Akinek nem büntetés volt Szibéria...

Az oroszországi tornán a győri bajnokcsapat összes gólját a szombathelyi Halmos Máté szerezte.
 
 

Akinek nem büntetés volt Szibéria...

Az oroszországi tornán a győri bajnokcsapat összes gólját a szombathelyi Halmos Máté szerezte.
 
 
 

Akinek nem büntetés volt Szibéria...

Az oroszországi tornán a győri bajnokcsapat összes gólját a szombathelyi Halmos Máté szerezte.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Ígéretesen indult Halmos Máté nagypályás karrierje, kilenc évvel ezelőtt még arról is szó volt, hogy Rivaldo klubtársa lehet a brazil bajnok Cruzeiro csapatában. A kaposvári Mézga Focisuliban nevelkedett, majd a Lombard FC Haladástól kapott szerződést, de a somogyiaknál mutatkozott be az élvonalban. Később a Kaposvölgye NB II-es csapatát erősítette, de aztán Ausztriába igazolt, s ezzel véget ért magyarországi pályafutásának nagypályás fejezete. Teremben viszont éppen ebben az időben kezdett játszani, ott volt a Haladás futsal alapításakor, és manapság is alapembere a csapatnak.

A közelmúltban a magyar válogatottba is bekerült, klubjával pedig Magyar Kupa-döntőt játszhatott a Rába ETO ellen. A győriek ekkor, vagy talán még ezt megelőzően figyeltek fel rá, és meghívták Szibériába! Nem kell rosszra gondolni, nem valamiféle büntetésről van szó, hanem arról, hogy a válogatott Európa-bajnoki selejtezője miatti bajnoki szünetet kihasználva a győriek részt vettek a Norilszk Nickel Kupa nemzetközi tornán, s mivel több alapemberüket nélkülözték, velük tartott Illa Sole Jordi (Dunakeszi), Halmos Máté és Horváth Péter (Haladás), Eduardo Fuartes Moratilla, Öreglaki Norbert, Sivák Péter és Fehér Krisztián (MAFC).

Mint beszámoltunk róla, a magyar csapat nyeretlenül zárta a négyes tornát, s mindössze három gólt szerzett, de mindhárom Halmos Máté nevéhez fűződik, aki a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, a Haladás és a többi magyar klubcsapat között nem játéktudásban mutatkozik a legnagyobb különbség, hanem a taktikai elemekben vannak lemaradásaik.

– Maradandó élmény volt a szibériai túra?

– Már azt is megtisztelőnek tartom, hogy a győriek felkértek engem, és Horváth Pétert a szombathelyi csapatból. Olyanokkal játszhattunk együtt, mint például Juanra, aki spanyol válogatott, Európa-bajnok és Bajnokok Ligája-győztes – mesélte Halmos Máté. – Az utazás Moszkvától még négy óra volt. Ez egy olyan város, ahova semmilyen úthálózat nem vezet, csak repülővel lehet ki- és bejutni. Minden évben van hat-hét olyan hét, amikor egyáltalán nem süt a nap, és mínusz ötven fok van, ezért növényzet sincs, ami az étkezéshez kell, azt is repülőn hozzák. Norilszk egy hatalmas nikkelbánya-város, ezért rendkívül szigorú volt az ellenőrzés a becsekkolásnál. Reggel hétkor indultunk Győrből, és másnap reggel hétre értünk oda. Aznap edzésünk, másnap pedig meccsünk volt, de elég nehéz volt hozzászokni az időeltolódáshoz.

– Milyen volt Európa legjobb csapatai ellen játszani?

– A Kairat ellen kezdtünk, amely ott van a Bajnokok Ligája négyes döntőjében. Fel volt adva a lecke, de nekünk is voltak helyzeteink. Sajnos egyből megsérült Jordi, aki sokat tudott volna segíteni a játékával, és vereség lett a vége. A második meccsen a házigazdával találkoztunk. A lelátón helyet foglaló ezerötszáz-kétezer ember abszolút a csapata mellett állt, és sajnos a játékvezetők is, ezért nem csak a pályán lévő öt embert kellett volna legyőznünk. Helyzeteket alakítottunk ki, de Juanra egy erősen vitatható szituáció után piros lapot kapott, s ez rányomta a bélyegét a folytatásra, nagyobb arányú vereséget szenvedtünk. Az utolsó meccsen a szlovénok ellen sokáig kettő-kettőre álltunk, domináltuk, de a vége előtt másfél perccel gólt kaptunk.

– Szakmailag miért volt hasznos a túra?

– Rengeteget tudtunk tanulni, mind emberileg a légiósoktól, mind a pályán mutatott taktikai elemekből. Nagyon jó volt a portugál edző hozzáállása is, természetesen tudott újat mutatni, amiért hálásak lehetünk. Az egész társaság több helyről volt összeválogatva, de gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és csapatként funkcionáltunk. Bár mindhárom gólt én szereztem a tornán, de ez csapatjáték. Most nekem jött ki a lépés, de ez a csapat érdeme is.

– A közelmúltban bemutatkozhatott a válogatottban. Mi kell ahhoz, hogy állandó kerettaggá váljon?

– A válogatottal voltam több edzőtáborban, és két mérkőzésen is pályára léptem már. Ott lehetett igazán leszűrni a különbséget Haladás, és a többi magyar klubcsapat között. Ez nem játéktudásban mutatkozik meg, hiszen a legtöbben NB-s múlttal rendelkezünk nagypályán, hanem a taktikai elemekben vannak lemaradásaink. A szövetségi kapitány több játékost is kinézett velem együtt a Haladásból. Többször beszéltünk vele arról, hogy amíg nem vagyunk olyan taktikai szinten, ennek nem lesz jövője. Engem több tornára is meghívott ezután, de egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam elmenni. A klubnál a közelmúltban tettek olyan lépéseket, amelyeknek köszönhetően taktikailag utolérhetjük a többi csapatot. Bízom benne, hogy hamarosan sikerül maradandót alkotnunk.

– Idén már megmutatták magukat a Magyar Kupa döntőjében...

– Az országos futsaltársadalom nagy csodának tartotta, hogy fennállásunk harmadik évében döntőbe jutottunk. Előzetesen egyhangúlag a Szegedet kiáltották ki az elődöntő esélyesének, de a szív diadalaként sikerült a fináléba kerülnünk. Ott a sokkal jobb erőkből álló Győr ellen örömjáték következett, amelynek vereség lett a vége.

– Kaposváriként az NB I-ben, a Kaposvölgye játékosaként pedig az NB II-ben szerepelt. Miért lett vége a nagypályás karrierjének?

– A fizikai állapotom nem ütötte meg az első osztály szintjét, de úgy érzem, a játéktudásom és a kitartásom miatt több játéklehetőséget kellett volna kapnom, és ezt az edzők, illetve a vezetők egy része is így látta. Váltani szerettem volna, elsősorban Magyarországon belül. Volt is NB I-es lehetőségem, illetve több NB II-es megkeresésem. A kaposváriak viszont nem szerettek volna lemondani rólam, de több játéklehetőséget sem tudtak ígérni, ezért Szombathelyre költöztem, és Ausztriába igazoltam. Úgy terveztem, hogy egy év után visszatérem a magyar bajnokságba, de az élet úgy hozta, hogy tovább maradtam légiósként. Nem is gondoltam, micsoda különbségek vannak anyagi téren, illetve a futballnak mennyire más az elfogadottsága. Ha kitartóbb vagyok, már sokszoros NB-s játékos lennék, de nem bántam meg, hogy kiigazoltam, hiszen így Magyar Kupa-döntőt játszhattam és válogatott lehettem teremben.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.