Bajnokok Ligája – elemzés

A tökéletes taktika

Az Atlético Madrid játéka nagyon bevált az elődöntő szerda esti visszavágóján, de ehhez kellettek a Chelsea védőinek hibái is.
 
 

Bajnokok Ligája – elemzés

A tökéletes taktika

Az Atlético Madrid játéka nagyon bevált az elődöntő szerda esti visszavágóján, de ehhez kellettek a Chelsea védőinek hibái is.
 
 
 

Bajnokok Ligája – elemzés

A tökéletes taktika

Az Atlético Madrid játéka nagyon bevált az elődöntő szerda esti visszavágóján, de ehhez kellettek a Chelsea védőinek hibái is.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A mérkőzés előtt

Chelsea José Mourinho a kezdő-tizenegy összeállításánál több érdekeset is húzott. Azpilicueta lett a jobboldali középpályás, nyilván azért, hogy a középpályás-védekezés stabil legyen, és az angolok jobboldalán ne rohangáljon az ellenfél egyik legnagyobb fegyvere, Koke. Sok érdekességet ígért David Luíz szerepeltetése a szűrő középpályán, mert bizonyára az volt a feladatköre, hogy „vedd fel a szervező játékost, és daráld le, még mielőtt elkezd osztogatni”. Tehát Mourinho otthon sem fog változtatni a biztos védekezésen alapuló taktikán.

Atletico Ezúttal is a megszokott összetételben láthattuk őket, annyi változással, hogy Gabi nem játszott eltiltása miatt. A vonal 4-4-2-t alkalmazták, ami labdatartás szempontjából kedvező, viszont ha Willian középen kiugrik, akkor nincs ember a középpályán, aki találkozzon vele, így tehát sok érdekességet szülhet ez a mérkőzés folyamán. Simeone kétcsatáros rendszere már nem divat, de rendkívül hatásos tud lenni olyan elosztásban, amit az eddigi mérkőzéseiken láthattunk. Adrian mozog és zavart kelt a védelemben, közben a középpályáról jön egy mélységi passz, amivel a többnyire diagonálisan mozgó Diego Costa veszélyes lehet a kapura. Nagy taktikai csatát várhattunk a visszavágón.

Az első félidő

Az Atlético a várakozásoknak megfelelően járatta a labdát, ezzel sok gondot okozott a Chelsea nem túl mozgékony belsővédő-párosának, ez eredményezte a negyedik percben a kapufát is. A 10-12. perc környékén kezdtek éledezni az angolok, és mindenki számára körvonalazódni látszott, hogy ki is az embere az egy-egy elleni szituációban. A játék teljesen kiegyenlített volt a mérkőzés ezen szakaszában, a Chelsea és az Atlético is gólra törően játszott, viszont a spanyolok középpályásaiban nem volt benne a váratlan. A hazaiak eddig kiválóan csinálták azt az emberfogós taktikát, amit Mourinho kitalált, „mindenkinek legyen embere, kivéve David Luíznak, mert ha egy Atlético-játékos lefordul valakiről, ott ő biztosít és takarít”.

A 32. percben viszont Terry combja meghúzódott, ami a mérkőzés kimenetele szempontjából döntő volt, mert ezáltal felborulni látszott a Mourinho által megtervezett biztos védekezés. A 36. percben a korábbi Atléticó-játékos, Torres megszerezte a vezetést a házigazdáknak. A gólt Mario Suarez és Miranda hibájának köszönhette a Chelsea, ezzel nem kicsinyítve Torres érdemeit. A gólt követő percekben szakmailag érdemleges dolog nem történt. A 44. percben hatalmas védelmi hibát követően egyenlített az Atlético, a komplett londoni védelem egyszer csúszott el a mérkőzésen eddig, és ez meg is bosszulta magát, mert Adrian Lopez 10-11 méterről a hálóba bombázott (1-1).

A második félidő így rendkívül izgalmasnak ígérkezett, mert a Chelsea-nek támadnia kellett mindenáron, ha ott akart lenni Lisszabonban, az Atléticónak viszont nem kellett mindenáron akcióznia, viszont a spanyol együttes nem a bunkerfociról híres. Az első félidőben teljesen más játékot láthattunk, mint az első mérkőzésen, a hazai csapat most nem csak védekezett, hanem a biztos védelmen alapuló taktikát kreatívabbá és szórakoztatóbbá tette a 4-5-1-es hadrenddel.

Ezzel szemben az Atlético az első 15-20 percben nem találta a ritmusváltásokra a kellő rést, emiatt kissé megilletődöttnek tűnt a játéka. A Chelsea kellemetlen emberfogásos védekezése – biztosítóval – kifogott a vendégeken, s az volt a kérdés, vajon a két belsővédő, vagy David Luiz fog hamarabb hibázni, amire a választ később meg is kaptuk. Ahogy telt az idő az első félidő folyamán, a Chelsea megszerezte a vezetést, és érthetetlen okból nem a fegyelmezett védekezést csinálta tovább a hátralévő 8-10 percben, és ez meg is bosszulta magát, mert a félidő hajrájában jött az egyenlítő-találat, amivel nehezebbé tették saját dolgukat a hazaiak.

A második félidő

A második felvonás egy hatalmas Cahill- és Ivanovics-hibával kezdődött, ami majdnem gólt eredményezett, de Schwarzer védett. A Chelsea a második félidő első 15 percében látványosan nagyobb iramot diktált ellenfelénél, és az 53. percben is egy százszázalékos ziccert védett Courtois. Egy perccel később Mourinho cserélt, levette Ashley Cole-t, a helyére érkezett Samuel Eto’o, ezáltal játékrendszer-váltás is történt. Luíz bement a védelembe, így itt is kialakult a kétékes támadórendszer, ami sok-sok hibát kényszerített ki a védekezésben, mert a Chelsea nem ehhez volt hozzászokva. Az 59. percben Eto’o teljesen feleslegesen felrúgta egy kiélezett tömörülős szituációban a tizenhatos vonalán Diego Costát, a bíró jogosan ítélt büntetőt, amit a sértett be is rúgott.

Ekkor már az Atlético vezetett, és bőven jó volt neki ez az eredmény. A gól után a Chelsea még nagyobb iramra kapcsolt, és nagy erőket mozgósított támadásban. A mérkőzés ezen szakaszában a taktikai elemeknek nyomát sem lehetett észlelni az angolok támadásaiban, mert nagyon kapkodtak, és látni lehetett a játékukon a zűrzavart. Adrián Lopez előbb kapott egy sárgát, majd taktikai okokból Simeone le is cserélte, helyette Raul Garcia jött. Itt is játékrendszer-váltás történt a vonal 4-4-2-ből lett 4-2-3-1, ezáltal az Atlético az eredmény tartását helyezte okosan prioritási szempontnak, nem az újabb gólszerzést.

Néhány perccel később a hazaiak edzője is változtatott: Torres helyett Demba Ba állt be. Posztra cserélt Mourinho, gondolva, hogy az Atlético védői fáradnak, két friss centerrel megfuthatják őket, és értékesítik a helyzeteket, ehelyett az történt, hogy a 72. percben az „új”, azaz megszokottnak is tekinthető Simeone-rendszerből Arda Turan is betalál, ezáltal végleg eldőlt a mérkőzés. A hátralévő percekben a teljes tanácstalanságot lehetett észrevenni a Chelsea játékában, a spanyolok viszont nagyon éltek. A Mourinho által kiötlött emberfogásos taktika addig működött, amíg Cole a pályán volt, addig időben érkeztek az emberre a játékosok, és a távolságok az emberek között kicsik voltak.

Amikor Eto’o beállásával átálltak a 4-4-2-es hadrendre, az emberek közti távolság nagyobb lett, itt már Luiznak is volt embere, nem volt, aki biztosítson az utolsó pillanatokban, és itt vesztették el a mérkőzést. Az Atléticónak pedig rettenetesen fekszik a 4-4-2 elleni játék, mert itt lehet a labdákat területbe passzolni, ugyanis a védekező-zónákon belüli távolság nő, ami által a védekező csapat saját maga számára lehetetlenné teszi az egészpályás nyomásgyakorlást. A madridiak taktikája bejött a mérkőzés során mutatottak alapján, de ehhez kellettek a Chelsea védőinek hibái is, viszont teljesen megérdemelten jut a döntőbe az Atlético.

A szerda esti meccs után felesleges írni a statisztikáról és az érdekességekről, mert maga a mérkőzés mindent elárul!

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.