Születésnap

Dombi Tibor 40

Hétfőn ünnepel az NB I legidősebb mezőnyjátékosa, aki nem tudja, mihez kezd, ha eljön a visszavonulás ideje.
 
 

Születésnap

Dombi Tibor 40

Hétfőn ünnepel az NB I legidősebb mezőnyjátékosa, aki nem tudja, mihez kezd, ha eljön a visszavonulás ideje.
 
 
 

Születésnap

Dombi Tibor 40

Hétfőn ünnepel az NB I legidősebb mezőnyjátékosa, aki nem tudja, mihez kezd, ha eljön a visszavonulás ideje.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Dombi hihetetlen sebességgel lett a Loki-szurkolók egyik kedvence, pontosan olyan gyorsan, ahogy faképnél hagyja az őt lefogni igyekvő védőket. A hetvenes évek közepe óta, amikor Babály László, a későbbi remek sprinter nyargalászott a Vágóhíd utca mérkőzéseken a debreceni csapatban, azóta nem öltötte magára a piros-fehér szerelést Dombi Tiborhoz hasonló adottságokkal felvértezett szélvészember, aki ráadásul a drámai szerepekben is rutinosan mozog, gondoljunk csak bele az ellenfél tizenhatosán belül előadott – az utóbbi időben már egyre ritkábban látott –, Hamlet haláltusáját felülmúló, tragikus jeleneteire – írja a klub honlapja.

Dombi Tibor gyerekként atletizált, sőt birkózott is. Tízévesen kötött ki végleg a labdarúgás mellett, akkor igazolta le a Sárrétudvari Bocskai. Nyolcadikos korában bejárt a DSI-be, ahol Sidó Csaba igyekezett tökéletesíteni a technikai tudását. Dombi elmondása szerint ezen a téren voltak és vannak hiányosságai, de sokat tud kompenzálni a gyorsaságával, robbanékonyságával. 17 éves volt, amikor szerződtette a DVSC.

A jobboldali középpályás két évet húzott le a második ligában, aztán 1993-ban Garamvölgyi Lajos vezetésével feljutottak a piros-fehérek az élvonalba. Tagja volt az 1999-ben Magyar Kupát nyert csapatnak, majd a német Eintracht Frankfurtba igazolt. Egy év múlva – néhány hónap erejéig – visszatért Debrecenbe. Nehéz időszak volt ez számára, nem igazán ment neki a játék, emiatt néhány szurkoló kikezdte, ami nagyon megviselte. A holland Utrecht csapatához vezetett az útja, de 2002 őszén ismét Debrecenben rúgta a bőrt, azóta sem hagyta el a DVSC-t.

Négyszázadik NB I-es mérkőzését 2010. november 7-én, a Szolnok ellen játszotta, hazai pályán. Jelenleg 433 meccsel büszkélkedhet, legutóbb két nappal ezelőtt, a Puskás Akadémia ellen lépett pályára csereként. Eddig 32 gólt lőtt az élvonalban, legutóbb augusztusban, a Diósgyőr ellen.

Az olimpiai válogatott tagjaként ott volt 1996-ban az atlantai játékokon. Később 35-ször lépett pályára a felnőtt válogatottban. Mentalitása hasonló legjobb barátjáéhoz, Sándor Tamáséhoz. Itthon csupán a Lokiban játszott az NB I-ben. Mint elmondta, a DVSC-ben szeretné majd letenni a lantot. Addig akar játszani, amíg bírja testileg és lelkileg.

A Bombázó becenevet a varasdi Varteks elleni meccsen a felső sarokba lőtt gólja után kapta. További becenevei: Kicsi, Örökifjú.

A debreceniekkel hatszoros bajnok, ötszörös Magyar Kupa-győztes, hatszoros Szuperkupa-győztes, Ligakupa-győztes. Egyszer, 2003-ban megkapta a Zilahi-díjat is, ami az adott szezon legjobb DVSC-játékosának jár.

Dombi hobbija a zenélés, miután hazatért külföldről, elkezdett dobolni. A mai napig tagja a Wyrfarkas nevű zenekarnak, amelynek már CD-je is megjelent. Jó barátságot ápol Lukács Lászlóval, a Loki-indulót előadó Tankcsapda frontemberével, illetve a zenekar többi tagjával.

– Számomra az a legfontosabb, ha beállok egy meccsen, hogy segíteni tudjak. Nagy dolgok nem járnak a fejemben: azt szeretném, hogy pozitívan, boldogan éljem meg a mindennapokat, sikeres legyek a pályán, a maximumot nyújtsam addig, amíg bírom – nyilatkozta idén nyáron a dehir.hu oldalon Dombi Tibor. – Azt érzem, hogy egyre hamarabb elfáradok, de szerencsére rá tudok pihenni a meccsekre. Minél többet játszom, annál jobban bírom a terhelést, és nem feltétlenül az edzéseken tudok a legjobb formába kerülni, ebből a szempontból a mérkőzéseknek nagyobb a jelentőségük. Sosem tudtam lazán venni a meccseket, most is van bennem egy egészséges drukk, amikor ott állok a pálya szélén és arra várok, mikor küld be az edző.

A kiváló szélső hozzátette: nagyon boldog lenne, ha játszhatna az új stadionban.

– Ha az ember elmúlik harminc, eszébe jut, hogy lassan a pályafutása végéhez ér. Bennem is egyre többször vetődött már fel, hogy egyszer befejeződik ez a kaland – folytatta Dombi. – Ahogy tíz évvel ezelőtt, most sem tudom megmondani, mihez fogok kezdeni, ha eljön az idő. Szeretnék továbbra is a labdarúgással foglalkozni, mert nagyon fontos számomra a foci. Nem hiszem, hogy belekezdenék egy vállalkozásba, inkább a klub környékén vállalnék majd munkát. Irodában nem szeretnék dolgozni, egyébként sem vagyok egy nyolctól négyig dolgozó típus, aki félóránként rápillant az órájára, mikor jár le végre a munkaideje. Nem érezném jól magam egy ilyen környezetben, inkább gyakorlatias embernek tartom magam.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.