Kaposvár

„Az idő ellenünk dolgozik"

Waltner Róbertnek elege van a szimpatikus vesztes szerepéből.
 
 

Kaposvár

„Az idő ellenünk dolgozik"

Waltner Róbertnek elege van a szimpatikus vesztes szerepéből.
 
 
 

Kaposvár

„Az idő ellenünk dolgozik"

Waltner Róbertnek elege van a szimpatikus vesztes szerepéből.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A Kaposvári Rákóczi egykori hatszoros válogatott támadója, Waltner Róbert mesterhármast szerzett kedden, az Ajka elleni Magyar Kupa-mérkőzésen. A 36 éves játékos még nem gondolkodik a visszavonuláson, jelenleg csak az foglalkoztatja, hogy szombaton legyőzzék a listavezető Videotont, és elkezdjék gyűjteni a pontokat.

A Rangadó.hu érdeklődésére Waltner az eddigi karrierjéről elmondta, hogy a válogatottság miatt bőven van benne hiányérzet.

– A Magyar Kupában mesterhármast lőtt az Ajkának. Ez lendületet adhat önnek és a csapatnak?

– Egy keveset biztosan, de messzemenő következtetéseket nem lehet levonni a mérkőzésből. Utólag nézve nem lehet panasz ránk, nagyarányú volt a győzelem. Az első félidőben rúgtam három gólt, ezért boldog is voltam, de jobban örülnék, ha az NB I-ben tudnánk végre győzni, ha nem is hat góllal. Egy kis gól is elég lenne.

– A játékra az elmúlt hetekben nem volt panasz, két hete például döntetlent értek el a Ferencváros ellen. Most egykori csapata, a Videoton lesz az ellenfél. Mit vár?

– Bízom abban, hogy hazai környezetben meglepetést tudunk okozni. Fölösleges ragozni, mert úgyis tudja mindenki, hogy a Videoton az esélyesebb. De a futballban történhetnek meglepetések, és ha végre a szerencse is mellénk áll, akkor jól jöhetünk ki a mérkőzésből. Az lenne a legjobb, ha nem a játékunkat dicsérnék, hanem végre elkezdenénk nyerni, akár csúnyán is. Ezt tűzön-vízen át véghez kell vinnünk. El kell mozdulnunk a kiesőhelyről, mert ahogy pörögnek a meccsek, ha a statisztikát nézzük, akkor minden forduló után kevesebb lesz az esélyünk. Én személy szerint nem adom fel. Hiszek benne, hogy sikerülhet.

– Pályafutása során sok csapatban megfordult, de Kaposvárról indult. Hogy érzi magát újra otthon?

– A helyzethez képest jól érzem magam, bár a mindennapjaimra kihat ez a sikertelenség. De itt van a családom, most ott élek, ahol nevelkedtem, ebből a szempontból örülök, hogy itthon lehetek. Tizennyolc évesen elkerültem innen, és utána csak hétvégenként jártam haza. De most jó minden, csak legyen több pontunk, és akkor lenne minden igazán tökéletes. Jó lenne nem azt nézegetni, hogy melyik csapat hány ponttal áll előttünk. Inkább visszafelé néznénk...

– Nem szeretném még keretbe foglalni a pályafutását, de tervezi már a végét?

– Persze. Gondolok rá, de nem érzem magam ennyi idősnek. Fizikálisan jó állapotban vagyok, bírom az edzéseket. Hála istennek nekem még nem nyűg az edzés. Van még motivációm, és szeretnék a pályán maradni. Persze. tervezem a labdarúgás utáni életet is. Már elvégeztem a B-licences edzői tanfolyamot, és ha abbahagyom a játékot, akkor nekiugrom az A-licencnek is.

– Melyik csapatban érezte magát a legjobban?

– Annak ellenére, hogy kaposvári vagyok, egy kicsit úgy érzem, hogy Zalaegerszeg az otthonom. A feleségem is zalaegerszegi. Ha elmegyünk meglátogatni az anyósomékat, olyan érzésem van, mintha hazamennék. Most is, ha visszamegyek a Kaposvár játékosként, a mai napig úgy fogadnak az emberek, a szurkolók, mintha most is ott játszanék. Kérdezik, hogy „Robikám, mikor jössz vissza?” Ez jólesik természetesen. Ott értem el a legnagyobb sikereimet is. Zalaegerszeg mindig a szívem csücske marad.

– A légiós életbe is belekóstolt, mellette hat alkalommal volt válogatott. Van esetleg hiányérzete?

– Öt évet voltam külföldön, bár lehetett volna több is. De ezzel a részével elégedett vagyok. A válogatottság miatt bőven van bennem hiányérzet. Ott lehetne sokkal több meccsem is. Kétezer-hat és kétezer-tíz között rúgtam körülbelül hatvan gólt, de egyszer sem kaptam meghívót. Amikor gólkirály lettem, és megválasztottak az év játékosának, akkor sem kellettem. Kint volt Ausztriában, ami véleményem szerint erősebb, mint a magyar bajnokság. Ott tizennégy góllal negyedik lettem a góllövőlistán, de itthonról akkor sem kerestek. Minden évben megrúgtam a magam góljait, de nem tartottak rám igényt. Amikor itthon gólkirály lettem, volt olyan csatár, aki összesen öt gólt rúgott, mégis mindig tagja volt a keretnek. Ilyen szempontból van hiányérzetem, de mindig az aktuális szövetségi kapitány állítja össze a keretet. Ettől függetlenül a pályán mindig tettem a dolgomat.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.