Karrier

Nem lát esélyt az első osztályra

Csertői Aurélt tartja pályafutása legjobb edzőjének a harmincadik születésnapját ünneplő Lattenstein Norbert.
 
 

Karrier

Nem lát esélyt az első osztályra

Csertői Aurélt tartja pályafutása legjobb edzőjének a harmincadik születésnapját ünneplő Lattenstein Norbert.
 
 
 

Karrier

Nem lát esélyt az első osztályra

Csertői Aurélt tartja pályafutása legjobb edzőjének a harmincadik születésnapját ünneplő Lattenstein Norbert.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Február 13-án ünnepli harmincadik születésnapját a Videoton és a Haladás korábbi kiváló védője, Lattenstein Norbert. A székesfehérvári születésű játékos 120 mérkőzést játszott a magyar élvonalban, az utolsó NB I-es klubja a Siófok volt, onnan került Budaörsre, napjainkban pedig az NB II hatodik helyén álló Ajka labdarúgója.

A születésnapos Lattenstein a Rangadó.hu megkeresésére elmondta, hogy a szíve a Videotoné, de arról is említés tett, hogy Csertői Aurél volt pályafutása legjobb edzője.

– Melyik csapatban érezte magát a legjobban?

– Nekem a Videoton a nevelőegyesületem, ott futballoztam tíz évet, na meg fehérvári vagyok, úgyhogy a szívem mindig is a Vidié lesz. De remekül éreztem magam Szombathelyen is. Most Ajkán vagyok, de itt sincs okom panaszra. Jók a társak, és a csapat is egyben van – kezdte Lattenstein Norbert.

– Ki volt a legjobb edzője karrierje során?

– Két nevet emelnék ki. Csank Jánosnál mutatkoztam be az élvonalban, így neki mindenképpen köszönettel tartozom. Viszont Csertői Aurélnál lettem alapember a Videotonban, és nála folyamatosan játszottam. Volt egy nagyon jó évünk kétezer-hatban, amikor harmadik helyen végeztünk a bajnokságban és a Magyar Kupát is megnyertük, pedig az akkori Vidi korántsem tartozott az anyagilag stabil klubok közé, így az a siker hatalmas volt számunkra.

– Miben volt különleges Csertői Aurél?

– Én azért szerettem nagyon, mert fanatikus edző, aki remekül tudta motiválni az embereket. Mindig remekül megszervezte a védekezést. Nem arattunk gólzáporos győzelmeket, de egy-két góllal mindig nyerni tudtunk. Kuttor Attila irányította a védelmet, és nagyon stabilan játszottunk.

– Ezután került a Haladáshoz. Szombathelyen jól érezte magát?

– Két évet töltöttem a Halinál, és jól éreztem magam. Csertői Aurél vitt a csapathoz, de dolgoztam Róth Antallal is, akit még az U21-válogatottból ismertem. Végül Aczél Zoltán lett az edző, és utána távoztam Siófokra.

– Nem jött ki Aczél Zoltánnal?

– Semmi problémánk nem volt, de nem hosszabbították meg a szerződésemet, és nem is játszottam annyit, mint szerettem volna, így jobbnak láttam, ha távozom.

– Szombathelyről Siófokra vezetett az útja...

– Ott csak fél évet töltöttem, de túl sok jót nem tudok mondani a csapatról. Majdnem minden mérkőzésen játszottam, de többnyire csak csereként vettek számításba. Úgy fogalmaznék: nem baj, hogy eljöttem onnan.

– Az NB I-ből Budaörsre szerződött. Nem volt ez nagy visszalépés?

– Először kicsit furcsa volt, mert nagyon nagy különbség van az első és a harmadosztály között, de komoly célok voltak, mert mindenképpen meg kellett nyerni a bajnokságot, ami sikerült is. Majd a végén, az osztályozón a Tatabányával kerültünk össze, amely akkor a legjobb formában lévő másodosztályú csapat volt, így nem sok esélyünk volt a párharcban. Ha sikerült volna a feljutás, lehet, hogy még mindig Budaörsön futballoznék.

– Egy osztályt mégis feljebb lépett, mert most az NB II-es Ajka játékosa.

– Ez egy kis, szerethető csapat. Sokan nem vagyunk, mert tizenhat-tizenhét játékos alkotja a keretet, de mindenki egyenrangú. Van egy fiatal, ambiciózus edzőnk. A vezetőség teljesen korrekt, mert amit megígérnek, azt be is tartják. Mivel az anyagi lehetőségek itt nem rózsásak, amikor idejöttem, a vezetők elmondták, hogy a biztos bennmaradás a cél, de most a hatodik helyen állunk, úgyhogy szerintem erőn felül teljesítettünk az őszi szezonban. Remélem, tavasszal hasonlóan tudunk majd szerepelni, bár nem lesz egyszerű.

– Szeretne még az NB I-ben futballozni?

– Mivel most lettem harmincéves, így kicsit borúsabban gondolkodom. Szeretnék, igen, de jelen pillanatban nem sok esélyt látok rá. Majd meglátjuk, mit hoz az élet.

– A futball utáni életre gondolt már?

– Már gondoltam, de még nem nagyon jutottam előre. Logisztikusként végeztem, úgyhogy szakmám van, de annyira nem vonz. Székesfehérváron indul most a C-licences edzői tanfolyam, amire jelentkeztünk a csapattársaimmal, Fodor Marcival és Horváth Attilával. Ha sikerülne megcsinálni, akkor fiatalokkal szívesen foglalkoznék, felnőttekkel viszont nem szeretnék – mondta végül Lattenstein Norbert.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.