellé Rémi Maréval is, de ez szerintem mindenkinek hasznos, a harc a csapatba kerülésért az edzőnek és a csapatnak is jó.

Fejes minden értelemben a Vidi-család tagja, hiszen édesapja, Fejes Gábor a piros-kékek első igazi nagy csapatának, a bajnoki ezüstérmes Videotonnak oszlopos tagja volt, 1970-ben a magyar válogatottban is szerepelt, adott tehát a példa a fiú előtt. A posztot tekintve is:

– Édesapám rendszerint ott van a meccseimen, ő is örül, ha a kezdőcsapatban vagyok, ráadásul ő is szélső hátvéd volt, úgyhogy a stafétát tényleg tőle vettem át. És erre nagyon büszke vagyok – mondja a családi előzményekről Fejes András. Az idősebb Fejes aligha haragudna fiára, ha az ő ezüstérménél eggyel fényesebbet akasztanának a nyakába a 2015-ös szezon végén.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.