MTK

„Még mindig motivál a válogatott”

Kanta József szerint a Győri ETO búcsúztatása után már senkitől nem ijednek meg a Magyar Kupában.
 
 

MTK

„Még mindig motivál a válogatott”

Kanta József szerint a Győri ETO búcsúztatása után már senkitől nem ijednek meg a Magyar Kupában.
 
 
 

MTK

„Még mindig motivál a válogatott”

Kanta József szerint a Győri ETO búcsúztatása után már senkitől nem ijednek meg a Magyar Kupában.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az MTK 5-3-as összesítéssel búcsúztatta a Győri ETO-t a Magyar Kupa negyeddöntőjében. A fővárosi kék-fehérek játékán egyáltalán nem látszott, hogy a kiesés ellen küzdenek a bajnokságban. Ehhez persze kellett Kanta József is, aki a két találkozón talán a legnagyobb különbséget jelentette a csapatok között, hiszen háromszor talált be a győriek hálójába.

A Rangadó.hu megkeresésére az MTK irányítója, a harmincadik születésnapját hétfőn ünneplő csapatkapitány elmondta, hogy a kiesés elkerülése a legfőbb céljuk, és megemlítette, hogy nem mondott le a válogatottságról.

– Hogy ünnepelte a harmincadikat?

– Csodásan telt, mert meglepetésszerűen a szüleim, a testvérem és az egész családom meglátogatott. A barátnőm is nagy meglepetésekkel készült. Harminc ajándékot kaptam. Nagyon jól esett a szeretetük. Hatalmas buli azért nem volt, hiszen szerdán már a Győr ellen játszottunk Magyar Kupa-mérkőzést. Csodás volt a szülinapom, és erre még rátett egy lapáttal a szerdai találkozó, ahol én is tudtam segíteni a csapatnak – kezdte Kanta József.

– A harminc ajándék közül mennyi volt a futballhoz köthető?

– Volt egy-két apróság. AS Roma szurkoló lévén kaptam falra akasztható képeket. A testvéremtől kaptam AS Roma-pólót. Nem panaszkodtam.

– A legnagyobb ajándék talán a két gólja volt a Győr ellen szerdán. Milyen volt a mérkőzés? A találkozó elején úgy tűnt, hogy a Győr akár ki is ütheti az MTK-t...

– Az ETO ránk erőltette az akaratát, és két nagy hibánkból be is talált kétszer. Jobban is futballoztak nálunk, nem vitás. Érdekes, hogy kétgólos hátrányban kezdtünk el úgy futballozni, ahogy már az elején kellett volna. Megtartottuk a labdákat, mertünk passzolni, sokkal jobb lett a játékunk. A többieknek mondtam is, hogy semmi gond nincs, mert egy góllal még mindig a miénk lehet a meccs. Nagyon fontos volt, hogy az első félidő végén, a legjobb pillanatban sikerült betalálnom. Onnantól újra nekünk állt a zászló. A második félidőben átvettük a játék irányítását, sikerült is egyenlítenünk, és teljesen megnyugodott a csapat. Nyilván ehhez hozzájárult, hogy a Győrnek ekkora már három gólt kellett volna rúgnia.

– Mekkora fontossággal bírt ez a találkozó? Tavasszal eddig ön és Torghelle Sándor volt az MTK két vezére, de a Torghelle csak a padon kapott helyet...

– Számunkra a legfontosabb a bajnokságban való szereplés, tehát a kiesés elkerülése. A Magyar Kupát igazából ajándéknak tekintjük. Ettől még persze tovább akartunk jutni. Sanyi végigjátszott szinte minden mérkőzést, kapott kisebb rúgásokat, ezért pihentette őt a mester. Úgy gondolom, Eppel Márton bizonyította, hogy rá is lehet számítani, mert nagyon tehetséges játékos és fontos gólt szerzett. Ilyen szempontból megvoltak az embereink, akik tudták pótolni azokat, akik nem játszottak. Véleményem szerint a Magyar Kupában sokkal nyugodtabban játszunk, mint a bajnokságban. Nincs rajtunk nyomás vagy eredménykényszer. Ezt a nyugodtságot kéne valahogy átmentenünk az NB I-es küzdelmekre.

– Akár maradhattak is volna Győrben, hiszen szombaton ismét az ETO Parkban lépnek pályára. Mennyire lesz más az a meccs?

– Biztos, hogy merőben más lesz, mert most nem kétgólos előnyről fog kezdődni a mérkőzés. Nulla-nulláról fog indulni, és nem lesz elég, ha döntetlenre játszunk. A Magyar Kupában egy vereség is beleférhetett, még úgy is továbbjuthattunk volna. Szombaton teljesen mást kell majd játszanunk, de szerdán bizonyítottuk, hogy tudunk a Győr ellen jól futballozni. Ezt át kell menteni a bajnoki mérkőzésre.

– A Magyar Kupa legjobb négy csapata között ott van még az Újpest, a Diósgyőr és a Debrecen. Beszélgettek már arról, hogy melyik ellenfelet szeretnék kapni?

– Volt szó róla, de szerintem fölösleges beszélni róla, mert három szinte azonos képességű csapat van még versenyben rajtunk kívül. Én azt mondtam a többieknek, ha ezt az erős Győrt ki tudtuk ejteni, akkor innentől kezdve bárkit sorsolhatnak mellénk. Az esélyünk mindenki ellen meglesz. Két éve elvesztettünk egy kupadöntőt, az nagyon kellemetlen emlék. Most szeretnénk bejutni a döntőbe. Még nem nyertem Magyar Kupát, és ez még nagyon hiányzik a dicsőségtáblámról.

– Tíz éve futballozik az élvonalban. Ha már szóba jött a dicsőségtáblája, akkor árulja el, hogy melyik a legszebb emléke játékosként?

– Egyértelműen a kétezer-nyolcas bajnoki cím. Az egy hihetetlenül erős csapat volt, összetartó, kiváló társaság, és az egy kivételes év volt számunkra. Egy rendkívül fiatal társaság, kiegészülve Végh Zoltánnal, aki hosszú pályafutása alatt még nem nyert bajnoki címet azelőtt. Fontos volt, hogy őt is hozzá tudjuk segíteni ehhez. Mindenképpen ez a legkedvesebb emlékem.

– És a legjobb játékos, akivel együtt játszott?

– Amikor fiatalon bekerültem a csapatba, akkor még volt szerencsém Illés Bélával együtt játszani. Ő akkor már nem volt fiatal játékos, de aki játszott, vagy edzett vele együtt, láthatta, hogy kivételes képességű futballista volt. Még Végh Zoltánt is idevenném, de ő kapus volt, ami azért egy más poszt, teljesen más világ.

– A kellemes emlékek után kicsit kellemetlenebb téma. Nem fájó, hogy csak háromszor lehetett válogatott, miközben a szakemberek önt tartják az NB I egyik legjobb játékosának?

– Természetesen nem jó érzés, de igazából sosem idegeskedtem ezen. Mindig tettem a dolgomat, és igyekeztem minden mérkőzésen a legjobbat nyújtani. Nem válogattak be, ezzel nem tudok mit csinálni. A szövetségi kapitányok valószínűleg más típusú játékost kerestek. Persze úgy érzem, kaphattam volna több lehetőséget. Amikor bajnokok lettünk, szerintem számításba vehettek volna, de már nem tudok mit tenni.

– Ezek szerint már nem motiválja a válogatott? Pintér Attila szövetségi kapitánya többször hangoztatta, hogy az ajtó mindenki előtt nyitva áll...

– Hogyne motiválna! Harmincévesen szerintem most vagyok a legjobb korban. Az érettség és a rutin már megvan bennem. Igyekszem a legjobbat nyújtani, és természetesen várom, hogy meghívjanak a válogatottba. Ezzel minden játékos így van, aki elkezd futballozni. Szeretnék továbbra is olyan teljesítményt nyújtani, amivel esetleg felkelthetem a figyelmét. Mondjuk olyat, mint, most a Győr elleni mérkőzésen.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.