Karrier

Visszavonult Gaál Miklós

Elbúcsúzott az orosz foci első magyar hódítója.
 
 

Karrier

Visszavonult Gaál Miklós

Elbúcsúzott az orosz foci első magyar hódítója.
 
 
 

Karrier

Visszavonult Gaál Miklós

Elbúcsúzott az orosz foci első magyar hódítója.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Bejelentette visszavonulását Gaál Miklós, aki 2007-ben első magyarként – Dzsudzsák és Huszti előtt – hódította meg az orosz bajnokságot. Sajnálatos azonban, hogy folyamatos sérülései miatt az orosz ligából már nem tudott feljebb lépni.

– Az utolsó műtétemnél, májusban már lehetett tudni, hogy kétesélyes a dolog, mert nagyon rossz volt a térdem. Próbáltam ezért felkészíteni magam a visszavonulásra, de azt hittem, ezt a félévet még be tudom fejezni játékkal – idézi Gaál Miklóst az mno.hu.

A 32 éves védő kacskaringós pályát tudhat magáénak: 16 éves koráig Keszthelyen nevelkedett, majd szombathelyi átszállással Pécsett mutatkozott be az NB I-ben. Újpesten és Zalaegerszegen is eltöltött fél idényt, végül Pécs érintésével belevágott a csaknem nyolcéves légiós-életbe.

– Kihívtak Lengyelországba játékosbörzére, ahol lengyel, szerb, német és brazil próbázó is akadt. Néhány edzést és meccset követően megtetszett a játékom egy brazil menedzsernek, ő ajánlott Portugáliába, a Marítimóhoz. Az első három meccset végigjátszottam, gólpasszt adtam, aztán sajnos kirúgták az edzőt, aki oda vitt, és utána szinte csak a padon vagy a második csapatban jutottam szóhoz, edzőtábor jellege volt az egésznek. Viszont ugródeszkának tökéletesen megfelelt, hiszen ha nem vagyok ott, nem kerülök a Hajduk Splithez, ha pedig nincs a Split, az Amkar sem keres meg.

Így pedig Gaál Miklós azt a ritkaságot is elmondhatja magáról, hogy Európa legnyugatibb csapata, a Marítimo után gyors horvát átszállással a legkeletibb, az Amkar Perm szerelését is magára ölthette.

– Ez volt a csúcspont. Permben kaptam mindenből a legtöbbet: sportból, sikerekből, elismerésből. Főképp a második évben, mikor a 4. helyen zártunk, és az UEFA-kupában is kipróbálhattuk magunkat. Pont a végül döntőt játszó Gera Zoltánék, a Fulham ellen estünk ki. Egy gólon múlt, ez is jelzi, milyen erős volt az orosz bajnokság.

Azonban nyilvánvaló, ha az ember Oroszországba szerződik, nem lehet csupán csak a labdarúgással foglalkozni: a merőben eltérő kultúra, az időjárás, a leküzdendő távolságok mind-mind zavaró tényezők.

– Eleinte fura volt a helyzet, de könnyen megszoktam, mert nagyon jól éreztük magunkat. Ilyenkor pedig sokkal könnyebben alkalmazkodik az ember. Túlságosan hideg amúgy csak a szezon elején és végén volt, ekkor pedig általában edzőtáboroztunk. Akarták, hogy hosszabbítsak, egyéves opció benne volt még a szerződésben, de a futballban van úgy, hogy azt érzed, váltani kell. Érkeztek megkeresések, a második évben a Szpartak Moszkva konkrét ajánlatot is tett az Amkarnak, a Dinamo is érdeklődött, illetve kisebb csapatok közül válogathattam, mint a Tyerek, a Krilja Szovjetov vagy a Volga. Hihetetlen jól éreztem magam, de az ember ilyenkor nem is tudja értékelni, hogy milyen jó dolga van...

Nem jól sült el a váltás a Volgához, mert sérült volt, ha érzése szerint ha egészséges, akkor sem játszott volna.

– Hiába volt az enyém az egyik legmagasabb fizetés a csapatban, voltak olyan dolgok, amelyek nem a sportról szóltak. Még most pereskedem is velük, mert sok pénzzel tartoznak. Sajnos, ahol sok a pénz, ott mindig van más is a háttérben. Főleg, amikor úgy, mint a Volgánál, nincs elnök vagy egy személy, aki a pénzét teszi a csapatba, hanem a város vagy a régió finanszírozza. Hiába kerestem nagyon sok pénzt, nem érdekeltek a külsőségek, minden szempontból, amit ott kaptam, a pénz volt a legutolsó, amire gondoltam. Sokan kinevettek például, hogy Ladával járok, de nem zavart, ha a többiek Hummert, meg Range Rovert vezettek, annyira boldog volt az életem, hogy abban a pillanatban nem számított ilyen külsőség. A klub alkalmazottai Ladát használtak, és kértem egy családi Amkar-járgányt, amikor a korábbi használója, egy horvát srác eligazolt.

Gaál tehát elitbajnokságban szerepelt, mégsem lett válogatott. Erwin Koeman folyamatosan hívta, a segítője, Szekeres Tamás ki is ment volna megnézni a Dinamo Moszkva elleni meccsen, de előtte három nappal újra megsérült, és egyéves kihagyás várt rá. A holland kapitány egyszer látta a Fulham ellen játszani, meg is hívta négyszer a keretbe, kétszer ült a padon.

– Persze, ha nincsenek a sérülések, egyszer-kétszer odaérhettem volna, biztos jó is lett volna, de akármennyire is akartam, ezt az egy-két pályára lépést nem cserélném el arra, amit a külföldi éveim alatt kaptam és tapasztaltam. Ha nem vagyok sérülékeny, biztos, hogy még több lett volna bennem. Összeszámoltam édesapámmal, hogy másfél-két év volt a legtöbb, amit egyfolytában végig tudtam játszani sérülés nélkül. Elégedett vagyok a pályafutásommal, úgy érzem, nagyon sokat kaptam a sorstól, és próbálok nem gondolni arra, hogy milyen jó lenne megint külföldön profiskodni – mondta végül Gaál Miklós az mno.hu oldalon.

A védő legutóbb a Pécs játékosa volt, télen Kozármislenybe igazolt, de sérülése miatt nem tudott pályára lépni.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.