Lapszemle: Kisalföld

Keglovich László 75 éves

Szerdán ünnepel a győriek olimpiai bajnok labdarúgója, a Rába ETO egykori elnökhelyettese és vezetőedzője.
 
 

Lapszemle: Kisalföld

Keglovich László 75 éves

Szerdán ünnepel a győriek olimpiai bajnok labdarúgója, a Rába ETO egykori elnökhelyettese és vezetőedzője.
 
 
 

Lapszemle: Kisalföld

Keglovich László 75 éves

Szerdán ünnepel a győriek olimpiai bajnok labdarúgója, a Rába ETO egykori elnökhelyettese és vezetőedzője.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A köztiszteletben álló sportember a Kisalföld hasábjain mesélt a pályafutásáról. Ifjúkorában csatárként Sopronban előbb a Sotex, majd az SVSE csapatában ontotta a gólokat.

– Sopronban születtem, és az idősebb haverok vittek el a Sotexhez. Rövid idő alatt végigjártam az utánpótláskorú csapatokat és bekerültem a megyei első osztályban szereplő felnőtt együttesbe. Egy évvel később átigazoltam az NB II-es SVSE-hez, majd a következő esztendőben az érettségi után már az ETO-ban szerepeltem – mesélte a ma 75 éves Keglovich László.

Fiatal játékosként kezdetben a csatársorban szinte minden poszton megfordult.

– Az NB I-ben ötvennyolc augusztusában mutatkoztam be a Budapesti Honvéd ellen. A középhátvédjük, Solti úgy összerugdosott, hogy a mérkőzés végén alig tudtam lesántikálni a pályáról.

A gyorsaságával is kitűnő Keglovich az ETO-val káprázatos eredményeket ért el: tagja volt az 1963-ban magyar bajnokságot nyert gárdának, háromszoros MNK-győztes, BEK-elődöntős, ezenkívül nemzetközi kupatalálkozókon olyan csapatok ellen szerepelt, mint a Barcelona, a Milan vagy a Fiorentina. A legnagyobb sportsikerét viszont már hátvédként érte el.

– Amikor Szusza Ferenc visszatért edzőnek az ETO-hoz, észrevette, hogy az egymás közötti játékban jól játszom védőt. Mivel hátul is technikás játékosokat akart szerepeltetni, új megoldásokon törte a fejét. Akkor jött divatba a felfutós hátvédjáték. A Komló ellen, hatvanhétben játszottam először jobb-bekket, kilenc-nullra nyertünk, a Népsportban pedig kilences osztályzatot kaptam. Az NB I-es mérkőzéseimnek csaknem a felét játszottam le jobbhátvédként.

Ekként lett tagja a magyar olimpiai válogatottnak is és 1968-ban Mexikóban részt vehetett az ötkarikás játékokon.

– Már a hatvanas, római olimpia előtt is szerepelt a nevem a keretben, de sajnos kifordult a térdem és itthon maradtam. A mexikói olimpián csak egy selejtező mérkőzést játszottam, amelyen megsérültem. A döntőben négy-egyre győztünk és aranyérmesek lettünk.

Labdarúgó-pályafutását követően elvégezte a TF szakedzői, majd tanári szakát és a győri Bercsényi-gimnáziumban dolgozott; csapataival többször is remekeltek az országos középiskolai bajnokságban, a diákolimpiákon. Emellett edzősködött, több későbbi neves, válogatott futballista is nála ismerkedett meg a sportág alapjaival. Az ETO elnökhelyettese, vezetőedzője, elnökségi tagja is volt, a klubtól is vonult nyugdíjba. Azóta is rendszeresen részt vesz az öregfiúk-csapat összejövetelein.

– Jól érzem magam az öregfiúk között, jó érzés tartozni valahová. Hetente háromszor most is lábteniszezem a stadionban. Még megtűrnek a pályán – teszi hozzá nevetve. – Tisztelnek nagyon, nem szólnak érte, ha hibázok. Néha talán sikerül azt is bizonyítani, hogy nem felejtettem el játszani.

Természetesen nem hiányzik a Győri ETO mérkőzéseiről sem.

– Reménykedem benne, hogy tavasszal jobb csapatunk lesz. Miriutát régóta ismerem, jó játékos volt, kemény edző lett belőle. Egyetértek vele, hogy két szélső hátvédet igazoltunk, tavaly itt sokszor voltak gondjaink. Talán a középpályán kellene még erősíteni.

Keglovich László mindig azt csinálhatta, amit a legjobban szeretett: a sportot, a labdarúgást. Boldog ember, erre koccintanak majd a napokban a családban, a barátokkal és az öregfiúkkal is.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.