Karrier

„Életem legrosszabb három hónapján vagyok túl”

Vermes Krisztián a felmentés ellenére sem bánta meg, hogy februárban Mezőkövesdre igazolt.
 
 

Karrier

„Életem legrosszabb három hónapján vagyok túl”

Vermes Krisztián a felmentés ellenére sem bánta meg, hogy februárban Mezőkövesdre igazolt.
 
 
 

Karrier

„Életem legrosszabb három hónapján vagyok túl”

Vermes Krisztián a felmentés ellenére sem bánta meg, hogy februárban Mezőkövesdre igazolt.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Három fordulóval a bajnokság vége előtt távozott a bennmaradásért küzdő Mezőkövesd kispadjáról Véber György. A vezetőedző menesztését megelőzően a klubvezetés három általa hozott játékost – Rajczi Pétert, Farkas I Balázst és Vermes Krisztiánt – is felmentett a munkavégzés alól. Vermest a télen Újpestről üldözték el, a lilák egykori csapatkapitánya a DigiSport kedd reggeli műsorában beszélt a vesszőfutásáról.

– Önök után most Véber Györgyöt is elküldték, logikus folyamat ez?

– Szerintem már az sem volt túl logikus, hogy hármunkat elküldtek pont egy olyan fontos meccs előtt, amivel azért sok minden alakulhatott volna másképp – kezdte Vermes Krisztián. – Nem mondom, hogy nincs esély, de rettentően nehéz a Mezőkövesd helyzete. Ezek után talán várható volt, hogy Véber Györgynek is így alakul a sorsa. Én őt nagyon szeretem mint edzőt, mint embert. Mindig őszinte volt, akárhol nyilatkozott, és velünk is az öltözőben. Ritka az ilyen edző. Nem mondom, hogy nem várt dolog volt, de így alakult, én is tegnap értesültem róla.

– Akkor erre azért lehetett számítani?

– Úgy gondolom, hogy ez azért már benne volt ott a levegőben, hogy így alakulhat a sorsuk. Még egyszer mondom, hogy nagyon sajnálom.

– Volt már ilyen különösen furcsa, rossz szezonja?

– Nem, életem legrosszabb három hónapján vagyok túl. Kezdődött az egész Újpesten, azon nagyon nehéz volt túltennem magam érzelmileg, de jött egy új lehetőség. Egyik részről sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és valószínűleg ez lett ennek az eredménye.

– Milyen reményekkel érkezett Mezőkövesdre?

– Bizonyítani szerettem volna. Sokan szkeptikusak voltak, amiért nem nagyon játszottam az előző időszakban. Volt bennem bizonyítási vágy. El kellett sajnos jönnie ennek a korszaknak az életemben, mert eddig nagyjából minden jól alakult. Minden ember életében van olyan pillanat, vagy hónapok, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerette volna. Ez most sajnos nálam így történt, az első mérkőzésen egy szerencsétlen sérülést szenvedtem. Ez benne van a futballban, és semmi korábbi sérülésemhez nem hasonlítható. Egyszerűen rácsúsztak a bokámra, beszakadt a bokaszalagom és három meccset ki kellett hagynom. A következő pályára lépésemnél pedig kiállítottak, de én sem így terveztem. Így alakult, persze nem így szerettem volna. Vasvillám kergethetnek, hogy miért így történt, de én sem tudom. Talán a sors hozta ezt a pechsorozatot.

– Véber György mit várt öntől?

– Ő is azt várta, hogy odateszem magam. Minden egyes játékostól ezt várja, de velem külön leült beszélni, és tudta, hogy van bennem bizonyítási vágy. Mondtam már neki, és valószínűleg fogunk még beszélgetni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, és ahogy talán ő is várta volna, de sajnos ilyen az élet.

– Hármuk felmentésére lehetett számítani?

– Megmondom őszintén, hogy váratlan volt ez az egész. Egyik napról a másikra egy edzés után felhívattak hármunkat, és közölték velünk, hogy ez a helyzet. Felmentettek minket a munkavégzés alól, tehát nem biztosítanak nekünk edzéslehetőséget, ezáltal nem is játszhatunk a bajnoki meccseken. A tulajdonos és az ügyvezető közölte ezt velünk.

– Mit szólt ehhez az akkor még regnáló Véber György?

– Lementünk hozzá, közöltük vele, hogy ez történt. Mondta, hogy ő is aznap tudta meg, és neki semmi beleszólása nem volt ebbe. Sok olyan hírt hallottam, hogy ezt Véber György kezdeményezte, de ez nem így történt, az edzői stábnak ebben nem volt beleszólása.

– Mi lehetett a probléma? Csípte a szemüket a hármuk fizetése?

– Nem hiszem, hogy a fizetéssel lett volna a gond, mert nem csillagászati összegekért igazoltunk oda. Ez egy váratlan döntés volt, aminek a részemről az áll a hátterében, hogy keveset játszottam. Azt gondolom, hogy akkor sem így kellett volna az egészet intézni.

– Így lehet olcsóbban megszabadulni a játékosoktól?

– Az lett volna az emberibb része, ha a szezon végén köszönik meg. Így is azért meg kell még egyeznünk néhány dologban. Június harmincadikáig nekünk még szól a szerződésünk, azt, hogy milyen formában, azt meg kell még tárgyalnunk. Ezzel nem tud mit csinálni az ember, ha odanyújtják neki a papírt, hogy nem számítanak rá. Eleve az ember így már rossz szájízzel menne edzésre, úgy meg nem is lehet teljesíteni.

– Megbánta, hogy Mezőkövesdre igazolt?

– Nem, egyáltalán nem bántam meg. Nagyon örültem a csapattársaknak és az edzői stábnak. Úgy gondolom, hogy egy jó kis stáb alakult ki jó emberekkel. Ritkán találkoztam ilyen őszinte csapattársakkal, akikkel így tudtam beszélgetni. Ezzel a miliővel nem is volt gond. A csapatot sok atrocitás éri a rossz szereplés miatt, de csak most kóstoltak bele, hogy milyen az NB I. Ehhez mérten azért jó pár mérkőzésen teljesítettek úgy, mint ahogy a top csapatok az élvonalban. Sajnos ennek nem lett meg az eredménye, és emiatt folyamatosan a negatív jelzőket kapja a csapat, pedig úgy gondolom, hogy nem érdemli meg.

– Mi hiányzott ahhoz, hogy néhány ponttal több legyen és másképp tekintsenek erre a csapatra?

– Gól nélkül sajnos nem lehet győzni. A helyzetkihasználásunk még ötven százalékos sem volt. Voltak olyan meccsek, ahol a rengeteg helyzetünket nem tudtuk berúgni, és az utolsó percekben kaptunk egy gólt. Hiába játszott fölényben, ameddig a Mezőkövesd nem tud gólt rúgni, addig a három pont sem lesz meg.

– Mekkora esélyt lát a bennmaradásra?

– A történtek ellenére én szurkolok nekik, és üzenem is, hogy tegyék oda magukat. Ez a csapat valamivel azért többre képes, mint ahol áll. Én csak annyit tudok mondani, hogy hajrá fiúk. Remélem, hogy felszívják magukat.

– Mik a tervei a pechsorozata után?

– Nem tudom még, hogy mit hoz a folytatás. Egyelőre csapatot kell találnom, ahol edzhetek. Van még három hét, és nem szeretném abbahagyni, formába szeretnék lendülni. Érdekes a dolog, mert pont a Fradi elleni mérkőzés előtt nagyon jó formában éreztem magam, tehát minden adott volt ahhoz, hogy játsszak. Jelen pillanatban edzéslehetőséget szeretnék, majd a későbbiekben pedig egy csapatot.

– Itthon?

– Igen. A magánéletem úgy alakult, hogy lassan apai szerepre készülök, úgyhogy szeretném egyelőre itthon tervezni a dolgokat.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.