Nézőpont

A grund nevelte a tehetségeket

Az Újpest korább vezetőedzője, Nagy László már nem akar mindenáron a kispadon ülni.
 
 

Nézőpont

A grund nevelte a tehetségeket

Az Újpest korább vezetőedzője, Nagy László már nem akar mindenáron a kispadon ülni.
 
 
 

Nézőpont

A grund nevelte a tehetségeket

Az Újpest korább vezetőedzője, Nagy László már nem akar mindenáron a kispadon ülni.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az Újpest FC korábbi legendás játékosa és vezetőedzője, Nagy László nem akar mindenáron kispadhoz jutni. A jövőben szívesen kutatna fel tehetségeket, akikből később komoly futballistát nevelnének.

Az olimpiai aranyérmes futballista a Dinó Sporthíradó műsorában elmondta, hogy a jelenlegi Újpestet nem tartja ütőképes csapatnak, de az utánpótlásról is szót ejtett, ahol véleménye szerint a grundok hiánya meglátszik a magyar fiatalok szereplésében.

– Továbbra is csapat nélkül van?

– Igen. A Salgótarjánnál befejeztem, azóta nincs munkám és úgy döntöttem, edzőként ebben a közegben nem is szívesen dolgoznék. Bár imádom a labdarúgást, és jó lenne komoly munkát végezni, de ahogy most látom, nem a labdarúgás a főcél jelen pillanatban – magyarázta Nagy László.

– Pedig tele van energiával, és van a véleménye...

– Talán ez is a baj, hogy szerettem mindig kimondani a véleményemet. Ez nem biztos, hogy mindig jó, vagy, hogy elfogadják és tiszteletben is tartják. Inkább nem fogadják el a véleményemet, mert én mindenhol, ahol eddig dolgoztam, futballt szerettem volna csinálni. Azt akartam, hogy a közönség megtöltse a stadiont, és szórakozzanak a mérkőzések alatt, mint annak idején, amikor mi játszottunk, vagy Göröcs Titiék. Ha akkor késett a néző, már le is maradt két gólról. Szerettem volna egy ilyen játékot visszahozni a Megyeri útra, vagy azokhoz a csapatokhoz, ahol dolgoztam. Néha sikerült, de általában mindenhonnan finoman fogalmazva kirúgtak, vagy megköszönték a munkámat. Biztosan azért, mert sokszor nem egyezett a véleményünk.

– Már nem is hisz benne, hogy lesz csapata?

– Igazából már nem is nagyon érdekel a kispad, de szívesen segítenék, akár ingyen is, hogy fiatal gyerekeket megfigyeljek. Észrevenni a tehetségeket, és egy jó helyre vinni, ahol normális képzésben futballistákká nevelnénk őket. Nem szeretnék megmondóember lenni, de már többször kijelentettem, hogy Magyarországon eltűnnek a tehetségek. Pedig sok tehetséges, ügyes gyerek van, csak éppen nem lesznek futballisták, hanem örök tehetségek maradnak. Valamit rosszul csinálunk. Ebbe természetesen saját magamat is beleértem, hiszen én is dolgoztam az utánpótlásban. Mondjuk az én csapatomból később nagyon sokan a felnőttekhez kerültek... De mostanában ezek a gyerekek nem kerülnek ki, hiszen láthatjuk, hogy külföldi másodosztályból hoznak futballistákat ide az első osztályba. Miattuk a magyar fiatalok nem tudnak szóhoz jutni, mert állítólag nem ütik meg azt a szintet, amit az ideérkező portugál, vagy szlovák másodosztályú játékosok...

– Vagyis mindegy, hogy milyen feladat, csak hasznos és ésszerű legyen?

– Azért nem egészen mindegy, de akár a balatoni részen, Somogy megyében, ahonnan származom én is, szívesen felkutatnék tehetséges gyerekeket. Szívesen oktatnám őket egyénileg is, persze egy fiatal segítővel, aki meg tudna mutatni bizonyos dolgokat.

– Miért nem megy el egy akadémiához, ahol erre van szükség?

– Úgy érzem, hogy az akadémiák sok mindenre megtanítják a gyerekeket, csak éppen a futballtudásuk nem emelkedik. Nem jönnek ki tehetségek, mert valami hiányzik. A mentalitásuk és a fejük nem ugyanolyan. Bizonyos gyakorlatokat megtanulnak, mint az egyérintős játékot korongok között, de nem hagyjuk őket gondolkodni, mert mindig parancsot kapnak. De ha érkezik egy mozgó célpont, vagyis az ellenfél, akkor már nem biztos, hogy jól döntenek, és ezért is vagyunk lemaradva.

– Elmenne egy akadémiára, ha hívnák?

– Nem valószínű, mert egy fecske nem csinál nyarat. A magyar labdarúgást egész pici kortól vissza kéne állítani arra, ami az ötvenes-hatvanas években volt. Eltűntek a kis csapatok, eltűnt a képzés. A tömegsportban, ha nincsen alap, akkor nincs miből meríteni. Ha nagyobb merítési lehetőségünk lenne, és egy normális képzést kapnának a gyerekek, mint régen a grundon, akkor sokkal többet tudnának tanulni, mint egy akadémián. A grund több tehetséget nevelt ki, mint az akadémia.

– Most ez van, és ehhez kell alkalmazkodni...

– Örüljünk, hogy van akadémia, és hogy ilyen pályák vannak, mert mi domboldalon, göröngyös pályán, meg salakon tanultunk. Mi Újpesten kilencvenhatban még úgy edzettünk, hogy a salakos pályából kiállt a tégla, de mégis volt futball. És a csapat egy évvel később, igaz nem velem, de bajnoki címet szerzett.

– Az Újpest állítólag igazolt öt jó játékost, majd az első tavaszi fordulóban kikaptak Kispesten három-kettőre. Mit szól hozzá?

– Nagyon nehéz véleményt formálni arról a csapatról, ahol az egész életedet töltötted, valamilyen eredményt elértél, azt hiszem nem is akármilyet. Kritizálni, vagy megbántani senkit sem szeretnék, hiszen nem ez a cél. Inkább az, hogy egy olyan Újpest és egy olyan Ferencváros legyen a magyar labdarúgásban, ami a régi hagyományokat tovább tudja vinni. Legyen futball, és a közönség, amely kilátogat, élvezze a gólokat. Játékot lásson, ne egy rossz előadást. A Honvéd elleni meccset nem láttam, de lehet, hogy jobb is. Annyiban biztosan jó mérkőzés volt, hogy öt gól született, amelyek szépek is voltak, de maga a játék, a tempó, a ritmus nem az igazi. Az új játékosok tudása is megkérdőjelezhető. Igaz, hogy későn érkeztek, de egy jó futballistának nem hiszem, hogy hosszú idő kellene ahhoz, hogy játékba lendüljön. Nem vagyok benne biztos, hogy mindegyik minőségi futballista, és abban sem vagyok biztos, hogy Újpesten az elsődleges szempont, hogy egy kimagaslóan jó futballcsapatot hozzanak létre.

– Hány magyar játszott most az Újpestben?

– Nem néztem az összeállításukat, de nagyon kevés olyan csapat van, ahol csak magyarok játszanak, és tényleg előtérbe kerülnek a fiatalok.

– Újpestre most hoztak tizennyolc éves fiatalokat is. Ennyire nem jó az utánpótlás, hogy külföldről kell hozni fiatalokat is?

– A legnagyobb problémát abban látom, hogy neveljük és oktatjuk őket, de nem futballistákat nevelünk. Vannak olyan dolgok, amikor az életkornak megfelelően maximálisan képezni kell a fiatalokat. Nem hiszem, hogy a magyar fiatalok ne lennének egy szinten a külföldiekkel, talán csak mentálisan jobb a légiós. A külföldi nyerni akar, míg a magyar fiatal nem biztos, hogy mindent megtesz azért, hogy győzzön. Sajnos nálunk elég rossz a kiválasztás. Mentálisan vannak a legnagyobb problémák, mert a labdát le tudjuk venni, de nem biztos, hogy mindenáron nyerni akarnak. Itthon sokszor tapasztaltam, ha egy játékos teljes intenzitással edz, és egy kicsit megizzad a háta közepe, akkor egyből behúzza a kéziféket és óvatosabbá válik, mert azt hiszi, hogy ennyi elég. Nagyon sok lehetőség van, és a szemük előtt ott a példa, hogy egyes játékosok mennyivel tudnak több pénzt keresni. Hogy itthon nem kell több, mert meg tudnak belőle élni. Külföldön Messit vagy Cristiano Ronaldot nem érdekli a pénz, csak az, hogy ha kimegy a pályára, akkor őt istenítsék. Ők saját magukkal is kritikusak.

– Ha az Újpest megnyerné a Magyar Kupát, akkor nyáron megint hoznának külföldieket, vagy pedig ugyanezzel a garnitúrával vágnának neki a nemzetközi szereplésnek?

– Én azt olvastam, hogy akik most érkeztek, azok minőséget jelentenek. Ha megnyerik a kupát, akkor azt mondom, hogy nyáron már egy összeérett csapat fog a nemzetközi porondra kilépni. Ha tudnak erősíteni még jobb futballistákkal, akkor lehet, hogy egy jó csapat lesz. Én nem akarom megbántani az Újpest tulajdonosát, vagy bárkit, aki eldönti, hogy milyen játékosok jöjjenek ide, de ne legyen az Újpest egy fiókcsapat, ahol kinevelik a futballisták egy belga, vagy egy francia csapatnak. Mert nekem Újpesten is szükségem van egy jó csapatra. Régen Magyarországra jöttek a menedzserek jó futballistákért, most meg mi hozunk ide futballistákat, akik túlhaladnak mentalitásban a magyar NB I-es bajnokságon.

– Mi a véleménye a válogatott Európa-bajnoki selejtezőcsoportjáról?

– Csak nehogy leírjuk az észak-íreket! Ha az első meccset nem nyerjük meg ellenük a nyitányon, akkor lehet, hogy megint a futottak még kategóriába fogunk tartozni, és ezután utazhatunk Romániába, ahol megint tele lesz a gatyó. Legutóbb, amikor kimentünk, akkor azt éreztem, hogy mindenki beleértve edzőt és játékost félt attól, hogy Romániában eredményt kell produkálni. Mi a fenétől kell félni? Harminc éve nem jutottunk ki sehová, mindent el kell követni érte.

– Valóban féltünk?

– Én azt láttam, hogy minden játékos és edző remegett, még Egervári Sándort sem láttam így a pálya szélén állni. Nem tudom mi történt a játékosokkal, de teljesen padlót fogott mindenki. Még közepes, átlagos teljesítményt sem láthattunk egyik játékostól sem.

– Szerdán a finnek ellen játszik barátságos mérkőzést a válogatott. Jó ez, hogy most megmérkőzünk egy csoportellenféllel?

– Semmi probléma nincs vele, mert a tétmérkőzés még odébb van, és arról az eredményről majd a pillanatnyi tudáskülönbség fog dönteni. Legutóbb sikerült nyerni ellenük. A hazai meccseket amúgy is meg kell nyerni. Az fog dönteni, hogy az idegenbeli meccseken, a finnek, a görögök és a románok ellen milyen teljesítményt nyújt majd a válogatott. A görögöket mindenki kiemeli, hiszen Európa-bajnokságot nyertek nemrég. Szinte minden világversenyen kint vannak, ők az esélyesek. De a második-harmadik helyre Feröer-szigeteket leszámítva bárki odakerülhet. Mindenkinek a maximumot kell nyújtania, és mindent el kell követni azért, hogy nyerjenek. Ha nem sikerül, akkor tudomásul kell venni, hogy valamin még mindig változtatni kell, és menni kell tovább. Akkor nem csak harminc, hanem harminckét évig nem jutunk ki világversenyre, de akkor megint változtatni kell, és már vissza is tértünk az utánpótláshoz. Onnan lentről kell elkezdeni az egész építkezést, és oda kellene juttatni olyan vezetőket és edzőket, akik a szisztémát kidolgozva felépítik azt, hogy hogyan kell felnevelni egy gyereket futballistának. Ebbe mindenkit bele kell venni, az orvostól, a pszichológustól, azokig, akik étkeztetik a gyereket, mert erre nagyon nagy szükség van már, mert olyan terhelést kapnak a gyerekek, hogy ha nem kapják a megfelelő étkezést, és a megfelelő vitaminokat, akkor nem biztos, hogy a legmagasabb szintre jutnak el.

– Tehát a válogatottnál minden kérdés nyitott, és majd az idő megmutatja, hogy mire lehetünk képesek?

– Így van. Az lenne a legjobb, ha a hazai bajnokság egy kicsit magasabb színvonalú lenne és bátran mernének futballozni a játékosok. Nem csak az eredménnyel kéne törődni, hanem azzal, hogy a tempó és a ritmus is változzon a magyar bajnokságban. Jó lenne, ha nagyobb hajtás és nagyobb iram lenne, és ne lehessen megkülönböztetni egy hazai és egy külföldi meccset, ha a tévében nézzük. A kint lévő játékosok meg kerüljenek be a csapatukba, mint például Dzsudzsák.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.