Nézőpont

Edző lett a kazánkovács és a hentes

Az UEFA edzőképzésének hazai irányítója, Szalai László optimista, és bízik a fiatal kollégáiban.
 
 

Nézőpont

Edző lett a kazánkovács és a hentes

Az UEFA edzőképzésének hazai irányítója, Szalai László optimista, és bízik a fiatal kollégáiban.
 
 
 

Nézőpont

Edző lett a kazánkovács és a hentes

Az UEFA edzőképzésének hazai irányítója, Szalai László optimista, és bízik a fiatal kollégáiban.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Szalai László, az UEFA edzőképzésének magyarországi irányítója a SportKlub televízió Dodzsem plusz című műsorában beszélt az oktatás jelenlegi menetéről, arról, hogy túl sokan kaptak edzői licencet az országban, és nem utolsósorban a magyar válogatott kapitánykérdésében is állást foglalt.

– Érzékeli a végletes gondolkodást a magyar labdarúgásban?

– Nehéz lenne nem érzékelni. Én is folyamatosan kapom a jelzéseket. Lassan már úgy érzem, hogy a mohácsi vészt is a magyar futballedzők okozták. De a viccet félretéve, érzékelhető a közhangulaton, hogy az emberek csalódottak, de azért hozzá kell tennem, hogy a magyar edzői kar is csalódott. Nem lehet azt mondani, hogy egy vállrándítással elintézték a magyar edzők, hogy így szerepeltünk. Ők is keresik a hibát abban, hogy mit rontottunk el.

– Mekkora a spektruma a magyar edzői karnak? Az emberek automatikusan arra a tíz-húsz edzőre gondolnak, akik folyamatosan benne vannak a magyar fociban.

– Nem tudok más emberek fejével gondolkodni. Én csak azt tudom, hogy akik engem körülvesznek, vagy akikkel beszélgetek az edzőképző kurzusokon, azok általában fiatalabb emberek. És én látom rajtuk, hogy nagyon bosszantja őket az a helyzet, hogy ezekkel a rossz eredményekkel, amiket elértünk, most egy kicsit mindenki egy kalap alá került, aki magyar és futballedző. Sajnos elég nehéz bizonyítani, vagy lehetőséget kapni arra, hogy bizonyítsa valaki, hogy ő esetleg többet tudna produkálni.

– Vannak olyan fiatal és tehetséges szakemberek, akik már most megkaphatnák a lehetőséget?

– Vannak olyan szakemberek, akik többre hivatottak annál, mint ahogy most meg vannak ítélve.

– Mondana olyan neveket a fiatal edzőgenerációból, akiket most még nem ismerünk, de mondjuk öt év múlva meghatározó emberei lehetnek a magyar futballnak?

– Én az utánpótlásban nagyon sok edzőt ismerek, akik akadémiákon, utánpótláscsapatoknál dolgoznak, és mennek a napi dolgok és az új információk után. Böngészik az internetet, olvassák a különböző szakanyagokat. Név nélkül, mert nem akarok senkit kiemelni, én látok egy olyan generációt a magyar edzői karban, amely nyitott az újra, változtatni akar, és reményeim szerint néhány éven belül talán szerepet is kaphat.

– Ön az UEFA edzőképzés magyarországi irányítója. Önnek mennyi szerepe lehet abban, hogy ezek az emberek licencet kapjanak, vagy egy csapathoz kerülhessenek?

– Az, hogy egy csapathoz kerülhessenek, nem rajtam múlik, hiszen a tulajdonosok döntenek, kit és hogyan alkalmaznak. A törekvéseim arra irányulnak, hogy megtaláljam azt a harminckét-harmincnyolc év közötti generációt, amelynek tagjai egyetemet végzettek, intelligensek, nyelveket beszélnek, és még a futballt is értik. Ezeket az edzőjelölteket kell szépen, fokozatosan felépíteni, és öt-nyolcéves intervallumban olyan edzővé nevelni őket, akik a magyar futball különböző területein hatékonyak lehetnek. A lényeg, hogy minden megyében legyen olyan jól képzett kolléga, aki az adott megye labdarúgását utánpótlás-szinten kézben tudja tartani.

– Nem megbántva az idősebb generációt, de itt akkor egy békés forradalomra lenne szükség?

– Nem hiszem. Ez nem korfüggő. Ez tudásfüggő. Láthatunk a nemzetközi futballban is sok olyan idős kollégát, akik hatvan-hetven évesek voltak, mégis meg tudtak újulni. Nem lehet tudni, hogy itthon a kollégák mennyire képesek megújulni, vagy mennyire ismerték fel azt, hogy az irány, amerre haladtunk, nem biztos, hogy jó. Nem szabad senki elől elzárni annak a lehetőségét, hogy ha tanulni akar és továbbfejlődni, akkor előreléphessen. Teljesen mindegy, hogy a személyi igazolványában milyen születési dátum van beírva.

– Akkor ezentúl egy edző már nem kaphat licencet csak azért, mert ő annak idején volt valaki?

– Én ezt látom a legnagyobb problémának Magyarországon, nem pedig azt, hogy mi mit és hogyan oktatunk a gyerekeknek. A magyar edzők és utánpótlás-nevelők ugyanazzal az anyaggal dolgoznak, mint Európa más országaiban a kollégáik. Az anyagok is onnan vannak. A különbség abban van, hogy talán az edzők kiválasztása nem jó. Nagyon sok olyan volt játékos, vagy adott esetben kazánkovács, vagy hentes kapott edzői papírt az elmúlt tíz évben, akinek semmi affinitása nincs ehhez az egészhez. Lehet, hogy jó labdarúgó volt, de nincs kommunikációs készsége, nem tudja elmagyarázni, hogy mit szeretne. Tehát nem való pedagógusi, nevelői pályára. Márpedig az edzői szakma tetszik, nem tetszik, ilyen. Az nagyon kevés, hogy valaki játszott kétszázszor a magyar NB I-ben. Ez egy tiszteletreméltó sportteljesítmény, de edzőnek lenni egy nevelői folyamat. A jelentkezőkből ki kell választani és kiszűrni, hogy ki alkalmas erre. Személyiségjegyekből, előtanulmányait ismerve, pedagógiai érzékét ismerve. És ezeket az embereket kell később felkészíteni.

– Akkor a licenc és a követelményrendszer, amit támaszt az jó?

[ianswer– A rendszer az ugyanolyan, mint bármely más országban. Az UEFA-nak van egy konvenciója, amihez Magyarország is csatlakozott annak idején. Az UEFA megszabja, hogy a különböző edzőkurzusok szintjén mit kell oktatni. Milyen óraszámban, mennyi elmélettel és mennyi gyakorlattal. Ezzel Magyarország azonosulni tudott. Sőt. Mi az edzőképzéseken nem is annyi, hanem sokkal magasabb óraszámban oktatjuk a hallgatókat. Az UEFA megad egy ajánlott tananyagot, amit be kell tennünk ezekbe a kurzusokba, de emellett ezt ki tudjuk egészíteni az általunk fontosnak vélt, vagy más területeken. Például a magyar futballtradíciók tanításaival. [/ianswer]

– A szurkolók nagy része külföldi kapitányt szeretne a válogatott élére, ellenben a magyar szakma azt mondja, hogy lenne megfelelő magyar edző is. Ön hogy látja?

– Ha lenne magyar szakember, akkor az lenne a következő kérdése, hogy ki az? Ezt szeretném elkerülni. Bár ettől függetlenül tudnék mondani olyan nevet, akit alkalmasnak tartok arra, hogy egy jó stábbal ezt az egészet vezesse. Mondhatok egy nevet bármiféle elkötelezettség nélkül, és nem is úgy, mint az edzőképzés vezetője, hanem csak szimplán a magyar futballban dolgozóként. Szerintem Herczeg András volt az, aki az elmúlt években a Debrecennel jelentősebb eredményt ért el. Legalábbis fel tudott mutatni valamit nemzetközi szinten, nem is egyszer. Szerintem ő alkalmas lenne arra, hogy megfelelő stábbal irányítsa a magyar válogatott munkáját. Ettől függetlenül nem dughatom homokba a fejemet, és érzékelem, hogy külföldi szakembert szeretne a közvélemény, a média és a szurkolók is. A lényeg, hogy olyan külföldi edző legyen, aki tényleg tud is hozni ide valamit. Akitől lehet tanulni. És azt sem tartanám buta ötletnek, ha ez az edző egy olyan stábbal dolgozna, amelyben helyet kapna két-három magyar kolléga.

– Dolgozott Lothar Matthäus mellett is, aki nemrég közölte, érdekelné a szövetségi kapitányi poszt, ha adottak lennének a feltételek. Ön szerint lehet neki még szerepe a magyar futballban?

– Szerintem jelen esetben nem. Egyébként én elfogult vagyok vele kapcsolatban, úgyhogy nem lenne szép, ha most bármit nyilatkoznék róla. Annak idején ő szavazott nekem bizalmat azzal, hogy a stábjával dolgozhattam. Így bármennyire is ismerem, sosem fogok róla rosszat mondani. Tudom, hogy az itthoni embereknek mi a véleményük az ő munkásságáról, de én más szemüvegen keresztül néztem az ő munkáját. Érzékeltem, hogy mekkora respektje volt a játékosok előtt, milyen taktikákat dolgozott ki annak idején a válogatottnak. Irányítása alatt a válogatott komoly ellenfelekkel játszott, és nem nagyon vertek meg minket öt-hat-hét gólokkal. Szoros meccseken kikapott a válogatott az ő idejében, de sosem vertek szét minket. Én sokkal többre értékelem őt, mint ahogy adott esetben a média, vagy a szurkolók.

– Mennyi időt ad annak, hogy ez az új edzőgeneráció véghezvigye az első nagy áttörést, és letegyen valamit az asztalra?

– Úgy fogalmaztam, hogy öt éven belül kéne már látszódnia a munka eredményének. Azonban, ha azt látom, hogy a magyar edzői kar nem nyitott, nem igénylik a változást, vagy ha állandóan falakba fogunk ütközni, mert azt látom, hogy nem partnerek a munkában, hiába viszek én bármennyire is jó előadást, vagy előadót az ő színterükre, akkor nem fogom csinálni. Én nem ragaszkodom annyira ehhez a pozícióhoz, de nagyon szeretnék segíteni, tenni az ügy érdekében. A kollégákkal óriási elánnal vetettük bele magunkat a munkába, új előadásokat csinálunk, más módszertant hoztunk be. Kint voltam Németországban, a Német Labdarúgó Szövetségnél, és egyeztettem velük, hogy ők milyen módon oktatnak. A hollandokkal és a spanyolokkal is felvettük ez irányban a kapcsolatot. Tehát igyekszünk, de ha nincs rá partnerség, akkor nem fogom tovább csinálni. Akkor visszamegyek a pálya szélére a magam kis szigetére, ahogy az elmúlt években is tettem. De azért bízom benne, hogy lesz itt változás.

– Lehetünk optimisták?

– Én most is az vagyok. Olyan fiatal kollégákat sikerült felvennem a most futó tanfolyamra, akikben látom a potenciált, hogy fognak tudni segíteni a magyar labdarúgásnak.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.