„A játékvezetők is hibázhatnak”

Kassai Viktor szerint a bírónak erős személyiségnek kell lennie, aki képes átvészelni a kudarcokat.
 
 

„A játékvezetők is hibázhatnak”

Kassai Viktor szerint a bírónak erős személyiségnek kell lennie, aki képes átvészelni a kudarcokat.
 
 
 

„A játékvezetők is hibázhatnak”

Kassai Viktor szerint a bírónak erős személyiségnek kell lennie, aki képes átvészelni a kudarcokat.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az MLSZ decemberben újra elindítja a játékvezetői tanfolyamokat, az ország összes megyéjében és Budapesten is lehet jelentkezni. Ez is szóba került a SportKlub televízió Dodzsem plusz című műsorában, amelynek vendége a legmagasabban jegyzett magyar játékvezető, Kassai Viktor volt. Konkrét esetekről ezúttal sem beszélhetett, és a videóbíró-kérdésben sem foglalt állást. Elismerte, hogy a játékvezetés nem egy álomfoglalkozás, de hangsúlyozta: aki erre adja a fejét, az vállalja azt is, hogy bizonyos ítéletek után megtalálják.

– Remélem, minél többen késztetést éreznek, hogy erre a pályára lépjenek. Nem egy álomfoglalkozás játékvezetőnek lenni, de aki egyszer belekóstol, és megtetszik neki, az egész életére megfertőződik ezzel a szenvedéllyel – magyarázta Kassai Viktor. – Én huszonhárom éve vagyok játékvezető, és mindig is élveztem azt, hogy a pályán lehetek. Játékosként kevésbé voltam tehetséges. Sokan vannak így, hogy játékosként nem érnek el komoly szintre, viszont a játékvezetés nagyon jó alternatíva lehet, hogy mégis a játék közelében, a pályán legyenek, és benne maradjanak a körforgásban.

– Hogy lehet lelkileg nem megtörni néha?

– Nagyon fontos, hogy a játékvezetőnek erős személyiségnek kell lennie, aki képes átvészelni a kudarcokat. Nagyon sok kudarcélmény érheti a játékvezetőt, de ezeken tovább kell lépnie. A játékosnak és az edzőnek is fel kell állnia egy vereség után, a szurkoló is mindig várja a következő meccset, így vannak a játékvezetők is. Egy rosszabb mérkőzés után mindig van következő, és ezek adnak erőt, hogy talpra álljunk.

– Önnek volt olyan legmélyebb pontja, amikor az is eszébe jutott, hogy erre nincs szüksége, és abbahagyja?

– Aki nagyon szereti a szakmáját, és a játékvezetést szenvedélyének, hivatásának tekinti, az nagyon nehezen tud ennyire meginogni. Nekem nem volt ilyen, persze, mindannyian mások vagyunk. Valakinek van egy kellemetlen érzése, vagy történik a pályafutása során valami, ami akkora törést jelent neki, hogy már nem érez késztetést, hogy újra a pályára menjen. Nekem szerencsére nem volt ilyen, és nagyon sokaknak nincs ilyen. Hiába nem egy álomfoglalkozás játékvezetőnek lenni, azért nagyon sok boldogságot és kellemes percet tud szerezni annak, aki ezt csinálja.

– Az a nagyobb boldogság, amikor ott lehet a pályán a világ legjobb játékosainak közelében, vagy az, amikor hibátlanul vezet egy NB I-es mérkőzést?

– Számomra öröm, ha egy NB I-es, vagy egy külföldi meccsen vezethetek. Mindenki megtalálhatja azokat a kellemes perceket, amiért csinálja. Nem mondom, hogy csak azért érdemes ezt csinálni, hogy az NB I-ben vezessen valaki. Mindenkinek legyenek álmai, persze, nem biztos, hogy mindenki el is éri azokat. Nekem az a legfontosabb, hogy mindig készülhetek egy mérkőzésre. Amikor megkapom a beosztásomat, Magyarországon egy héttel a meccs előtt, akkor van mire készülnöm. Azért edzek, hogy hétvégén minél jobb legyek, és ez ad egyfajta ritmust az életemnek. Amikor kifutok a pályára a csapatokkal, az különösen jó érzés, hiszen az ember csak arra vágyik, hogy a mérkőzésen megmutathassa, mire képes.

– Egészen addig, ameddig a szurkolók meg nem találják... Akkor sem érzi azt, hogy de jó volna máshol lenni?

– Nem. Ez hozzátartozik. Aki játékvezetésre adja a fejét, az vállalja azt is, hogy bizonyos ítéletek után megtalálják. Minden ítélet fáj valamelyik csapatnak, tehát ez ezzel jár. Aki ezt nem tudja elviselni, az hamar kihullik a rostán.

– Mit kellene tenni, hogy az egyértelmű tévedések megszűnjenek? Ön videóbíró-párti?

– Minden sportágban vannak kisebb-nagyobb problémák, amelyeknek a megoldása várat magára. Vannak kirívó esetek, ettől függetlenül a szurkolók kellőképpen boldogok tudnak lenni, és élvezik a mérkőzéseket. Személy szerint én nem vagyok semmilyen párti. Van egy testület, amely eldönti, hogy a szabályok merre induljanak. Ennek a tagjai kellőképpen óvatosak és körültekintőek, hogy a szabályokat úgy hozzák meg, hogy az mindenkinek jó legyen. Persze, mindig van olyan, aki esetleg pórul jár egy ítélet után, de nem gondolom, hogy kísérletezni kellene a futballban.

– Nem örülne, ha lenne egy olyan mankó, mint az amerikai fociban?

– Nagyon nehéz összehasonlítani a sportágakat. Ilyenkor az almát a körtével próbáljuk összehasonlítani. A teniszt vagy az amerikai futballt nehéz összehasonlítani a labdarúgással, amely sokkal folyamatosabb játék. Előfordul, hogy két-három percig nem megy ki a labda, nagyon nehéz megszakítani a játékot, és időt adni arra, hogy valamit elemezzünk. A futball egy tradicionális sportág, tehát sokkal nehezebb bevezetni bármilyen újítást. El kell fogadnia minden szurkolónak, hogy vannak újítások a futballban, rengeteget változtak a szabályok, nagyon sok finomítás van. Ezek talán nem annyira látványosak, de mindig abba az irányba haladnak a szabályok, és azok alkalmazása, hogy jobbá tegyék a futballt, és ne tegyék ki kísérletezésnek.

– Olaszországban a gólbírókat ugyanúgy használják, mint a nagy tornákon. Önök kapnak visszajelzést, hogy ott működik, vagy sem?

– Az alapvonali játékvezető használata Magyarországon is bevált dolog. Az elmúlt tizennégy fordulóban az NB I-ben is használtuk. Olaszországban már tavaly is használták, és az UEFA már több éve alkalmazza a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában. Vannak kimutatások, több mint ezer mérkőzést vizsgált meg az UEFA, és abszolút pozitív visszajelzések voltak. Ezért is vezették be több országban, ha jól tudom, az UEFA ötvenhárom tagállama közül legalább húszban alkalmaznak alapvonali játékvezetőket. Mindenképpen van hozadéka, van előnye annak, hogy ott állnak a gólbírók, de mivel ők is emberek, hiba mindig lesz. De erre mondjuk mindig, hogy a játékosokban is benne van a hiba, ők is tudnak hibázni olyan helyzetben, amikor azt gondolná egy szurkoló, hogy nem lehet. Sajnos, mi játékvezetők is képesek vagyunk hibázni.

– Tehát teljesen mindegy, hogy hárman vagy öten vannak?

– Ez túlzás, hiszen minél többen vagyunk, annál több segítségem van. Ha öt segítőm van, akkor öt „kameraállásból” tudnak nekem segítséget nyújtani. A probléma az, hogy ők is emberek, ők is láthatják rosszul, megítélhetik rosszul, hogy mi történt, de az esély mindenképpen nagyobb, hogy jó döntés szülessen.

– A bizalom hogy működik önök között? Híresebb esetei önnek is vannak, amikor valaki másra kellett hagyatkoznia, és az nem egy jó döntés volt...

– Ez úgy működik, ahogyan egy futballcsapatnál. Egy védelem is úgy működik, hogy a kapus előtt van négy védő, és mindegyikük megtesz mindent, hogy ne kapjanak gólt. Ha mégis gólt kap egy csapat, akkor a legrosszabb az, ha egymásra mutogatnak, hiszen el kell fogadni, hogy a hiba benne van a védők munkájában is. A fontos az, hogy mindenkinek a lelkiismerete legyen tiszta, és megtegyen mindent annak érdekében, hogy ne kapjon gólt a csapata. Ha ez megtörtént, és mindenki megtett mindent, amit tudott, akkor egymás szemébe lehet nézni, és lehet folytatni a közös munkát.

– Közeledik a világbajnokság. Mikor kap értesítést, hogy lesz-e ott feladata?

– Mi is kvalifikációs fázisban vagyunk. Európában tizenkilenc játékvezető reménykedik még abban, hogy ott lehet a világbajnokságon, de ennek csak körülbelül a fele utazhat majd. Most az utolsó mérkőzések, az utolsó bizonyítási lehetőségek jönnek, hogy megváltsuk a helyünket. Február környékén hirdetnek majd utazó keretet. Egyelőre mi is harcolunk azért, hogy ott legyünk, ahogy a csapatok is. Egy világbajnoki részvétel óriási presztízs egy játékvezető számára is. Már vettem részt vébén, kétezer-tízben, Dél-Afrikában, tehát tudom, milyen óriási esemény a futballban egy világbajnokság. Aki a labdarúgással foglalkozik, akár újságíró, akár játékvezető, akár játékos, akár szurkoló, mindenképpen bizsergést érez, ha Brazíliában vehet részt egy ilyen eseményen. Nálunk is így van, hiszen mi is szeretjük a futballt, ebben nőttünk fel, ez az életünk, tehát mi is abban reménykedünk, hogy képviselhetjük a magyar labdarúgást.

– És vajon mikor lesz olyan, hogy a magyar válogatott is utazhat egy világbajnokságra?

– Ezt nagyon nehéz megjósolni, hiszen roppant kiélezett a harc, rengeteg nagy múltú ország vár a világbajnoki részvételre, de szurkolóként bízom benne, hogy a következő, kétezer-tizennyolcas világbajnokságon már ott lesz a magyar csapat.

Kassai Viktor következő mérkőzése a Mexikó – Új-Zéland interkontinentális világbajnoki selejtező lesz november 13-án, szerdán a mexikóvárosi Azték-stadionban.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.