Nem akart vezetőedző lenni!

Sándor István 67 évesen sem fél a munkától, ha kell, huszonnégy óra alatt huszonötöt dolgozik a labdarúgásban.
 
 

Nem akart vezetőedző lenni!

Sándor István 67 évesen sem fél a munkától, ha kell, huszonnégy óra alatt huszonötöt dolgozik a labdarúgásban.
 
 
 

Nem akart vezetőedző lenni!

Sándor István 67 évesen sem fél a munkától, ha kell, huszonnégy óra alatt huszonötöt dolgozik a labdarúgásban.

Kisebb szervezeti átszervezést hajtott végre az utánpótlásában a Győri ETO FC. Liszkai Dezső utánpótlás-igazgató munkáját Klement István új beosztásban segíti, az edző mostantól a 16-20 éves korosztály csapatjáték-képzéséért felel, míg az NB II-es csapat irányítását Sándor István veszi át, aki eddig az élvonalbeli együttes egyik pályaedzője volt.

Eddig a hír, amelynek elolvasása után a Rangadó.hu máris tárcsázta Sándor István telefonszámát... A 67 éves kárpátaljai mester készségesen, őszintén, a tőle megszokott kedvességgel válaszolt kérdéseinkre, és rögtön egy meglepő kijelentéssel kezdte a beszélgetést!

– Nem akartam vezetőedző lenni! Persze, nem azért, mert a munkától féltem – szögezte le azonnal a Rangadó érdeklődésére Sándor István. – Mondtam a vezetőknek, hogy vállalom a feladatot, de hírnév nem kell. Voltam én már eleget vezetőedző az életemben. Ha egyszerűen csak azt mondják, ülj le a kispadra, nem ültem volna le! De ezt az egészet olyan profi módon előadta Tarsoly úr, hogy szükség van a tapasztalatomra, a tudásomra, hiszen sok időt eltöltöttem csapatoknál... Azt kérte, az utánpótlás, illetve a felnőtt keret közötti átmeneti időszak nehézségei közepette segítsem a játékosokat. Én egy beosztott vagyok, és klub érdekében hajlandó vagyok bármit megcsinálni, csak egyet kértem, hogy ne legyen ott a vezetőedző megnevezés. De sajnos ezt nem lehetett megoldani.

– Ha ön dönthetne, mi lenne a neve a pozíciójának?

– Szaktanácsadó, pályaedző, vagy hívják akárminek! Nem a munka miatt mondom... Két fiatal edző lesz mellettem, de az utánpótlásban a fiatalabbakkal dolgozókat is megkérdezzük, hogy kiket ajánlanak ide. Az is a feladataim közé tartozik, hogy edzőket neveljek, mellettem tanuljanak valamit. Mondtam nekik, ha jónak látják, amit mondok, sajátítsák el, de amit rossznak látnak, azt dobják félre! Bólogató Jánosok nem kellenek! Mondják el a véleményüket, hiszen ha mindenki csak bólogatna nekem, és én mondanék valami hülyeséget, az egész csapat elmenne abba a hülye irányba!

– Egy ilyen nagy klubon belül mi lenne az ön számára legideálisabb pozíció?

– Nagyon jó munkám volt ezelőtt! Hálás vagyok a sorsnak, hiszen egész életemben vezetőedző pozícióban voltam, kivéve egy-két évet, még fiatalkoromban. Mindig úgy zajlott a munka, ahogy elképzeltem. Az utóbbi időben segíthettem Mezey György és Varga István munkáját Székesfehérváron, illetve dolgozhattam Pintér Attila és Csertői Aurél mellett az ETO-nál. Mindez nagyon jól jött nekem, hiszen más szemmel néztem kívülről a dolgokat, és nagyon sok mindent tanultam ezektől az emberektől. Az én munkámban ez is segítség lesz!

– Abban bizonyára egyetértünk, hogy egy tehetséges társasággal dolgozhat a jövőben!

– A két legfontosabb dolog: a fegyelem és a munka. Én ebben hiszek, és nagyon keményen megkövetelem az edzésen, hogy mindenki tegye oda magát. Az öltözőben elmondtam, hogy a klub mindenben segíti a játékosok fejlődését, de aki ezt a kettőt nem képes betartani, annak nem is kell jönnie. Tehetséges társaság, ez biztos, különben nem lennének itt. A kérdés az, hogy hány játékost nevelünk NB I-es, illetve válogatott szintre, hány emberből lesz komoly profi futballista. Ezt majd az idő eldönti...

– Mi a fontosabb, a nevelés vagy az eredmény?

– Elsődleges célunk, hogy futballistákat neveljünk. Én nem félek a munkától, ha kell, huszonnégy óra alatt huszonötöt dolgozok a labdarúgásban. A tabellát elnézve, persze, most az a legfontosabb, hogy mindenképpen bennmaradjunk!

„A futballban nincsen demokrácia. Sok más mellett ezt is megtanultam az egykori híres szovjet mestertől, Lobanovszkijtól, aki azt mondta, ahol a demokrácia kezdődik a fociban, ott ér véget az eredményesség.”

Sándor István

A kárpátaljai születésű labdarúgó játékosként 1967-ben a Szpartak Zsitomir, edzőként pedig 1982-ben a Csernovszkij csapatával ukrán bajnokságot nyert. A szakember 1989-ben települt át Magyarországra. Először az NB II-ben kiesőhelyen álló Nyíregyháza kispadjára ült le. A kiesőjelölt csapatból az 1991–1992-es szezonra élcsapatot varázsolt, feljutottak az első osztályba, ahol azonban a távozó Sándor István nélkül nem tudtak megkapaszkodni. Pályafutásának következő állomása Diósgyőr volt, innen került Akasztóra, a Stadler FC-hez, ahol kezdetben szakmai igazgatóként tevékenykedett. A gyenge bajnoki kezdés után azonban hamarosan átvette Ioan Patrascu helyét, és egészen 1997 végéig ő irányította a csapatot.

Sándor István személye a magyarázat a klub számos nyírségi-borsodi, valamint ukrán játékosára, az edző jó érzékkel vitt játékosokat Akasztóra, ritkán okoztak csalódást. A klub megszűnését követően alacsonyabb osztályú csapatok edzője volt, tevékenykedett a Dunakanyar-Vác szakmai igazgatójaként, egyben vezetőedzőjeként. 2008-ban az NB II Keleti csoportjában szereplő Jászberény együttesétől Székesfehérvárra került, ahol pályaedzőként dolgozott. 2009 nyarán a Győri ETO-hoz került, ahol előbb Pintér Attila, majd Csertői Aurél munkáját segítette. 2004–2005-ben már dolgozott a kisalföldi klubnál, akkor játékos-megfigyelőként. Új csapata, a Győri ETO FC II a másodosztály Nyugati-csoportjának 12. helyén áll a bajnokság felénél.

Sándor István mindkét fia bemutatkozott már az élvonalban. Sándor György az Újpest, a Győr, az angol Plymouth, illetve a bolgár Liteksz Lovecs egykori, a bajnok Videoton jelenlegi középpályása, a magyar válogatott tagja. Ifj. Sándor István a Honvéd, a Tatabánya és az FC Fehérvár színeiben szerepelt az élvonalban, majd Fehéroroszországban légióskodott.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.