Hatvanéves a 6-3

A korabeli hazai sajtóvisszhang

A bolgárok és az albánok is az Aranycsapatnak szurkoltak, sőt az angol munkásosztály is.
 
 

Hatvanéves a 6-3

A korabeli hazai sajtóvisszhang

A bolgárok és az albánok is az Aranycsapatnak szurkoltak, sőt az angol munkásosztály is.
 
 
 

Hatvanéves a 6-3

A korabeli hazai sajtóvisszhang

A bolgárok és az albánok is az Aranycsapatnak szurkoltak, sőt az angol munkásosztály is.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

1953. november 26-án valószínűleg hiába került a Szabad Nép címlapjára Szodorai István Kossuth-díjas esztergályos lélegzetelállító csúcsteljesítménye tervének teljesítéséről, és bizonyára elsikkadt az is, hogy a diósgyőri Lenin Kohászati Művek nagyolvasztója az év legnagyobb napi termelését produkálta. Ezen a napon Magyarországot csak egyetlen dolog érdekelte az újságból, az, ami az utolsó oldalra került: a labdarúgó-válogatott előző napi 6-3-as győzelme Londonban. Még akkor is, ha a pártlap az ötvenes évek megszokott és a hatalomtól elvárt stílusában a valóban hatalmas sportsikerből megpróbálta a lehető legnagyobb politikai előnyt kisajtolni.

A Szabad Nép, amely amúgy általában kis terjedelemben foglalkozott a sporteseményekkel, egy egész oldalt szentelt a későbbi Aranycsapat diadalának. „Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzáfűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretettel teli bizalmának: labdarúgóink 6-3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai veretlenséget. Labdarúgóink új győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta, az egész világ elismerését kivívva, a magyar sport haladt” – írta a lap a mérkőzésről szóló beszámolójában.

Az ötvenes években a sportesemények nem taktikáról és állóképességről szóltak; a kommunista államok sportolóinak győzelmei mind-mind az imperializmusra mért csapások és a szovjet rendszer magasabbrendűségének bizonyítékai voltak, ennek szellemében fogalmazott a Szabad Nép publicistája is december 3-án, tíz nappal a mérkőzés után: „A magyar tizenegy győzelmében mi nemcsak a nagy értékű sportsikert látjuk, hanem népi demokratikus rendszerünk, szocializmust építő hazánk erejét, annak a forradalmi változásnak a jelentőségét, amely életünk minden területén, a sportban is, gyors előrehaladást eredményez. A londoni siker azt bizonyítja, hogy sportéletünk fejlődése lépést tart országunk általános fejlődésével.”

A magyar futballisták angliai vendégszereplésekor a rendszer legjobb áruját tette a kirakatba, s a játékosok nemcsak a hazai labdarúgást, hanem a friss népi demokráciát képviselték az imperializmus és a labdarúgás bölcsőjében. Az új és a régi világrend összecsapása megmozgatta a dolgozó népet Magyarországon és a világban, a játékosok lelkesedését, „önfeláldozó harci szellemüket” a dolgozó nép messziről áradó szeretete táplálta. „Emeljétek magasra a magyar nemzeti színeket, a szocializmus és a béke zászlaját!” – üzente a Pécsi Lokomotív távirata. „Vigyétek diadalra a Magyar Népköztársaság címerét!” – kérték a győrszemerei parasztok Bozsikékat.

A magyar csapat vendégszereplése a Wembleyben tollat ragadtatott a brit munkásosztállyal is: „Özönlenek a legkülönfélébb levelek és táviratok a magyar csapat szállására Anglia minden részéből. Bányászok, textilmunkások, acélgyári munkások küldik üdvözletüket levelükön keresztül, ha már anyagilag nincs módjukban – ahogy írják – a mi drága magyar barátainkat a mérkőzésen is üdvözölni”. A Szabad Nép egy sheffieldi munkást, L. Hayerst idézi: „Engedjék meg, hogy szerdán másfél órán keresztül Önök ellen szurkoljak. Hiszen én angol vagyok, de egyébként csodálom a magyarok országépítő munkáját, és mindig lelkes örömmel tölt el, ha sikereikről hallok”.

Az egyszerű angol munkások mellett a teljes béketábor a magyaroknak drukkolt, magáénak érezte a győzelmet. „Szinte azt lehet mondani, hogy a magyar néppel együtt az egész albán nép ott ült a rádió előtt és hallgatta a nagy találkozó helyszíni közvetítését” – idézte a Szabad Nép december 1-jén a Zeri i Populli című lapot. A lengyel Przeglad Sportowy „a népi demokrácia sportjának nagy eredményeként” üdvözölte a győzelmet, míg a bukaresti Sportul Popular az „új szellemű sport, az új életforma győzelmének, a népi demokratikus országok igaza szószólójának” látta a magyar diadalt.

„Amikor a bolgár dolgozók a rádióból megtudták az eredményt, lelkes hurrá és bravó felkiáltásokban törtek ki. A Bulgáriában vendégszereplő moszkvai Szpartak és több bolgár labdarúgócsapat csoportosan, tolmács segítségével hallgatta a helyszíni közvetítést” – írta a magyar pártlap november 27-én.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.