Freestyle

„Szeretnék egy hátra szaltót"

A világ-és Európa-bajnok Szász Kitti a labdás edzések mellett már a tornával is komolyan foglalkozik.
 
 

Freestyle

„Szeretnék egy hátra szaltót"

A világ-és Európa-bajnok Szász Kitti a labdás edzések mellett már a tornával is komolyan foglalkozik.
 
 
 

Freestyle

„Szeretnék egy hátra szaltót"

A világ-és Európa-bajnok Szász Kitti a labdás edzések mellett már a tornával is komolyan foglalkozik.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Szász Kitti a budapesti freestyle Európa-bajnokságon is begyűjtötte a legjobbnak járó trófeát. Világbajnok versenyzőnk új trükkel készült a viadalra, amivel nemcsak a zsűrit, de a közönséget is elkápráztatta.

A DigiSport televízió szerda reggeli műsorában Szász Kitti beszélt a kialakulóban lévő sportágáról is, és megjegyezte, hogy megosztó lenne, ha valaki behozna egy szabálykönyvet.

– Kijelenthetjük, hogy ön a labdazsonglőrködés ezen ágában már világsztár.

– Köszönöm szépen. Lassacskán, talán már igen – kezdte Szász Kitti.

– Mondhatjuk, hogy ennek a műfajnak egyre nagyobb a létjogosultsága és a versenyzői köre is folyamatosan bővül?

– Így van. A freestyle futballszövetség próbál felállítani egy olyan rangsort, amelyen a nem hivatalos világbajnokságokon begyűjtött pontszámokat összesítik, hogy így megkapjuk a végleges legjobbat. Kezdik elfogadni a sportágat, bár nem jelenthetjük ki, hogy sportág, mert vannak még olyanok a generáción belül, akik művészetnek fogják fel, és inkább a show irányába vinnék el. Próbálják erre kihegyezni, nem pedig arra, hogy naponta készülsz, edzel. Ez a két irány van, de én szeretném, ha inkább a sport felé menne az egész.

– Ahhoz, hogy ezeket a trükköket ilyen szinten bemutassák, aktívan kell készülni és olyan életmódot kell élni?

– Igen. Egy versenyre való felkészülés akár több hónapig is húzódhat, és én személy szerint három-négy órákat szoktam edzeni naponta. Most új dolog az életemben, hogy már nem csak labdás edzésem van, hanem hetente kétszer torna is. Próbálok olyan akrobatikusabb elemeket begyakorolni, amelyek látványosabbak az emberek számára. Az Európa-bajnokságon sikerült is egy ilyen trükköt behúznom az utolsó harminc másodpercben. Már bejelentettem több helyen, bár még a feladat elején járok, de nagyon szeretnék egy hátra szaltót.

– Nagy súly volt a vállán, hiszen világbajnokként egy hazai rendezésű Európa-bajnokságon csak a győzelem lehetett a célja. Érezhető volt a döntőben? Mert mintha most nem kezdte volna annyira magabiztosan a produkcióját...

– Érezhető volt, igen. Nagyon sok trükköt túlizgultam, és sokszor el is vesztettem a labdát. Szerencsére a döntőbeli ellenfelem is elvesztette sokszor, így a végére összeszedtem magam, és sikerült nyernem. Így, hogy itthon volt az esemény, ismerősök és családtagok előtt kellett fellépnem, ez egy picit zavart. Szerintem a világbajnokságon is ugyanígy fogok izgulni, de remélem, hogy nem fogom ennyiszer elveszteni a labdát. Ugye az elején még nincs semmi tét, de címvédőként már nagy a nyomás.

– Térjünk ki az utolsó trükkjére, amely során lehetetlen pózt vett fel a labdával együtt. Hogy volt ez?

– A combom és a vádlim között fogom meg a labdát, ami eddig is ment, de a tornát az alapoktól kellett kezdenem. Nem tudtam kézen állni, és a híd is csak úgy ment, hogy picit elrugaszkodtam a földtől. Nem volt egy szép hídállás, de a trükk sikerült. Mindent az elejéről kellett kezdeni, majd eljutottam egy szintre, ahol már a labdát is be kellett vonni, ami szintén nem egyszerű. Nem volt ez a trükk százszázalékos. Úgy voltam vele, hogy vagy sikerül, vagy nem, de szerencsére összejött.

– Milyen irányba halad most ez a műfaj, mert úgy tudom, a zsűri inkább a labdával való trükköket értékeli jobban. Vagy úgy érzi, hogy a kettő kombinációja lehet a következő állomás?

– Szerintem mindenképpen a kombinációja. Minél sokrétűbb a freestyle, annál többre értékeli a zsűri. Egyébként teljesen szubjektív az egész, mert minden a zsűri személyiségétől függ, hogy melyik irányzatot preferálja, vagy melyik versenyző mozgását kultiválja. De általában az a nyerő, ha kombinálják a nehéz technikai mozdulatokat, a látványos akrobatikai elemekkel, de van, aki a táncos elemeket is szereti.

– Lothar Matthäus volt a zsűri elnöke. Mi volt a tapasztalata róla? Ő melyik irányba húzott?

– A versenyzés közben nem nagyon foglalkoztam vele, hogyan figyeli a párharcokat, de szerintem ő is a kombinációt nézte, és az eredményekből kiindulva értékelte a technikai elemeket is.

– Eljuthat oda ez a sportág, hogy legyen egy szabálykönyve, ami irányt mutat, hogy melyik kombináció mennyit ér? Vagy ez az egész addig jó, amíg nincsen keretek közé szorítva?

– Megosztó lenne, ha valaki behozna egy szabálykönyvet, amiben kötelező elemek vannak, egy szabad stílusú sportágban. Szerintem sokan elleneznék, mert elvesztené a szabadságát. De a versenyzés szempontjából sokkal egyszerűbb és objektívebb lenne, ha lennének ilyen alaptrükkök, de edzés közben azt a szabadságot, amit érzünk, azt elvesztenénk. De ez megint az a két irány, amiről az elején beszéltünk.

– Előfordulhat, hogy egyszer jön valaki, és azt mondja, hogy az objektív értékelés miatt szorítsuk keretek közé?

– A nem hivatalos világbajnokságokon próbálnak arra törekedni, hogy a versenyzők igényeit kielégítsék, és minden egyes verseny után várják a visszajelzést, hogy mi volt jó, illetve min változtassanak. Azt vettem észre, hogy évről-évre megtesznek mindent, hogy nekünk jó versenyünk legyen, de hogy aki a visszajelzést küldi, az milyen irányt képvisel, nem tudható. Aki ezt sportként fogja fel, és visszajelez, akkor lehetséges, hogy behoznak ilyen alapelemeket, hogy egyszerűbb legyen a döntés. Sok olyan mérkőzés van, aminek a vége nem olyan, mint ahogy azt sokan várják, és meg tudják magyarázni, hogy miért nem, mert ők pont mást szeretnek látni.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.