Világbajnoki selejtező

Példakép, testközelben

A Bajnokok Ligája-győztes Jakabfi Zsanett a magyar női válogatott legjobbja, de az osztrákok ellen ő sem tudott segíteni.
 
 

Világbajnoki selejtező

Példakép, testközelben

A Bajnokok Ligája-győztes Jakabfi Zsanett a magyar női válogatott legjobbja, de az osztrákok ellen ő sem tudott segíteni.
 
 
 

Világbajnoki selejtező

Példakép, testközelben

A Bajnokok Ligája-győztes Jakabfi Zsanett a magyar női válogatott legjobbja, de az osztrákok ellen ő sem tudott segíteni.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A magyar női válogatott szombaton 3-0-ra kikapott Ausztriától, világbajnoki selejtezőn. A csapatban ott volt Jakabfi Zsanett, aki a válogatottból egyedüliként szerepel a legrangosabb európai bajnokságban, a német Bundesligában. Bár az osztrákok elleni meccset végigjátszotta, ezúttal sajnos ő sem tudott segíteni.

A Digi Sport televízió hétfő reggeli adásában a Bajnokok Ligája-győztes játékos nem tagadta, hogy némileg visszalépést jelentenek számára a válogatott meccsek, mégis mindenhol azt hangoztatja, hogy a magyar focistalányok tehetségesek.

– Totális éven van túl, hiszen a Wolfsburg színeiben német bajnoki címet, Német Kupa-győzelmet és Bajnokok Ligája-elsőséget is ünnepelhetett...

– Sokszor ez egy életre is elég lenne – kezdte mosolyogva Jakabfi Zsanett. – Ebben az évben egyszerűen összejött minden, amit elterveztünk, és igazából megérdemelt volt ez az egész. A BL-döntőben jobb volt nálunk a Lyon, de a tipikus német mentalitás – ha jobbak, ha nem, akkor is mi nyerünk – meghozta az eredményt. Megküzdöttünk azért a sikerért, és elismerését, amit ebben az évben kaphattunk.

– Hány éve játszik Németországban?

– A mostani az ötödik szezonom. Amikor én odakerültem, még nagyon alakulóban volt ez a csapat. Voltunk hetedikek, aztán ötödikek. Aztán elkezdődött egy olyan folyamat, hogy jobb játékosok is elkezdtek hozzánk igazolni, és nem is értettük, milyen perspektívát látnak bennünk. Hoztunk pár játékos az akkori BL-győztes Potsdamból, és megváltozott sok minden. Az edzések és a szakmai stáb is, hirtelen mindenki sikeréhes lett, és ez a hozzáállásunkon is meglátszódott. Rögtön abban az évben már másodikok lettünk nagy meglepetésre, mert senki nem gondolta, hogy mi valahol a tabella elején leszünk. Onnantól kezdve pedig teljesen reális cél volt, hogy valamilyen kupát elhódítsunk, de mindháromra nem gondoltunk mi sem.

– A válogatotthoz hazajönni minőségi visszalépés?

– Valamilyen szempontból visszalépés, de a minőségi visszalépés nagyon nyersen hangzik nekem. Teljesen más a két ország focikultúrája, és én mindenhol azt mondom, hogy a magyar focisták tehetségesek. Technikásak, és taktikailag is jól tudunk együttműködni. Ami hiányzik, hogy a hatvanadik perctől nincs tempó a játékunkban.

– De a kondíció edzhető, fejleszthető...

– De ahhoz kéne egy olyan bajnokság is. Azt nem lehet elvárni huszonkét játékostól, hogy suli előtt vagy után elmenjen futni. Meg ehhez kell valaki, hogy ott legyen mögötte és hajtsa őket. A jó csapatkémiához is kell, hogy csúnyán mondva együtt szívjon a csapat, mert akkor kovácsolódik össze. Ez hiányzik nagyon, az egymásért küzdés, és nem azért, mert nem akarjuk, hanem mert nincs meg a megfelelő háttér.

– Az MTK eljutott a Bajnokok Ligája harminckettes főtáblájáig. Ez mennyit ér a nemzetközi porondon?

– Nem hiszem, hogy ez annyira jegyezve lesz a nemzetközi porondon, de nekünk, magyaroknak jó dolog, amiből ki lehet indulni. A válogatottnak, és minden magyar női csapatnak meg kell ragadnia minden apró pozitívumot, amiből felépíthetünk egy nagyobbat. Évek múlva is sokat lehet profitálni ebből. A Potsdam elleni nemzetközi sikerélmény, hogy hatvan percig nem kapott gólt az MTK, ebből a válogatott is kamatoztathat, hiszen sok MTK-s van a csapatunkban. Sok dolog van, amit meg lehet tanulni, csak ehhez idő kell.

A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Vágó Attila hangsúlyozta, hogy a magyar bajnokság még nem éri el azt a színvonalat, hogy az itteni mérkőzéseken megfelelően edződjenek a lányok a nemzetközi szintre.

– Hány Jakabfi Zsanett kellene a magyar válogatottba, hogy dicsőbb legyen a szereplés, mint például most Ausztria ellen volt?

– Ahhoz, hogy eredményesek tudjunk lenni nemzetközi szinten, a huszonegy fős keretben legalább tíz külföldön játszó játékosnak kellene lennie – mondta Vágó Attila. – Az osztrák csapatban kilenc olyan játékos volt, aki nem az osztrák bajnokságban, hanem mondjuk a német Bundesligában játszik, míg nálunk egyedül Zsanett. Amikor a legtehetségesebb játékosaink a női labdarúgás előrébb jegyzett kultúráiban játszanak, akkor majd nemzetközi szinten is előrébb fogunk jutni.

– Jakabfi Zsanett a válogatott többi tagjának tudásához képest fényévekre jár, vagy mi lehet az oka, hogy más magyar hölgyeket nem visznek az elitbajnokságokba? Ekkora a tudáskülönbség?

– Vannak tehetségeink. Vannak olyanok keretben, akik esetleg már voltak külföldön, de nagyon sok olyan játékosunk van, akinek el kell mennie az országból ahhoz, hogy nemzetközi szinten előre tudjunk lépni. A magyar bajnokság még nem éri el azt a színvonalat, hogy az itteni mérkőzéseken edződjenek a lányok a nemzetközi szintre.

– Ezt a férfiaknál is szokták mondani...

– Igen, de nálunk még nagyobb különbség van. A magyar bajnokságban tulajdonképpen három csapat van, amelyek egymással nemzetközi iramú meccset tudnak játszani. Nagyon kevés női labdarúgónk van, és egy lehetőségünk. Jól ki kell választani a válogatott szintű labdarúgókat, és őket helyzetbe hozni. Olyan lehetőségeket kell nekik biztosítani, hogy több edzésen vegyenek részt a válogatottnál, és több nemzetközi mérkőzést játszunk, és a tizenhét-húsz éves lányaink külföldre mehessenek jobb csapatokhoz. A női válogatott egy hosszú folyamat után akkor elérhet oda, amit kitűztünk célul. Megjegyezném, hogy az osztrákok elleni meccsen a magyar csapat átlagéletkora huszonegy év alatt volt.

– Van jelentősége, hogy a válogatott lányok nagy része amatőr, természetesen abban az értelemben, hogy nem a fociból élnek. Zsanett nyilván más eset...

– Őt példaként lehet hozni, mert a futball mellett tanul és dolgozik is Németországban. Neki már megvan az élete a futball után is. A mi lányaink iskolába járnak, páran dolgoznak, szóval amatőrök, de az MLSZ segítségével kinyílt egy kapu nekünk. Az U17-es, U19-es és a felnőtt válogatott lányok legtehetségesebbjei ösztöndíjban részesülnek, ez nagyjából hatvan fő. Az összetartásokon pedig napidíj is van. Ezzel már picit félprofivá válnak. Mi januárban kezdtük el a munkát, ezt a segítséget pedig ki kell használnunk.

– Hogy készül a csapat a következő világbajnoki selejtezőre?

– A férfi labdarúgásban is elkövetjük azt a hibát, hogy rózsaszín álmokat kergetünk. Reálisan az osztrákokat nekünk nem kellett volna megvernünk jelen pillanatban, de ez nem jelenti azt, hogy egy-két év múlva nem tudjuk őket megelőzni. Előttünk lévő kalapban voltak, tudtuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de nekem is csalódás, mert többet vártam a csapattól. A negyedik kalapban vagyunk, majd ha a bolgár és kazah válogatottat nem verjük meg, akkor lehet mondani, hogy csalódás. Az osztrákok elleni mérkőzés háromesélyes volt, de nem mi jöttünk ki jól belőle. Első világbajnoki selejtezőnk volt, és meg kell jegyeznem, hogy a kezdőből hat játékos különböző problémákkal küszködött. Ez nem kifogás, de a női labdarúgókluboknak is el kellene gondolkozniuk, hogy egy világbajnoki selejtező előtt keddre be kell-e rakni egy Fradi–MTK elmaradt bajnokit, ahol a két csapatból tizenöt játékos jön a nemzeti együtteshez. Össze kell fognia mindenkinek, kluboknak, válogatottnak, vezetőknek, játékosoknak. Az butaság, hogy hat-hét hónap után mi majd megverjük a franciákat meg az osztrákokat, bármennyi milliót is tesz bele az MLSZ.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.