Kecskemét

Élmény volt, hogy védhetett

Póti Krisztián szerint a Videotonnak minden összejött vasárnap este, a KTE-nek viszont semmi.
 
 

Kecskemét

Élmény volt, hogy védhetett

Póti Krisztián szerint a Videotonnak minden összejött vasárnap este, a KTE-nek viszont semmi.
 
 
 

Kecskemét

Élmény volt, hogy védhetett

Póti Krisztián szerint a Videotonnak minden összejött vasárnap este, a KTE-nek viszont semmi.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

„Az alföldiek közül Póti és Vaskó akkora, mint Michael Jordan volt fénykorában, Juhász Roland mégis úgy fejelt mellettük, mintha Balatonalmádiban lett volna, egy kettő-kettő elleni fejelőversenyen. Magyarul: gyengén védekeztek a hazaiak, így semmi esélyük nem volt. A két csapat között akkora volt a különbség, hogy azt zongorázni lehetett volna. A fehérváriak simán hozták három pontot, pedig nem csináltak semmi különöset, csak alkalmazkodtak a pályához, a rögzített helyzetekre nagyon odafigyeltek támadásban és védekezésben is.”

A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán a többi között így értékelte a vasárnap esti Kecskemét–Videoton mérkőzést, amely nagy meglepetésre 5-1-es vendégsikert hozott. A téma tehát adott volt, amikor megkerestük Póti Krisztiánt. Ráadásul a kecskemétiek hátvédje – aki kedden ünnepli 25. születésnapját – egy héttel korábban vészkapusként bizonyított, mert bár a DVTK tizenegyese ellen tehetetlen volt, a meccs hajrájában, akcióból nem kapott gólt.

– Úgy tűnt, hogy Diósgyőrben is folytatják remek sorozatukat. Végül miért nem sikerült?

– Ötvenöt percen keresztül vezettünk, de utána jött egy rövidzárlat. Kaptunk egy gól, aztán volt egy kiállítás, ami szerintem nem volt jogos, de eldöntötte a mérkőzés sorsát. Onnan kezdve már nehezebb volt játszanunk tíz emberrel, illetve nem volt kapuscserénk, én pedig nem vagyok kapus, ezért kisebb volt a sanszom – mesélte Póti Krisztián.

– Korábban megfordult már a gólvonal előtt?

– Gyerekkoromban védtem egy-két éven keresztül a serdülőben, de nagyon fiatalon. Azon kívül nem nagyon. Beálltam, de sajnos nem sikerült megfognom a tizenegyest, utána viszont kivédtem Rudolf Gergely lövését. Élmény volt, de sajnálom, hogy kialakult ez a helyzet, mert úgy gondolom, nem volt tizenegyes és kiállítás.

– A Videoton ellen, irreális időjárási- és talajviszonyok közepette meglepően súlyos vereséget szenvedtek. Miért?

– Nekik minden összejött, nekünk meg semmi. Nem adtuk fel a meccset, hátrányban is ugyanúgy mentünk, támadtunk, de ebből az jött ki, hogy kaptunk öt gólt. Ha beálltunk volna védekezni, lehet, hogy kettő-egyre csak kapunk ki, amire azt mondják, hogy nem nagy vereség, mi viszont megpróbáltunk egyenlíteni, mentünk az eredmény után, de sajnos nekünk tényleg nem sikerült semmi. A Vidi mindent berúgott, illetve befejelt, és négyszer is rögzített helyzet után kaptunk gólt. Emlékeim szerint az egész eddigi szezonban egyet sem kaptunk pontrúgásból, úgyhogy most valami nem működött ennél a szituációnál. Értékelni, elemezni fogjuk a történteket, aztán készülünk a paksi meccsre, mert ott mindenféleképpen jó eredményt, győzelmet szeretnénk elérni. Mindig győzelemre játszunk, most is arra fogunk. Szép zárás lenne, ha megvernénk a Paksot.

– A fehérváriak jobban alkalmazkodtak a bokáig érő vízhez?

– Nem tudom, hogy jobban alkalmazkodtak-e. Amikor nekünk volt egy mélységi bepasszunk, azt megfogta a víz, amikor nekik, azt nem fogta meg a víz, akkor pont eléjük csúszott. Amikor nekünk kellett volna, hogy megcsússzon egy kicsit, és elénk kerüljön a labda, akkor megállt a vízben. Egyáltalán nem volt szerencsénk. Azért nem hiszem, hogy jobban alkalmazkodtak a talajhoz, mert négy gólt is rögzített helyzetből szereztek. Ha négy akciógóljuk lett volna, akkor mondhatnánk. Egy találatuk volt, ami nem pontrúgás után született, az pedig egy távoli átlövésből esett, tehát klasszikus akciógóljuk tényleg nem volt.

– Nagyon sok fejpárbajt nyertek a fehérváriak. Vajon miért?

– Csak a szögleteknél volt ez jellemző, az előreívelt labdáknál birkóztunk, és nagyon sok párharcot megnyertünk mi is. Nem hiszem, hogy rosszul álltunk fel a szögletekhez, mert mindig így állunk fel. Talán ha egy két esetben követő emberfogással mentünk volna, melléállunk, és minimális mértékben kizökkentjük a mozgásából így semlegesítve a fejeseknél... De ez már nem lehet megmondani, sajnos, mert nem így csináltuk, ha úgy, ahogy szoktuk. Így jöttünk ki belőle... Talán az is közrejátszott, hogy jól jöttek be a szögletek.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.