Haladás

Országos elismerés

Artner Tamás vezetőedző szeretné, ha csapata továbbra is a közvetlen élboly mögött maradna.
 
 

Haladás

Országos elismerés

Artner Tamás vezetőedző szeretné, ha csapata továbbra is a közvetlen élboly mögött maradna.
 
 
 

Haladás

Országos elismerés

Artner Tamás vezetőedző szeretné, ha csapata továbbra is a közvetlen élboly mögött maradna.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Holtversenyben a harmadik helyen áll az élvonal tabelláján a Haladás együttese, amely a legutóbbi fordulóban a Ferencváros csapatát győzte le 3-0-ra a Puskás-stadionban. A Szombathelyi Televízió vendége volt Artner Tamás vezetőedző, aki szerint csapata erőn felül teljesít, ennek ellenére bízik benne, hogy folytatni tudják eddigi remek szereplésüket.

– Most jó Szombathelyen focistának és edzőnek lenni?

– Úgy gondolom, hogy kimagasló teljesítményt nyújtottak eddig ebben a szezonban a játékosaim, és úgy érzem, méltán lehetünk büszkék rájuk. Én is büszke lehetek az elvégzett munkára, és tényleg jó most a Szombathelyi Haladás edzőjének, játékosának, vezetőjének lenni – mondta Artner Tamás.

– Ilyen szereplés mellett a szurkolók is másképpen viszonyulnak a csapathoz ahhoz képest, amikor a stabil nyolcadik helyen állnak?

– Így van, az ember ezt érzékeli is, hiszen Szombathelyen élek. Nem mindegy, hogy milyen körülmények között tudok bemenni nyugodtan a városba. Akárkivel találkozom, mindenki büszke a csapatra. Ez azonban nem csak Szombathelyen jellemző, az ország bármelyik részére is megyünk, mindenhol büszkék ránk. Nagyon örültünk annak, ahogy a szurkolók a Fradi-meccs után ünnepelték a csapatot. Az is nagy dolog volt, hogy a mérkőzés után jöttünk ki a stadionból, és a Ferencváros-szurkolók megállították a buszunkat, és gratuláltak a teljesítményünkhöz

– A kisfia is a Haladásban futballozik. Egyszer biztosan ő is olyan csapatban akar játszani, mint a mostani Hali...

– Dávidnak élete a Haladás, imádja a mostani játékosokat. Megpróbálom úgy nevelni, hogy az idősebb korosztályt is megismerje, de a jelenlegi labdarúgók az istenek neki, és természetesen rám is büszke. Sok munkára és lemondásra van szükség ahhoz, hogy valaki ilyen szintre eljusson, hogy a Haladás első csapatában tudjon futballozni.

– Mondhatjuk azt, hogy Szombathely az a város, ahol egy fiatal elkezdhet úgy focizni, hogy az országban a legnagyobb esélye van arra, hogy a saját csapatában NB I-es játékos legyen belőle?

– Jelen pillanatban ez így van. Régen azért ez nem volt mindig így. Megvoltak azok az edzők, akik támogatták, hogy minél nagyobb szerepet kapjanak a szombathelyi labdarúgók, Török Péterre és Rátkai Lászlóra gondolok. Utána azért jött egy olyan időszak, amikor elég nehéz volt. Én azt vallom, hogy lehetőség szerint azoknak a játékosoknak adjunk teret, akik nálunk születnek. Nem kizárva azokat, akiket ideigazolunk, mert ha jó játékosok, és be tudnak illeszkedni ebbe a közösségbe, akkor velük is minél jobban tudunk számolni. Itt Szombathelyen most van egy olyan dolog, amire a fiataloknak érdemes feltenniük az életüket, hogy eljussanak a Haladás első csapatáig, mert tényleg adott a lehetőség.

– Minek nevezné az eddigi szereplést? Csoda, vagy az elvégzett munka gyümölcse?

– Csodák nincsenek a sportban, de továbbra is azt vallom, hogy erőn felül teljesítettünk eddig. Annak a munkája érett most be, amit az utóbbi két évben elkezdtünk. A szakmai stábbal az volt a tervünk, hogy kialakítsunk egy csapatot, amely tud küzdeni, hajtani, győzni a Haladásért. Ez olyan mértékig sikerült, hogy most a harmadik helyen áll a gárda. Kiválogattuk azokat a játékosokat, akik alkalmasak voltak arra, hogy maximális motivációval oda tudják magukat tenni az egyesület sikeréért. Szerencsére be tudtunk építeni olyan fiatalokat is, akik fel tudtak nőni az idősebb játékosaink szintjére.

– A játékosok most jó értelemben véve két méterrel a föld felett járnak, vagy azért a realitások talaján mozognak?

– Azt látom rajtuk, hogy abszolút nem változtak semmit a jobb eredmények hatására. Természetesen jobb a hangulatuk, de tudják, hogy a sportban egyszer lent van egy csapat, egyszer fent. Nekik ezt tudniuk kell kezelni. Kezelték azt az időszakot is, amikor sikertelenebbek voltunk. Úgy érzem, hogy jó mentalitással kezelik azt is, hogy most sikeresebbek.

– Nemrégiben volt egy olyan év, amikor a Haladás kiharcolta a nemzetközi kupában való szereplés jogát. Képesnek tartja a csapatát arra, hogy megismételjék ezt az óriási sikert?

– Az egy nagyon nagy dolog volt, de jelen pillanatban a lehetőségeink azért messze vannak attól, hogy ezt a sikert ki tudjuk harcolni. Van legalább négy-öt olyan csapat, amely nagyon jó körülmények között készül. Ennek ellenére mindent meg fogunk tenni, hogy ott legyünk a közvetlen élboly mögött.

– Sok mindent meghatároz a költségvetés és az anyagi korlátok, de volt már példa olyanra, amikor egy kis csapat odaért a nagyok elé, akár az angol, akár az olasz élvonalban. Ilyen nem fordulhat elő a Haladással?

– Előfordulhat, de még egyszer mondom, hogy a sportban azért nem nagyon vannak csodák. A realitások talaján maradva azt lehet mondani, hogy a kitűzött céljainkat szerintem a csapat teljesíteni fogja, ez nem más, minthogy az első hétben végezzünk. Mindent meg fogunk tenni, hogy ott tudjunk lenni a topcsapatok mögött. Magyarországon azért nincsenek akkora a különbségek az élcsapatok és a középcsapatok között, mint Nyugat-Európában. Bizonyos lehetőségek azonban itt is behatároltak. Nagyon bízom benne, hogy ezt a jó szériát minél tovább ki tudjuk tolni, és egy jó téli felkészüléssel meglepetést tudunk okozni.

– A téli felkészülést az önkormányzat egy edzőtáborral segíti. Sokat számít ez az alapozás szempontjából?

– Magyarországon azért nem ideálisak a feltételek, hogy a téli időszakban a játékosok normális körülmények között készüljenek. A Haladás már nagyon régen nem volt edzőtáborban, és örömmel vettük az önkormányzat támogatását, ezúton is köszönöm nekik. Fontos, hogy a téli alapozó időszakot a legkevesebb sérüléssel meg tudjuk úszni, hiszen hideg időben kemény pályákon felkészülni elég kemény dolog.

– Az ellenfelek is tartanák már a Haladástól?

– Akárhova megyünk, úgy érzem, elismerik a csapatunkat. Régen találkoztam olyannal, hogy elmentünk valahova, és ott szidtak minket. Van egy-két játékosunk, akiket az utóbbi időben megtaláltak, ezt kicsit kivívták maguknak, de úgy látom, ezt jól kezelték. A Haladás most már olyan szinten van az NB I-ben, hogy bárhova megyünk, az ellenfél szurkolói is maximálisan elismerik az együttest.

– A hétvégén a Pécs, majd egy héttel később a Videoton érkezik Szombathelyre. Mit gondol erről a két meccsről?

– Jelen pillanatban csak a Pécsre koncentrálunk. Abban bízom, hogy tényleg fel tudják dolgozni a játékosok ezt a történetet. Ha maximálisan odafigyelnek, akkor nagy esélyünk van a Pécs ellen. Tudni kell, hogy a PMFC egy nagyon jó csapat, amely stílusos futballt játszik. Rengeteg támadójátékossal alkalmazzák ezt a játékot, és ebből kifolyólag azért veszítenek el mérkőzéseket. Nagyon fontos számunkra ez a találkozó, hiszen annyi ponttal szeretnénk zárni az őszt, hogy tényleg tapadni tudjunk az élbolyhoz.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.