Isten éltesse Buzánszky Jenőt!

Az Aranycsapat legendája ma ünnepli 88. születésnapját!
 
 

Isten éltesse Buzánszky Jenőt!

Az Aranycsapat legendája ma ünnepli 88. születésnapját!
 
 
 

Isten éltesse Buzánszky Jenőt!

Az Aranycsapat legendája ma ünnepli 88. születésnapját!

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az olimpiai bajnok, Európa Kupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes labdarúgó pályafutásáról az mlsz.hu készített összeállítást:

Az életrajzi adatok néha szárazak, de fontosak. Illendő feljegyezni, hogy Buzánszky Jenő 1925. május 4-én Újdombóváron született, a Dombóvári Vasutas (1938–46), a Pécsi VSK (1946–47), majd a Dorogi AC (Dorogi Tárna, Dorogi Bányász (1947–59) játékosa volt. Részese volt az Aranycsapat időszakában minden nagy sikernek, olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), világbajnoki ezüstérmes (1954). 1950. november 12. és 1956. július 15. között 49-szer játszott a magyar válogatottban. Ő volt az Aranycsapat alaptizenegyének egyetlen, vidéki klubból beválogatott tagja, sőt világszerte az egyik leghíresebb magyar futballista, ha azt vesszük, hányan fújták (s talán a fiatalok közül is még hányan fújják) kívülről: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Buzánszky Jenő, sokunknak immár Jenő bácsi, pályafutása azonban ennél is sokkal hosszabb passzus a magyar futballtörténelemben. Azt mondják, az internet terjedelme korlátlan – bár képzavar, de még annak a „befogadóképessége” is kevés lenne annak összegyűjtésére, hány remek történet, hány színes adoma kering a magyar futballéletben róla, vagy tőle. Egyetlen gólt sem lőtt a válogatottban – pedig nagyon értett ahhoz is, katonai szolgálata alatt a Budapest Őrzászlóalj együttesében a Rákosi Kupának nevezett hadsereg bajnokság mérkőzésein csatárként rendszeresen 6-8 gólt lőtt meccsenként (1949–52). Nem csoda, a negyvenes években a pécsi vasutasklubban még centert játszott, az MTK egykori legendás balszélsője, az akkoriban hosszú kalandozás után hazavetődött Szabó „Petár” kezei alatt. A mester faragott a kiváló középcsatárból még kiválóbb jobbhátvédet. Szabó Péter aztán elment Dorogra edzőnek, de ott sem feledkezett meg egyik kedvenc, s feltétlenül legtehetségesebb játékosáról. Az ő hívására lett Buzánszky Jenő dorogi játékos. S aztán már az is maradt, egész pályafutása során. (Szabó egyébként, aki Dorogról a Mateoszhoz kerülve Grosics Gyula és Zakariás József edzője is volt, még egyszer, 1954–ben visszatért a bányászvárosba, s újra Buzánszky Jenő klubedzője lett.)

Az Aranycsapat legendás jobbhátvédje, mint fentebb megjegyeztük attól kezdve soha nem váltott klubot – de nem jelenti ez azt, hogy ne viselte volna más klub mezét. A Fradi, immár újra zöld-fehérben, 1956 decemberében jugoszláviai túrára ment. Újvidéken, Belgrádban, Titográdban és Szarajevóban is játszott, felemás mérleggel. Győzelmek és vereségek felváltva követték egymást. Három dorogi, Ilku, Varga és Buzánszky Jenő (és a diósgyőri Szigeti) kölcsönjátékosként vett részt a túrán, az Aranycsapat jobbhátvédjének négy Fradi-mérkőzés is gazdagítja parádés pályafutását.

A visszavonulása után 1961 és 1972 között edzőként dolgozott, a Dorog mellett irányította az Esztergomi Vasas és a Fősped Szállítók csapatát is. Aktívan építette az Aranycsapat legendáját, élménybeszámolókra, filmvetítésekre járt és szerencsére jár. 1985–1993 között a Komáromi illetve Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, 1993-97 között elnök. 1993-tól kezdve az MLSZ elnökségi tagja volt, az utánpótlás bizottság elnökhelyettese. A Debreceni Egyetemen a kétezres évek eleje óta rendeznek a tiszteletére labdarúgókupát, Pécsett pedig a Leőwey Klára Gimnáziumban 2013-ban már hatodszor volt sikere az Aranycsapat korábbi játékosáról elnevezett kupának az iskola végzősei között. 2011 óta minden évben megmérkőznek a trófeáért Pécs meghívott középiskolái is. Ezeken az eseményeken Buzánszky Jenő is rendszeresen részt vesz. A dorogi stadion 2010 májusa óta a nevét viseli.

Dorogon töltötte pályafutása legnagyobb részét – mégsem bányász. Erről is mesélt Sándor Mihály róla szóló életrajzi könyvében: „Engem mindenki bányásznak könyvelt el, holott eredendően vasutas vagyok. Szerepet játszik ebben a sztereotípiában Puskás Öcsi legendává vált beszólása is. Egyszer rossz helyre íveltem a bőrlabdát, nem arra pontra, ahol ő éppen tartózkodott. Kivörösödött arccal kezdte cibálni magán a trikót, majd rám ordított: „Jenő, … a bányász nénikédet! Milyen színű mez van rajtam?”

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.