Ferencváros

„Mindig idegenben játszunk”

Böde Dániel nagyon várja már, hogy végre elkészüljön az új stadionjuk, mert ez óriási pluszt adhat a csapatnak.
 
 

Ferencváros

„Mindig idegenben játszunk”

Böde Dániel nagyon várja már, hogy végre elkészüljön az új stadionjuk, mert ez óriási pluszt adhat a csapatnak.
 
 
 

Ferencváros

„Mindig idegenben játszunk”

Böde Dániel nagyon várja már, hogy végre elkészüljön az új stadionjuk, mert ez óriási pluszt adhat a csapatnak.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az előző szezon legjobb mezőnyjátékosának választották Böde Dánielt, akit elnyerte a HLSZ díját. A válogatott támadó idén is elérte azt hőfokot, ahol termelni kell a gólokat, miközben a Fradi enyhén szólva is hullámzóan teljesít. A 27 éves csatár a SportKlub televízió Dodzsem plusz című műsorában úgy fogalmazott, bárki lesz az új szövetségi kapitány, bizonyítani szeretné neki, hogy helye van a magyar válogatottban.

– Hogy értékeli csapata eddigi szereplését?

– Úgy gondolom, a csapat és én is jól kezdtünk, aztán jött egy kisebb hullámvölgy, amiből remélem, most már kifelé jövünk – mondta Böde Dániel.

– A csapat hullámzó teljesítménye mennyire tudható be annak, hogy sokféle nemzetiségű játékos van, és emiatt esetleg nem teljesen egységes a szemlélet?

– Ez nem befolyásolja a teljesítményünket, hiszen minden nap együtt edzünk. Kommunikációs hiba néha előfordul, de szerintem ez nem befolyásol semmit.

– Mennyi idő kellett, hogy visszazökkenjen a csapat az Adams-szel történtek után?

– Úgy gondolom, mindenkinél változó ez. Megmondom őszintén, nekem két-három hét azért kellett, mire teljesen ki tudtam tisztítani a fejemet. Volt olyan, aki korábban megoldotta ezt, de úgy érzem, olyan is van, akinek még ott vannak a fejében a történtek.

– Gyerekként mennyire volt Fradi-drukker?

– A kilencvenötös Ferencvárosnak természetesen én is szurkoltam, de megmondom őszintén, hogy gyerekkoromban én Vasas-drukker voltam. Nagy Váczi Zoltán-fan voltam, és vagyok is. A Ferencváros az ország legismertebb csapata, úgyhogy mindig szóba került kisebb koromban is.

– Kétezer-hatban kapott szerződést Pakson. Mennyire volt perspektíva egy fiatal srácnak, hogy Pakson focizzon?

– Egy fiatal játékos akkor úgy volt vele, hogy van egy jó kiugrási lehetőség. Az ember meg tudta mutatni magát az NB I-ben, ráadásul jó csapatok ellen játszottunk, tudtunk fejlődni. Ebből a szempontból tökéletes klub volt.

– Akkor úgy tervezte, ha tud, azért továbblép?

– Így van. Ez tavaly megtörtént, de az is tervben van, hogy játszom még Pakson.

– Nagy ugrás volt a Fradiba igazolni?

– Egy kisvárosból mentem a nagyvárosba, ezt is meg kellett szokni az új csapattal együtt. A Ferencvárost körülvevő szurkolók, és a paksi közeg között óriási különbség van. Úgy gondolom azonban, hogy ebbe is bele lehet rázódni.

– Mennyiben más a szerepköre a Ferencvárosban? Pakson nem középcsatárként indult...

– Pakson először védekező középpályásként szerepeltem, majd később árnyékék voltam. Ricardo Moniz kezei alatt lettem csúcsék. Mindenhol megpróbálja az ember megállni a helyét. Most csúcsékként próbálok bizonyítani. Úgy gondolom, hogy van még hova fejlődnöm, de mindent elkövetek, hogy bizonyítsam, ott is jó vagyok.

– Megszokta már a nyomást, ami a Fradival és ezzel poszttal jár?

– Az elején volt ezzel probléma, tavaly az első öt fordulóban nem lőttem gólt. Megnyugvást hozott a hatodik fordulóban szerzett első gólom, utána rúgtam még tizenhatot, úgyhogy mindig az első a legnehezebb.

– A tizenhat gól mellé adott tíz gólpasszt is. Ezek szerint a csapat játékszisztémáját rendesen kiismerte már...

– Igen, de ehhez a társak is kellenek. Úgy gondolom, teljesen partnerek voltak ehhez, úgyhogy le a kalappal előttük.

– Ha mindenki egészséges és összeérik az együttes, akkor ön szerint ez a Fradi a jelenlegi mezőnyben mennyire erős csapat?

– Úgy gondolom, nagyon erős csapat vagyunk. Egy óriási hátrányunk van, hogy mindig idegenben játszunk. Bármennyire mondjuk, hogy a Puskás-stadion a hazai pálya, azért teljesen más volt az Üllői úton játszani. Ha helyezést kellene mondanom, akkor mindenféleképpen az első háromba mondanám a csapatot. Célunk a bajnokság megnyerése, de ehhez még nagyon sokat kell dolgoznunk.

– Milyen a magyar mezőny? Mennyire kell megdolgoznia azért, hogy ebben a bajnokságban eredményes legyen?

– Minden mérkőzésen meg kell dolgozni minden egyes labdáért, párharcért. Gólok is egyre nehezebben szerezhetők, jobban odafigyelnek az emberre, ezért kell egy jó csapat, és egy jó szurkolótábor, amely segít kijönni a gödörből, ha odakerül a gárda. Ebből a szempontból is tökéletes a Ferencváros.

– Elképzelte már, hogy az új stadionban milyen lesz játszani?

– Volt egy közös túránk a csapattal, megnéztük, hogy milyen lesz a stadion. Mindenki nagyon várja már, hogy otthon játszunk. Úgy gondoljuk, hogy ez óriási pluszt adhat a csapatnak.

– Tud Moniz mester olyat mondani, amit még esetleg nem hallott mástól?

– Úgy gondolom, hogy a szenvedélyében, a hozzáállásában van a legnagyobb ereje. Ha ezt mindenki elsajátítja, akkor el is fogjuk érni a céljainkat.

– Mit jelent ez a szenvedély? Edzésen is maximálisan odateszi magát, együtt él a csapattal?

– Természetesen, egy rossz passznál már óriási perpatvar szokott lenni. Maximálisan oda kell tennie magát az embernek edzésen, mert nem csak a saját, hanem más gyakorlatát is elronthatja egy-egy figyelmetlenséggel.

– Nincsenek abból konfliktusok, ha az edző keményebben szól oda, mint néhány itthoni edző?

– Nincsenek, mindenki elfogadja tőle a kritikát. Mondja azt is, hogy bátran szóljunk a társunknak is, hogy figyeljen oda. Ez viszi előre a csapatot, és ezt teljesen jól látja.

– Még paksi játékosként volt próbajátékon a Cottbusnál, de akkor azt mondta, nem olyan sürgős a külföldre igazolás. Most mi a helyzet ezzel kapcsolatban?

– Két és fél éves szerződés köt még a Fradihoz. Nem kapkodok, ha lesz olyan ajánlat, ami nekem és a klubnak is megfelelő, akkor úgy gondolom, megköttethető az egyezség, de nem kapkodunk.

– Fontos gólokat szerzett már a válogatottban is. Mennyire ambicionálja, hogy alapember maradjon a nemzeti együttesben is?

– Most új szövetségi kapitány lesz, majd kiderül, hogy mit tervez, milyen csatárokban gondolkodik. Nem biztos, hogy erőcsatárban fog gondolkozni, hanem mozgékonyabb játékosban. Bízom benne, hogy az új kapitánynak is meg tudom majd mutatni, hogy helyem van a válogatottban.

– Foglalkoztatja a kérdés, hogy magyar vagy külföldi szakember lenne a megfelelő a posztra?

– Nem nagyon foglalkozom ezzel, próbálok inkább a játékomra koncentrálni. Bárki lesz a kapitány, bizonyítani szeretném neki, hogy helyem van a csapatban.

– Több van a magyar fociban, mint amit az általános közhangulat most felvázol?

– Erre nehéz válaszolni. Biztos vagyok benne, hogy több van, ezt ki kell hozni a játékosokból.

– Ha lenne még négy-öt olyan elkötelezett, megszállott edző, mint Ricardo Moniz, akkor az segítene?

– Szerintem az utánpótlásban kellenének ilyen elkötelezett edzők ötéves kortól egészen a húszéves korig.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.