A tárgyalóteremből jelentjük

Senki nem terhelte Aczél Zoltánt a bundaügyben

Öten tettek tanúvallomást kedden a bíróságon.
 
 

A tárgyalóteremből jelentjük

Senki nem terhelte Aczél Zoltánt a bundaügyben

Öten tettek tanúvallomást kedden a bíróságon.
 
 
 

A tárgyalóteremből jelentjük

Senki nem terhelte Aczél Zoltánt a bundaügyben

Öten tettek tanúvallomást kedden a bíróságon.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Kedden a Fővárosi Törvényszéken folytatódott a hazai büntetőügy tárgyalássorozata. A bíróság az Aczél Zoltán ügyvédje, Czeglédy Csaba által indítványozott tanúkat hallgatta meg. Közülük a Siófok és a Kaposvár korábbi, a Dunaújváros jelenlegi kapusa, Milinte Árpád a múlt héten felhívta a bíróságot, hogy ma déltől vidéken egy temetésen kell részt vennie, ezt a bírónő akceptálta, ezért a következő tárgyalási etapban hallgatják meg.

Így Nagy Lajos, a Siófok egykori játékosa – a Pest megyei első osztályban szereplő Biatorbágy jelenlegi játékosedzője – volt az első tanú. A középpályás annak idején csapatkapitány és állandó kezdő volt. Nagyon jó szakmai kapcsolatban voltak, „jó edzőnek tartottam, de némi távolságot tartottunk, bár emberileg sem volt semmi gondom vele” – mondta. Visszaemlékezett a Honvéd elleni, idegenbeli kupaelődöntő-visszavágóra (2-2), amelynek második félidejében kiállították.

Leszögezte, hogy mindenképpen meg akarták nyerni a találkozót. A 2008–2009-es szezon összes kupameccsét és bajnoki találkozóját figyelembe vége csak ekkor volt csere – máskor mindig kezdett –, aminek az okát azóta sem érti, és nem emlékszik semmi különös okra vagy indokra. Pedig magát önérzetes embernek tartja, tehát ha valami különös sérelem érte volna ezzel kapcsolatban, arra bizonyára emlékezne.

Ami a bajnokságot illeti, még tavasszal is bíztak a bennmaradásban, elmondása szerint a zalaegerszegi meccs volt az utolsó szalmaszál ennek kiharcolása érdekében, ezért a szezon egyik legjobb játékát nyújtották a ZTE otthonában (végül 5-3-ra kikaptak).

Az ügyész kérdésére Nagy Lajos határozottan leszögezte, hogy a siófoki időszakban egyszer sem keresték meg a csapattársai bundázási szándékkal, és nem jutott tudomására, hogy bárki manipulálta volna a meccseket. Andruskó Attiláról elmondta, hogy eredetileg védekező középpályás volt a posztja, ennek ellenére néhány alkalommal játszott középhátvédként, de nem emlékszik, miért. Emlékei szerint Aczél Zoltánnak nem volt beleszólása a premizálási rendszerbe, arról pedig nem tud, hogy a vezetőedzőnek joga volt-e bárki ellen fegyelmi eljárást indítani.

Elhangzott, hogy Aczél Zoltán közvetlenebb kapcsolatban volt azokkal a játékosokkal, akikkel régebb óta dolgozott – például Horváth Gáborral –, velük többet beszélgetett. A kispesti kupameccsre visszatérve: nem emlékszik, hogy sérült lett volna, és arra sem, hogy ki szerepelt helyette. Nagyon haragudtak a játékvezetőre, amiért jogtalanul kiállította őt 2-1-nél. Biztos benne, hogy semmilyen gyanús jelet nem észlelt a csapattársain. A bírónő konzekvensen erőltette az Andruskó-témát, de a tanú szerint nem okozott gondot, hogy ő volt a középhátvéd.

Horváth Gábort szakmailag jó játékosnak tartotta, védőerényekkel felvértezve, de ami a hozzáállását illeti, rendszeresen noszogatni kellett. Arra sem tudott visszaemlékezni, hogy Aczél Zoltán közvetlenül a meccsek előtt, vagy az előző napon hirdetett kezdőcsapatot. Szinten nem emlékszik, hogy Horváth Gábor életvezetésével bármilyen probléma lett volna, bármilyen élvezeti cikkel (alkohol, kábítószer) rendszeresen élt volna.

A zalaegerszegi találkozó hajrájában sérülés miatt le kellett cserélni. A lefújás után nagyon csalódottak voltak, de személy szerint senkit nem vontak felelősségre a gyenge teljesítménye szerint. Abban az idényben bárkivel felvették a versenyt, soha nem kaptak ki megalázó különbséggel. Vegyes érzésekkel lépett pályára azon a meccsen, hiszen korábban nyolc évig a ZTE-t erősítette.

Ezután Andruskó Attila emelkedett szólásra, és megjegyezte, hogy nem játszott középhátvédet a Honvéd otthonában, erről soha nem is volt szó. Aczél Zoltán közölte, hogy a ZTE elleni sem belsővédő-poszton kezdett, a találkozó közben, kényszerből került oda. A két sztenderd középhátvéd egyébként Sütő László és Hegedűs Gyula volt Siófokon. A zalaegerszegi meccs szünetében Sütő László sérülés miatt kért cserét.

Nagy Lajos elmondta még: Kugyela Zsoltot nem ismerte, nem is hallott róla. Még egyszer hangsúlyozta: nem fordult meg a fejében, hogy a csapattársai közül valaki ne tett volna meg mindent a győzelemért – bár óriási hibák voltak védekezésben a ZTE otthonában, például teljesen fölösleges tizenegyest csináltak. Czeglédy Csaba hangsúlyozta: az egerszegi meccs után Sütő László nem lépett pályára bajnoki meccsen...

A ZTE FC korábbi elnöke, Nagy Ferenc következett. Elmondása szerint a Siófok elleni meccsük komoly jelentőséggel bírt, mert az NB I élcsapatai közé tartoztak, folyamatosan a dobogón álltak vagy dobogós helyezésért küzdöttek, tehát egyáltalán nem volt mindegy, milyen eredmény születik – tehát erkölcsileg és anyagilag is rendkívül fontos volt az éremszerzés a vezetők és a játékosok számára egyaránt. Ő is úgy emlékezett, hogy a Siófok számára komoly tétje volt az egerszegi meccsnek.

A korábbi elnök emlékei szerint a siófokiak az első félidőben alaposan meglepték a hazaiakat, végig nyílt sisakos találkozó volt, mindkét együttes szinte végig támadott, és a játékosok egyéni képességei döntöttek. Nagy Ferenc elmondta: Waltner Róbert olyan fanatikus támadójátékos volt, akinek nemhogy a feladatai közé tartozott a gólszerzés, hanem a lételeme volt. Ha nem tudta megtenni két-három mérkőzésen keresztül, szabályosan belebetegedett. Ugyanez lekottázódott a játékán a balatoniak elleni, mert számos helyzete kimaradt – tizenegyest is hibázott –, mire végül sikerült betalálnia. A bírónő kérdésére a tanú elmondta, hogy Kugyela Zsoltot nem ismeri, nem emlékszik, hogy valaha látta volna.

Arra sem emlékszik, hogy meglepte volna őket valamilyen furcsaság a Siófok összeállításában. Hogy ki szabálytalankodott a tizenegyes előtt a vendégek közül, arra nem tudott visszaemlékezni. „Minden gólt védekezési hiba előz meg” – mondta Nagy Ferenc, de a bírónő kifejtette, hogy ő már látott olyan találatot, amelyhez nem kellett ilyesmi.

Mivel Kenesei Zoltán elsőrendű vádlott betegen jelent meg a tárgyaláson, ezúttal több szünetet tart a bírónő.

Csorba Ottó, a BFC Siófok korabeli ügyvezetője következett. Elmondta, hogy Sütő László biztosan a csapat tagja volt 2009 elején, amikor Aczél Zoltánt szerződtették vezetőedzőnek, Horváth Gáborral és Andruskó Attilával kapcsolatban viszont nem emlékszik, pontosan mikor érkeztek. A trénerről elmondta: cégjegyzésre nem volt jogosult, önállóan nem képviselhette a gazdasági társaságot, vezető tisztségviselő sem volt, munkáltatói jogokat nem gyakorolt, illetve munkajogi értelemben nem volt vezető állásban. A játékosokkal való szerződéskötésekre nem volt hatással, gazdasági-pénzügyi kérdésekben nem dönthetett – a prémiumok kivételével. A játékosokkal nem egyeztettek, mielőtt Aczélt felkérték a csapat élére, és neki sem volt olyan feltétele a szerződés aláírásához, hogy bizonyos labdarúgókat a keretben szeretett volna látni.

A kiesés ellenére emberileg egyik játékossal, illetve az edzővel sem volt semmi problémája. Aczél szabadon távozhatott az edzői posztról, de a szellemisége, és a csapat körül uralkodó – többnyire pozitív – légkör miatt szerették volna, ha marad. Tárgyaltak is erről, de végül nem vállalta, mert az első osztályból volt ajánlata. Az ügyész kérdésre Csorba elmondta, hogy a klubon belül írott szabály nem volt arra vonatkozóan, hogy a bundázást, bundagyanút jelenteni kell, és a szerződésekben sem tértek ki erre. Fel sem vetődött bennük mérkőzések befolyásolása, tehát szankciórendszert sem dolgoztak ki ilyen esetre.

Nem emlékszik, hogy Aczél Zoltán jelezte volna, hogy bárki gyanús lenne számára, vagy gond volna a hozzáállásával, és azt sem tudta felidézni, hogy bármiféle fegyelmi ügy előfordult volt. Az apróságokkal – pl. edzésről való késés – kapcsolatban a mindenkori az edző döntött. Szakmai kérdésekben nem szóltak bele az edző munkájába. A korabeli ügyvezető a hazai bajnoki meccseken semmi gyanúsat nem észlelt. Életvezetési problémákról, élvezeti cikkek fogyasztásáról szóló információk nem jutottak el a tanúhoz, máskülönben fegyelmi eljárást kezdeményeztek volna az illető ellen.

Andruskó a munkabérek és egyéb juttatások időben történt kifizetéséről érdeklődött, Aczél pedig hangsúlyozta, hogy 18 pontot szereztek az ő irányításával, ami a tavaszi tizedik helyhez volt jó. Csorba ezután elmondta, ha jól emlékszik, kihirdették a játékosok körében, hogy az esetleges Magyar Kupa-aranyéremért járó MLSZ-díjazást – milliós nagyságrend – teljes egészében szétosztották volna közöttük. Végül elhangzott: Kugyela Zsoltot ő sem ismeri.

Nemes Ferenc, a BFC Siófok egykori résztulajdonosa, az MLSZ korábbi alelnöke, majd ügyvezető elnöke volt a következő tanú. 2009 tavaszán számos egyéb elfoglaltsága miatt a napi ügyekben nem igazán tudott belefolyni. A vezetőedzővel ennek ellenére gyakran konzultált, hiszen Aczél Zoltán a válogatott szakmai stábjában is tevékenykedett, Nemes pedig mindig ott volt a nemzeti csapat meccsein. A résztulajdonos annak idején Erwin Koeman szövetségi kapitány, illetve más klubvezetők véleményét is kikérte az edzővel kapcsolatban, és mindannyian pozitívan beszéltek róla. Sütő Lászlót és Horváth Gábort régről, még a bodajki időszakból ismerte, és teljesen meg volt velük elégedve.

Aczéllal szemben az volt az elvárás, hogy a maximumot hozza ki a csapatból, és a maximálisan megszerezhető pontmennyiséget szerezze meg. A tanú vélekedése szerint az edző mindent elkövetett, hogy összejöjjön a bennmaradás, de végül nem sikerült, ám ez az őszi rossz szereplésnek tudható be. A zalaegerszegi meccsre visszaemlékezve elmondta: annak idején is úgy vélték Nagy Ferenccel – akivel egymás mellett ültek –, hogy a Siófok nagyon jó teljesítményt nyújt. Támadószellemben futballoztak a vendégek, mert rajtuk akkor már az egy pontok nem segítettek – a jobb csapatnak számító hazaiak pedig kihasználták, hogy az ellenfél kinyílt.

A Honvéd elleni kupaelődöntő-visszavágóról elmondta: a siófoki csapat mindent elkövetett, hogy továbbjusson, de a játékvezető tévedése kiesést eredményezett – Aczél össze is szólalkozott a bíróval a lefújás után. Milinte Árpád helyett Szalma Pál védett, illetve Nagy Lajos nem volt kezdő, de ez nem volt furcsa a korábbi résztulajdonos számára. A városvezetés számára az 1984-es kupaarany miatt elvárta, hogy a csapat meneteljen a sorozatban, és ismét jusson a fináléba. Nem volt neki gyanús vagy feltűnő, hogy a zalaegerszegi meccsen Andruskó középhátvédet játszott, erre egy példát mondott: a most hétvégi Ajka–Siófok meccsen a vendégvédelemben sérülések miatt csak egy védő szerepelt.

Az anyagi ügyekről – arculatátviteli szerződésekről, összegekről – az egyéb elfoglaltságai miatt nem sok konkrétumot tudott mondani, ezt a bíróság és az ügyész furcsállta, hiszen többségi tulajdonos volt annak idején a gazdasági társaságban.

Aczél Zoltán sérelmezte, hogy az ügyészek rendszeresen, rosszindulatúan azt sulykolják, hogy jelentett-e a klubvezetés felé, de szerint egy 18 pontos bajnoki tavasz, illetve egy kupaelődöntő során nem volt mit jelentenie. Mission Impossible-nek nevezte a korabeli, siófoki helyzetet, és úgy vélte, ehhez képest fényesen sikerült a szerepelésük, ezért azt kellett volna jelentenie, hogy készítsenek egy fél mellszobrot számára/számukra!

Fél 12-kor Gábor Tibor került sorra, aki annak idején az újpalotai Pólus Centerben működő játékterem üzletvezetője volt. Aczél Zoltánnal szóbeli megállapodásuk volt, hogy a tévé által közvetített (pl. Bajnokok Ligája vagy Európa-bajnoki) labdarúgómeccsekkel kapcsolatban tevékenyen részt vesz az üzletmenetben. Tartozása soha nem volt a kaszinó felé, egyáltalán nem volt játékfüggő – relaxációként ment a játékterembe. Nem volt kiemelt játékos, olykor napi szinten látogatta az üzletet, de olykor hetekig-hónapokig nem ment be. Napi 30 ezer forint értékű játékpénzt kapott, de a lényeg az volt, hogy a személye vonzotta a látogatókat, népszerű volt, kérdezhettek is tőle.

A 30 ezret általában eljátszotta, és időnként játszott saját pénzzel is 10-20 ezres nagyságrendben. A jelenlévő vádlottak közül mást látásból nem ismer.

A bírónő ebédszünetet rendelt el.

FRISS:

Az ebédszünet után tévét néztek a vádlottak, az ügyészek, a védőügyvédek és a bírónő. Először a Zalaegerszeg–Siófok (5-3) bajnoki meccs összefoglalóját vetítették le. „Szurkolni szabad?” – kérdezte az egyik ügyvéd. „Leginkább a védencének kell szurkolnia” – reagált a bírónő. Az nem derült ki, hogy ennek a felvételnek a megtekintésével mit akart bizonyítani az ügyészség.

Közben Kugyela Zsolt, Horváth Gábor és Kerényi Norbert is bejelentette, hogy személyi körülményeikben változás történt a korábbiakhoz képest: mindhármuknak gyermeke született.

Végül a 2008-as Siófok–Zalaegerszeg (1-4) bajnoki meccs teljes felvételét tekintették meg az egybegyűltek... A tárgyalássorozat csütörtök reggel folytatódik.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.